A gyertyakészítő, aki a nagyapái eszközeivel veszi fel a versenyt a kínai konkurenciával
– A családjuk kétszáz éve foglalkozik gyertyaöntéssel és mézeskalács-készítéssel. Hogyan kapcsolódik össze ez a két mesterség?
– Mára már ez valóban nem annyira egyértelmű, de egykoron ez két összetartozó mesterség volt. Régen ugyanis a mézeskalácsosok csak lépesmézet tudtak vásárolni. Ebből adódott, hogy maguk préselték ki a mézet, majd megmaradt a lép, ami végül is nem más volt, mint viasz.
Ezt a „mellékterméket” használták fel gyertyakészítésre.
Így volt ez mindenütt az országban, és így volt ez a mi családunknál is közel két évszázada. Azzal büszkélkedhetünk, hogy 1825-től – a mézeskalács-készítés mellett – a gyertyaöntés különböző módjaival foglalkozunk. 
– Ma is a hagyományos módon készítik a gyertyákat?
– Igen, igaz már nem lépes mézet veszünk, hanem kifejezetten a méhészektől szerezzük be a tiszta viaszt, illetve többségében paraffinból készülnek a gyertyáink. Ettől eltekintve máig a hagyományos technikákkal készítjük a gyertyákat. Büszke vagyok arra, hogy még a nagyapám által készített eszközökkel képesek vagyunk kiváló minőségű gyertyákat készíteni, olyanokat melyek ma is bárhol megállják a helyüket.
A hagyományszeretetünkből adódik az, hogy nem is használunk új eszközöket, a régi technológiát és a kézi munkát részesítjük előnybe.
– Fel lehet venni a versenyt az ázsiai, kínai olcsó gyertyákkal, mécsesekkel?
– Velük az árban versenyezni nem tudunk, a minőségben viszont igen! Kínában nagyüzemileg nem tudják azt a fajta gyertyát előállítani, amit mi igen. Hatvan-hetven éves technológiával dolgozunk, de arról számolhatok be, hogy ha nehézségek árán is, de álljuk a kihívásokat. Szaktudással, odafigyeléssel kiváló minőségű termékeket tudunk létrehozni, ez pedig valóban boldoggá és elégedetté tesz bennünket.
Aki szereti a kézműves termékeket, a minőséget, és van egy kis jó érzéke, az meglátja a különbséget a hagyományos és a gyáripari gyertyák között. 
Nekünk nincs két egyforma termékünk, ami azonos az, hogy mindegyiket igyekszünk a legjobb minőségben előállítani. Minden gyertya más-más tulajdonságokkal, rajzolattal bír, mondhatni minden termék külön életet él. Amíg lesznek olyan emberek, akik ezt értékelik és keresik a gyertyáinkat, akkor lesz jövője ennek a tradícióalapú mesterségnek idehaza is.
– Milyen technikákkal készítik a gyertyákat?
– Hagyományosan, négyféle módon készíthetünk gyertyákat. A legrégebbi a mártogatásos, amikor a megolvasztott forró viaszba egy kanócot engedünk bele, majd kihúzzuk, hogy megdermedjen rajta az anyag, majd ismét visszaengedjük. Ezt annyiszor ismételjük m, amíg rétegenként meg nem vastagszik a gyertya.
Ezzel az eljárással akár több száz gyertya is készülhet egyszerre.
A második készítési mód az, amikor egy kerékre fel vannak lógatva a kanócok, és rájuk csurgatjuk a forró viaszt. Ennek az az előnye, hogy aránylag kevés alapanyagból hosszú gyertyákat lehet készíteni.
– Elég időigényesnek hangzik.
– Az is, de ezek régi, jól bevált praktikák. Ma mindenki rohan, siet, de vannak munkafolyamatok, melyekhez idő kell. A harmadik elkészítési módozat az úgynevezett húzott gyertya. Ott egymással szemben három-négy méter távolságra két henger áll szemben egymással, amelyre fel van tekerve a kanóc. Középen van egy teknő, amiben az olvasztott viasz található. A kanócot átvezetik egy lukacsos tárcsán, amelyet ide-oda húznak amíg a kívánt méretre megvastagszik a gyertya. Ennek az a hátránya, hogy ez kétemberes munka.
Előnye viszont, hogy akár 60 méter hosszúságú, egyenletes vastagságú gyertya is készíthető vele.
Ezeket aztán igény szerint lehet darabolni. Többnyire így vékonyabb gyertyákat készítünk, melyek az emberi élet két végpontján jelennek meg: egyrészt születésnapi gyertyaként, másrészt pedig halottak napi temetői gyertyaként.
A negyedik gyertyakészítési eljárás pedig nem más, mint a formába öntés. Ekkor a különböző öntőformák vannak megtöltve viasszal úgy, hogy közepére kerül a kifeszített kanóc. 
– Mennyire keresettek még a gyertyák?
– A gyertya iránti vonzódása ma is megvan az embereknek. Ugyanúgy szeretünk a tábortűz körül ülni és nézni a láng lobogását, mint elődeink. Ez a tűzhöz való vonzódás az ember belülről való igénye. A gyertyaláng is nem véletlenül jelenik meg az egyházi szertartások alatt, hiszen mindig van valami többletjelentése amellett, hogy fényt és meleget ad.
Míg a gyertya régen elsősorban világítóeszköz volt, manapság egyre inkább dísztárgy, ajándéktárgy, valamint egy életérzés megtestesítője.
A gyertyagyújtással ma elsősorban stílust, hangulatot, meghittséget szeretnénk adni életünk különleges pillanataihoz: egy romantikus vacsorához, vagy akár a karácsonyra való készülődéshez.
– Keresettek még az egyházi gyertyák is?
– Sokat lehet hallani arról, hogy deszakralizálódik a világunk, mégis mi azt tapasztaljuk itt Szekszárdon és Tolna megyében, hogy a keresztszülők vagy más családtagok előszeretettel és nagy örömmel visznek különböző díszítésű gyertyákat ajándékba.
Az adventi várakozás alatt a koszorúkra ma is elsősorban a hagyományos három lila és egy rózsaszín gyertyát választják vásárlóink.
A lila a böjti bűnbánat színe a katolikus egyházban, a rózsaszín pedig az örömé. 
– Miért éppen a harmadik hétvégén gyújtjuk meg a rózsaszínt?
– Azért, hogy jelezze, hogy túl vagyunk az adventi várakozás felén és közeledünk a Megváltó születéséhez. Nálunk Szekszárdon az óvodákban és az iskolákban is készítenek adventi koszorúkat, hogy az ünnepre ilyen módon is készüljenek a fiatalok. Nagy felfutása van annak is, hogy karácsonyra mindenki maga készít koszorút. Többféleképpen hozzák létre ezeket, de a hagyományos színek a legkeresettebbek. Sokan, ha formálisan is, de kötődnek őseik életéhez, hitéhez és kultúrájához.
– Negyven éve még minden karácsonyfán igazi gyertya égett, ez azonban végérvényesen megváltozott. Van még kereslet az igazi karácsonyi gyertyákra?
– Az igaz, hogy a régi hagyományos, karácsonyfára helyezhető gyertyákat, kiszorították az olcsó keleti égősorok, de karácsonyi díszítésű gyertyákat nagyon sokan keresnek. Többen, mint korábban. Koszorúnak, asztaldíszne, vagy akár ajándéknak is választanak gyertyákat. Talán meglepő, de mi még mindig készítünk karácsonyfára való gyertyákat is.
Még előfordul, hogy kifejezetten ilyen gyertyákat keresnek, mi pedig örömmel készítjük el.
Hiszen a hagyományos gyertyák az ünnepvárást is megszépítik, és megidéznek valamit a gyermekkori karácsonyok emlékeiből is.
Tóth Gábor
Lezsák Sándor: A pásztor, akinek társai elmentek Megváltót nézni
Lezsák Sándor: A pásztor, akinek társai elmentek Megváltót nézni
Lezsák Sándor: A pásztor, akinek társai elmentek Megváltót nézni
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
