Eltűnt épületek nyomában (23.)
Az 1867-es kiegyezést követően a magyar állam hatalmas méretű programot indított az ország egészségügyének fejlesztése érdekében, mivel az akkori hispotályok Pest lakosságának gyors növekedése és az országban uralkodó kolerajárvány miatt már nem elégítette ki az igényeket. Ekkoriban a vallás-és közoktatásügyi miniszteri tisztséget báró Trefort Ágoston töltötte be, aki igyekezett a kórházi fejlesztések mellett az orvostudományi egyetem orvosi karának problémáira is megoldást találni. Az új orvoskari telep helyszínéül a város több pontján jelöltek meg telkeket (például a Közraktár utca környékén, de szóba került a Füvészkert területe is), végül megállapodtak a mai Üllői út – Mária utca – Szentkirályi utca – Baross utca által határolt területben. 
Az 1870-es években az Üllői út ezen része igencsak külvárosnak számított, földszintes házak és beépítetlen telkek sorakoztak az út mentén. Az úgynevezett belső klinikai telep tömbje, ahol az építkezést tervezték, akkortájt számos telekre oszlott, melyeket az állam fokozatosan vásárolt fel az egyetemi orvoskar számára. Trefort Ágoston ezt követően felkérte a kor egyik kedvelt építészét, Kolbenheyer Ferencet, hogy tervezze meg az orvosi kar Üllői út felé eső épületeit. A kiváló építész, Kolbenheyer Ferenc nevéhez számos ismert budapesti historikus épület tervezése kötődik: többek között, a II. kerületi Főgimnázium, a Rózsák terei Protestáns Árvaház, a budapesti Markó utcai főgimnázium, a Képzőművészeti Egyetem és a Somogyi Béla utcai Rabbiképző Intézet is a keze munkáját dicséri. 
Az Üllői út 26. szám alatt álló telekre Kolbenheyer egy három részből álló teljesen szimmetrikus, historizáló épületegyüttest képzelt el. Először a déli szárny tervezését kezdte el az I. Számú Sebészeti Klinika részére. Az Üllői út és a Mária utca sarkára álmodott kétszintes, rizalitokkal tagolt neoreneszánsz épületet egy félkör alakú nagy előadóteremmel, úgynevezett auditóriummal zárt le. Az építkezés 1872-ben indult, de a pénzhiány miatt csak öt évvel később, 1877-re készült el. Ugyanebben az évben kezdték el az Üllői út-Szentkirályi utca sarkán az északi szárny építését, ahol a II. Számú Belklinika kapott helyet. Az 1880-re felépült észak szárny átadásán, amely a déli szárny tükörképe volt, Kolbenheyer még részt tudott venni, ám az átadást követően tüdőgyulladást kapott és hamarosan, 40 éves korában elhunyt. 
Amikor I. Ferenc József 1880. december 18-án meglátogatta a két új klinikát, megtekintette az őket összekötő középső, központi igazgatás épület tervrajzait is, amelyek Kolbenheyer tanítványa, Weber Antal rajzasztaláról kerültek le. A három épületből álló együttes egységes egésznek hat, pedig két különböző építész munkája. Az 1530 négyzetméter alapterületű középső épület alapkövét 1881-ben helyezték el és bő három év elteltével, 1884-ben az átadásra is sor került.
Az északi és a déli szárnyakban hatalmas, 250 négyzetméteres kórtermeket alakítottak ki, amelyekben akár 30 ágy is elfért. Az akkori orvostudomány ezeket a kórtermeket megfelelőnek tartotta az ápolás szempontjából. A földszinten csak férfiak kaptak helyet, míg az első és második emeleten már a hölgyek is gyógyulhattak. A két szárnyat lezáró félkör alakú előadótermekben nem csak előadásokat tartottak a leendő orvosoknak, hanem bemutatásra szánt műtéteket is lefolytattak itt. A központi igazgatási épületben kapott helyet a kari adminisztráció és több tanszék is. Az Üllői úti épület központi tere a szenátusi terem volt, ahol a kari tanártestület tartotta üléseit és különböző rendezvényeit. 
Az üllői úti épület egészen 1944 tavaszáig zavartalanul működött. 1944 április 3-án 11:50 perckor a Szentkirályi utca sarkán lévő északi szárny félkör alakú auditóriuma légibomba találatot kapott. Feltételezések szerint az angolszász támadók által végrehajtott terrorbombázás fő célpontja a ferencvárosi rendezőpályaudvar volt, de légköri viszonyok és a honi légvédelem zárótüze következtében több bombázó célt tévesztett. Ugyanebben az időpontban kapott találatot a Szent László kórház tömbje is, ahol közel százan vesztették életüket, ápoltak és ápolók egyaránt. Mivel az orvosi kar épületei a benyomuló szovjet erők egyik fő csapásirányán, vagyis az Üllői úton helyezkedett el, több tüzérségi belövés érte, betörtek az ablakok és a tetőzet jelentős része beszakadt. Ezt tetézte a vízrendszerek szétfagyása és a városszerte elharapódzó fosztogatás. Ezzel együtt a klinikák az ostrom idején is működtek, sokszor lehetetlen körülmények között. 
A második világháború utáni sztahanovista renoválások során az egykori északi auditórium helyén, három különböző szinten, irodahelyiségeket alakítottak ki, ugyanakkor meghagyták az egykori előadó félkör alakú vonalát, de neoreneszánsz stílusjegyeit nem építették vissza. Alighogy helyreállt a rend a II. világháború után, az 1956-os forradalom eseményei komolyan érintették a Kolbenheyer által tervezett déli épületrészt, az I. Számú Sebészeti Klinikát. Itt működött az egyetem forradalmi bizottsága és innen szervezték a Vöröskereszt adományainak Budapestre szállítását a határ menti Nickelsdorfból. A beérkezett szállítmányokat a szétosztásig felfegyverzett diákokból alakult nemzetőrség védte, akik többször is tűzharcba keveredtek eleinte a Kilián-laktanya helyőrségével, majd azok átállást követően az ÁVÓ-val és az oroszokkal. Itt látta el a harctéri sebesülteket Tóth Ilonka orvostanhallgató, akit a Kádár rendszer később kivégeztetett. Az első szovjet intervenció harci cselekmények eredményeképpen az Üllői úti homlokzat első és második emeletét érték belövések. A november 4-ét követő második orosz támadás jóval nagyobb károkat okozott: most a déli szárny félkör alakú előadóterme szenvedett komolyabb sérüléseket, ugyanakkor ezek a sérülések statikailag nem okoztak visszafordíthatatlan károkat. 
Ennek ellenére a félhenger alakú épületrészt a forradalom után lebontották és az 1960-as évek közepén egy brutalista toldalékot építettek a neoreneszánsz épület sarkára, ahol irodák és rendelők kaptak helyet. Az új épületrész stílusa, tömege és külső megjelenése merőben eltér a historikus épület többi részétől. A toldaléképület és a közeli, Üllői út és Ferenc körút kereszteződésében felhúzott lottóház, illetve a Corvin társasház szocreál-modernista saroképülete, a mai napig fájó tájsebként éktelenkedik a főváros történelmi szövetében.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
