Haláláig kiváló tudós, tanár, dédnagyapa – elhunyt Simon László, a matematika doktora
Legidősebb fia, Simon Péter, a tanszék vezetője édesapja példájára választotta a tudományos pályát. Ő mesélt nekünk a nemzetközi szinten elismert matematikus tudományos munkásságáról.
Simon Péter számára édesapja nemcsak szerető szülő, de követendő példakép is volt.
„Kiváló érzékkel irányított afelé, hogy matematikus legyek, miközben döntéseimben teljes szabadságot hagyott. Én még most, felnőtt fejjel sem tudnám ezt a pedagógiát utánozni. Egyszerre motivált és bízta rám a döntést” – mondta.
„Tudományosan az egyik legnagyobb segítség az volt, hogy rámutatott, mennyire fontos egy-egy matematikai kérdésen hosszasabban, akár napokon, heteken, hónapokon át gondolkodni. Egyetemi tanárként jól tudtam hasznosítani azt a mintát, hogyan adhatom át a megszerzett tudást érthetően a következő generációnak” – tette hozzá.
Míg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet 2010-ben együtt ünnepelhette családjával, a 2021-es évben neki ítélt Eötvös József-koszorút betegsége miatt nem tudta átvenni, és már nem is láthatta. Legidősebb fia ment el helyette a díjátadóra, aki kérdésünkre elmondta, a kitüntetés különleges jelentőséggel bír. Az Eötvös-koszorúval országos és nemzetközi szinten kiemelkedőt alkotó tudósokat díjaznak.
„Ez a díj életműdíj, azoknak szól, akik egész életüket a tudományos kutatásnak, felsőoktatásnak és kutatók képzésének szentelték” – nyilatkozta Péter, és hozzátette, „(Simon László) sok tanítványa nemzetközi sikerét alapozta meg. Magyarországon ő honosította meg a parciális differenciálegyenletek modern elméletének művelését. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy mindenki, aki itthon ezzel a témával foglalkozik, valamikor az ő tanítványa volt.”
Simon Lászlónak három felnőtt gyermeke van, akiket a szocializmus alatt, a legnagyobb nehézségek közepette is a keresztény hitre nevelt. Lánya a mai napig emlegeti a húsvéti feltámadási körmeneteket, a karácsonyi pásztorjátékokat, de azt is, hogy a szocializmusban titkolni kellett az ilyesmit.
Ha hétfő reggel az iskolában a tanítónéni megkérdezte, nem szabadott elmondani, hogy vasárnap templomban voltak.
Simon László haláláig mélyen hívő, hazaszerető ember volt. Idén október 23-án, amikor betegsége már többnyire ágyhoz kötötte, meggyőzte feleségét, hogy sétáljanak le a Műegyetem-rakpartra, ahol hatvanöt évvel ezelőtt ilyenkor, 1956-ban még saját szüleivel sétált. Részt akart venni ő is a megemlékezésen.
Több mint ötven évig élt boldog házasságban, és támogatták egymást jóban-rosszban feleségével, Nórával, aki elkísérte férjét a nemzetközi tudományos konferenciákra. Szinte egész életét Budapest tizenegyedik kerületében élte le. Itt töltötte fiatalságát, nevelték fel feleségével közösen gyermekeiket, és itt töltötte utolsó, nyugdíjas éveit is. Az első királyunk szent fiáról elnevezett városrész nagy szerepet játszott életében. Családjával a Szent Imre-plébánia aktív tagjai voltak, a mai Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba járt, ami abban az időben politikai okokból József Attila nevét viselte. Utolsó napjait a Szent Imre Kórházban töltötte, és Szent Imre ünnepének másodnapján hunyt el.
Sokszor hangoztatta, hogy örült volna, ha tizenkét unokája közül valaki a matematikai pályát választotta volna, bár két általános iskolás korú unokája még a nyomdokaiba léphet. Nemcsak gyermekeinek, unokáinak is továbbadta a tanulás szeretetét és megtanította nekik a tudás értékét.
Utódai mellett elődeire is méltán büszke volt. Édesanyja több idegen nyelven beszélt, édesapja pedig szintén tudós ember, geofizikus volt. Két öccse is, Simon Kálmán és Simon György tudományos pályát választott. Kálmán vegyész, György pedig fizikus volt, noha végül a rádiózás mellett kötött ki, és halálával az Egri Szent István Rádió „örökös főszerkesztőjévé” vált.
Nobel-díjas a családban
Simon László – nem is olyan távoli – rokona volt a Nobel-díjas Békésy György. Az orvostudományi Nobel-díjjal 1961-ben kitüntetett Békésy Simon László édesanyjának, Budai Erzsébetnek volt az unokatestvére. 
Kiemelt képünk forrása a Simon család.
