Egy gyermek érkezésével az élet nem kevesebb, hanem teljesebb lesz

– A legtöbb lány már kiskora óta várja a pillanatot, hogy édesanya lehessen. Tervezgeti, elképzeli, hogy milyen anya lesz, amit persze a valóság sokszor felülír. A te életed is gyökeresen megváltozott, amikor négy hónappal ezelőtt megszületett Sackó, a kislányotok. Milyen érzések kavarognak benned édesanyaként? 

– Nehéz dolog felkészülni az anyaságra. Nyilván az ember minden szakirodalmat elolvas, sokat beszélget az édesanyjával, barátnőkkel, akik már részesültek ebben a csodában, de amikor megérkezik hozzá a baba, igazából akkor érzi át, akkor éli meg, hogy mit is jelent valójában anyának lenni. Középiskolás koromban számtalan sokgyerekes család élt a környezetemben, és én mindig arra vágytam, hogy népes családom legyen. Csak aztán belekerültem abba a mókuskerékbe, amibe a fiatal lányok többsége. Befejeztem az egyetemet, de a tanulmányaimmal párhuzamosan már elkezdtem dolgozni. Nem volt megállás. Ahogy harminc felé közeledtem egyre nagyobb kihívásnak tűnt megtalálni azt az embert, akivel nemcsak hasonlóan gondolkodunk, és azonos az értékrendünk, hanem elkötelezettek vagyunk a felelős gyermekvállalás mellett is. Csodálatos dolog, hogy végül sikerült rátalálnom a másik felemre. Bár Sackót nagyon szerettük volna, de amikor megtudtuk, hogy ilyen hamar teljesült a vágyunk, azért bevallom először meglepődtünk. Ellenben új értelmet adott az életünknek, és felülírt minden addigi prioritást. 

– Amikor egy családba kisbaba születik, akkor a házastásrak egy egészen más szűrőn át kezdik el nézni a világot, mert a gyermek kerül a középpontba.

– Ez pontosan így van. Korábban, amikor a Fidelitas elnökeként a fiatalok jövőjére gondoltam, akkor egy racionális szemüvegen keresztül szemléltem a világot, az őket érintő intézkedéseket. Azt már akkor is láttam, hogy a családtámogatási rendszer, az otthonteremtési program, az adókedvezmény mind-mind óriási érték. Ellenben, amikor megszületett a kislányom, akkor a racionális érvek mellett nagyon erőteljesen megjelentek az érzelmi szempontok is. A gyermekvédelmi törvényre például már teljesen máshogy tekintettem. Én hiszek abban, hogy minden gyerekben rejlik egy csoda, ezt nevezhetjük tehetségnek is, őstehetségnek.

Azaz minden „ideérkezőnek” feladata van ezen a világon. A szülők elsődleges felelőssége az, hogy vezessék, segítsék a gyermeküket azon az úton, amit a Jóisten szánt nekik. A feladatuk pedig az, hogy megóvják gyermekük lelki, szellemi és testi fejlődését, a világ „káros” hatásaitól.

– A terhességed utolsó pillanatáig lelkesen dolgoztál, illetve miután megszületett a kislányod, szinte ugyanolyan aktív maradtál. Részt veszel a Fidelitas kampányaiban, aláírást gyűjtesz, és emellett odaadóan gondoskodsz a kislányodról. Honnan van ennyi energia benned? Hogyan tudod az anyaságot és a munkát ilyen flottul összehangolni? 

– Ez nem csak nekem köszönhető, hanem annak a környezetnek, amely körülvesz. Gondolok itt a gyermekem édesapjára és a nagyszülőkre, akik mind nagyon sokat segítenek nekem. Úgyhogy vannak olyan időszakok, amikor valóban tudok a Fidelitasra koncentrálni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy olyan munkatársakkal dolgozom, akik hasonló lelkesedéssel végzik a feladatukat. Így sok esetben csak iránymutatást kell adnom, de a teljes folyamat menedzselését már a csapat végzi, amiért nagyon hálás vagyok. A Fidelitas nem munka nekem, hanem egy hivatás, amit elkötelezettségből, lelkesedésből, önkéntes alapon végzek. Azáltal pedig, hogy a gyermekem megszületett, még nagyobb jelentősége van annak, hogy Magyarország jövője, milyen irányba fordul 2022-ben. Azon a pályán marad, amit 2010-ben az Orbán-kormány elindított, vagy letér róla? Ez pedig már nemcsak rólunk szól, hanem a következő generációkról is. Hozzátenném azt is, hogy manapság már nem csak az anyaság és a munka összehangolása az, ami óriási kihívást jelent a fiataloknak, hanem a tanulás és a munka összeegyeztetése, valamint a házimunka beillesztése a napirendbe. Továbbá az is nagyon fontos, hogy a munka mellett, minél több minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel.  

– Hogyan éled meg a mindennapokat? Az éjszakázások nem viselnek meg?

– Amikor egy kisgyermek megérkezik a családba, akkor az fizikailag fárasztó helyzeteket tud teremteni. Gondolok itt például az éjszakai ébredésekre vagy a rövid alvási periódusokra. Ugyanakkor

az az érzelmi feltöltődés, amit egy baba adni tud nekünk – amikor rácsodálkozik a világra, amikor legelőször megmozdul, ránk mosolyog – az mindent megér. 

– Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Magyarország az egyik legcsaládcentrikusabb ország a világon, és csodájára járnak a családtámogatási és otthonteremtési politikánknak a különböző országok. Ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt több, mint tíz évben hazánkban jó dolog lett gyermeket vállalni, családot alapítani? 

– Tudomásom szerint GDP-arányosan egyértelműen Magyarország fordítja a legtöbb forrást a családokra, és nálunk van a legkomolyabb támogatási rendszer is. Sokan szokták mondani, hogy

az elmúlt években nőtt a házasságkötések száma, a válások pedig csökkentek. Ezek az adatok mind egyértelműen alátámasztják a magyar családpolitikának az eredményességét. A legfontosabb mutatóról viszont általában kevesebb szó esik. Talán még ezeknél is fontosabb, hogy csökkent a terhességmegszakítások száma. Tehát a fiatalok egyre tudatosabban döntenek az élet szentsége mellett, és a gyermekáldást választják a születendő gyermekük életének elvétele helyett.

Kutatások támasztják alá, hogy egyre többen gondolkoznak családalapításban, és minél korábban gyermeket szeretnének vállalni. 

– Jó ideje már a politikában dolgozol, voltál Novák Katalin helyettes államtitkára, és a Fidelitas elnökeként már a második ciklusodat kezded. Mikor és hogyan kezdődött az érdeklődésed a politika iránt? 

– Hogyha azt vizsgálom, hogy a politikai aktivitásom mikortól mérhető, akkor a legelső kampányban való intenzív részvételemhez, a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazáshoz kapcsolódik. Sárospatakon voltam diák, és nekem nagyon sok barátom, osztálytársam felvidéki, kárpátaljai, erdélyi volt. Megtapasztaltam, hogy határon túli magyarként milyen nehézségeket éltek át az ismerőseim. Hogy milyen óriási harcot vívtak, már egészen a gyermekkoruktól kezdve, hogy megtarthassák a magyarságukat. Számomra csodálatos dolog és egyúttal evidencia lett volna, hogy ők a magyar állampolgárságot már akkor megkapják. De nem így történt. Ez elkeserített és felbőszített. Akkor szembesültem először közvetlenül a Gyurcsány vezette baloldallal, és azzal a „nemzetmegtagadó” gondolkodással és szemléletmóddal, ami a mai napig a „Gyurcsány vezette” baloldalt uralja. 

– Hogyan látod, milyen nőként részt venni a politikában?

– Úgy gondolom, hogy a nőknek és a férfiaknak ugyanúgy helyük és szerepük kell legyen minden egyes területen, a közéletben is. Az egyértelműen látszik, hogy a mi generációnk már magasabb iskolai végzettséggel indul neki az életnek, mint sok esetben a szüleink tették. A 2016-os mikrocenzus adatai pedig azt mutatják, hogy nemcsak az egyetemen, hanem a diplomások között is magasabb a nők aránya. Tehát, amíg száz évvel ezelőtt az is kérdéses volt, hogy a nők felsőfokú tanulmányokat folytathatnak-e, vagy szavazati joggal rendelkezhetnek-e, ahhoz képest az elmúlt évtizedekben óriási előrelépést lehet látni, az élet minden területén. Akár Novák Katalinra, akár Varga Juditra vagy éppen Mager Andreára gondolunk, szerintem példaértékű az, ahogy a munkájukat végzik.

– A Fidelitas elnökeként rálátsz arra, hogy mennyire érdekli a fiatalokat a politika. A huszonévesek mennyire felkészültek, mennyire látják át a napi aktualitásokat, vagy éreznek késztetést arra, hogy beleszóljanak az eseményekbe?

– A család szerepe rendkívül meghatározó, nemcsak a közélet iránti érdeklődés tekintetében, hanem a világ iránti nyitottság tekintetében is. Hogy ki milyen családban nő föl, hogy milyen neveltetést kap, hogy milyen alapértékeket adnak át neki a szülei, hogy kap-e a hitbéli fogódzót, amibe bármikor kapaszkodhat, ezek mind befolyásolják az illetőnek a külvilággal való viszonyát. Hogy milyen értéktalajon állva indulunk neki az életnek, az tehát legfőképpen a családunkon múlik. Ezt formálja, alakítja a későbbiekben az oktatás, a munkaerőpiac, valamint a média. Itt lép be a képbe a gyermekvédelmi törvény, amely megálljt parancsolt annak, ha agresszíven át akarják formálni a gyerekek gondolkodását, értékrendjét, különösen abban az időszakban, amikor arra igazán fogékonyak. Ennek határait a törvény a szülők kezébe adja, kizárólagosan.

Visszatérve a kérdésre, én azt tapasztalom a környezetemben, hogy különösen érdeklődünk a világ dolgai, a körülöttünk zajló folyamatok iránt. Nem szeretjük a kinyilatkoztatásokat, inkább párbeszédet kezdeményezünk a közélet szereplőivel, mert válaszokat várunk. Nem szeretjük az infantilizmust, amit a Momentum miniszterelnök-jelöltje esetében láthattunk, mikor az elektromos rollerjét lelocsolta vízzel. Nem bírjuk az agressziót sem, amit például Gyurcsány Ferenc debreceni országjárásnál tapasztaltunk, vagy Jakab Péternél, amikor üvöltözött és fenyegetőzött egy melóssal. Ezeket a hangnemeket, hangvételeket a politikusok, a közéleti szereplők, nem engedhetik meg maguknak, mert ezzel a stílussal a fiatalok irányába, biztosan nem érnek célba.

– A fiatalok érdeklődnek a politika iránt?

– A 2000-es évek óta végzett, nagymintás ifjúságkutatások szerint a fiataloknak nagyjából a 10 százaléka az, aki intenzívebben és mélyebben érdeklődik a politikai kérdések iránt vagy kimondottan a közélet iránt. Ellenben vannak olyan kérdések, amelyek politikai érdeklődéstől függetlenül foglalkoztatják őket, mert a jövőjüket érintik. 

– Melyek ezek a területek, amelyekre kifejezetten fogékonyak a fiatalok? 

– A zöldpolitika például kifejezetten ilyen. Az elmúlt években nemcsak a politikai közbeszédnek került a középpontjába, hanem több olyan párt is megjelent, amelyeknek ez áll az agendájuk első helyén. Láthatóan a média is nagyon sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelynek a szén-dioxid-kibocsátás áll a középpontjába. Ennek van egy globalista szemléletmódja, amely a világban zajló folyamatokból eredő problémákat, az egyénre kívánja terhelni. Illetve van a lokális szemlélet, amely a jobboldali konzervatív hozzáállás egyértelműen. Eszerint mindenkinek megvan a felelőssége a maga területén.

Az egyén nem a globális kihívásokkal tudja felvenni a harcot, hanem a saját környezetében ténylegesen cselekvéssel tud hozzájárulni a probléma megoldásához.

A világ szén-dioxid-kibocsátásának összesen 10 százalékát adja az Európai Unió. Az unión belül Magyarország, pedig mindössze egy százalékot. Hogyha ezt egy fiatal végig gondolja, utánajár, akkor azért a baloldal hazugságai hamar lelepleződnek, és nagyon sok ilyen példát lehet mondani, ami a fiatalokat az ultra liberálisan gondolkodó, globalista baloldal irányából, a konzervatív gondolkodás és a jobboldal felé tereli.

– A mostani generációt meg lehet vezetni? Azok, akik a Gyurcsány-kormány alatt még szinte gyerekek voltak, és nem emlékezhetnek a Gyurcsány-rezsim hajmeresztő húzásaira, kezdve a 2006-os eseményekkel, őket sikerül a baloldalnak megtévesztenie? A Fidelitas feladatának érzi, hogy képbe helyezze a fiatalokat ezzel kapcsolatban?

– Rengeteg információ ér minket napi szinten, és ezeknek egy jelentős részét olyan online közegben kapjuk, mint a szociális média felületei. Ezek a platformok nem is ilyen céllal jöttek létre anno, hanem a szociális hálók kiépítésére, az emberek, barátok, társaságok közötti, közvetlen a kommunikáció elősegítésére. Manapság viszont nagyon komoly „véleménybuborékokká” váltak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a fiatalok hitelesen informálódjanak. Egy egyszerű példával érzékeltetve, az amerikai elnökválasztáskor a közösségi média már azt megelőzően letiltotta Donald Trump saját oldalát, hogy átadta volna a kormányzatot az őt követő elnöknek. Ez elég világosan rávilágít, hogy milyen beállítottságú a szociális média tulajdonosi hálózata, s ezáltal milyen politikát közvetít. 

A Fidelitasnak fontos feladata, hogy minél több információt, minél hitelesebben és befogadhatóan átadjon azoknak a fiataloknak, akik a Gyurcsány-féle rendőrterror alatt még gyermekek voltak, és nincsenek tapasztalataik.

Fontos tudniuk, hogy 2010 előtt minden harmadik fiatal munkanélküli volt, hogy nem létezett ilyen hatékony családtámogatási rendszer és otthonteremtési program, amely elősegítette volna, hogy a fiatalok egyről a kettőre juthassanak. Abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy a huszonöt év alatti fiataloknak nem kell személyi jövedelemadót fizetnie, mint ahogy 2022. január 1-jétől az életbe lép Magyarországon.

Nekik a „gyurcsányi éra” már történelem. Azok a fiatalok, akik most a pályájuk elején járnak, 2006-os atrocitások idején még óvodások vagy kisiskolások voltak, de 2022-ben már ők is szavazni fognak. 

– Meglátásod szerint sok múlik ezeken a fiatalokon 2022-ben? Mekkora lesz az ő szerepük adott esetben egy kormányváltásnál?

– A jövőnk minden emberen múlik, nemcsak a fiatalokon. Óriási a tét, hogy a nemzeti, konzervatív értékek mentén haladó kormány marad, és Magyarország megőrzi a szuverenitását, vagy újra elérkezik a Gyurcsány-korszak. Ami egyszerre jelentené a határon túli magyarságnak a megtagadását, a korlátlan hitelfelvételt és az eladósodást, valamint ennek köszönhetően a nagymértékű adóemeléseket.

Itt nemcsak a mi generációnk jövője, hanem az utánunk következők jövője is a mi választásunkon múlik. Gyurcsányék és a köréjük rendeződő baloldal, a múlt. A jelen és a jövő, mi vagyunk. Semmi okunk arra, hogy visszaforduljunk, hiszen azokat az időket már rég meghaladtuk.

– Kerek évfordulóhoz érkezett a Fidelitas, idén ünnepli a 25. születésnapját. Ha rövid számvetést tartanál, mit mondanál a megvalósult tervekről és a jövőbeli célkitűzésekről?

– A Fidelitas elsődleges célja az utánpótlás nevelése, hogy a jobboldali, konzervatív értékrenddel rendelkező, közélet iránt nyitott fiataloknak legyen egy olyan közössége, egy olyan bázisa, amely felkészíti őket a politikai szerepvállalásra. Nagyon sok olyan képzésünk, rendezvényünk van, ahol a fiatalok tudást és tapasztalatot szerezhetnek, egyrészt oktatóktól, másrészt a közélet aktív szereplőitől, frontvonalbeli politikusoktól. Hogy konkrétumokat is mondjak.

A Fidelitasnál a közéleti szerepvállalás lokálisan, az önkormányzati szinten kezdődik.

Hogyha valaki elkezd kampányolni, aláírást gyűjteni és aktívan részt vesz az helyi közösség életében, akkor a munkája gyümölcseként legelőször önkormányzati képviselőként mérettetheti meg magát. Majd sok esetben alpolgármesterként, polgármesterként is indulhat, ha sikeresen veszi az akadályokat. Felelősségteljes feladat ez, hiszen itt már rá van bízva egy egész település jövője. Büszkeséggel tölt el, hogy jelenleg is több, mint száz önkormányzati tisztségviselője van a Fidelitasnak országszerte. Ezen kívül több mint 200 aktív Fidelitas-csoport van, nemcsak Magyarországon, hanem külhoni területeken is. Sajnos még mindig van olyan járás, ahol nem képviseltetjük magunkat, így egyértelmű feladatunk, hogy ezt minél hamarabb orvosoljuk. Összességében azt kívánom, hogy még sok-sok 25 évünk legyen! 

– Újdonsült édesanyaként mit üzennél a fiataloknak, a következő generációnak?

– Azt, hogy bátran merjenek belevágni a családtervezésbe.

Egy gyermek érkezésével az élet nem kevesebb, hanem teljesebb lesz. Az enyém legalábbis az lett!

Kisfaludy Nóra

(A beszélgetés az ismeretségre való tekintettel tegeződve zajlott.)