A migránsokat beengedni nem kell félnetek

Kirajzolódik itt tehát egy világkép, amely szerint például a múlt héten a déli határszakaszon Szerbiába visszazavart 4488 határsértőnek látatlanban ki lehetne állítani az erkölcsi bizonyítványt, hisz még sose erőszakoskodtak Hódmezővásárhely polgármesterének ismerőseivel, ellenben a rég megszüntetett letelepedésikötvény-program keretében korábban ideköltözött közép- és felső középosztálybeli kínaiak, akik ellenzéki portálok cikkei szerint is azért kopogtattak illedelmesen Magyarország ajtaján, mert itt jó a levegő és kevésbé stresszes a gyerekek élete –

nos, ők veszedelmes gonosztevők, mer’ Orbán.

Mi, akiket a Nemzet Listázója a „szegény, sötétségben tartott, ostoba emberek” kategóriába sorol, természetesen látjuk a következetlenséget, ha egy politikus a kampány kezdetéig tolja a wirschaffendast, majd (miután Karácsony Gergely még el is kotyogja, hogy a migrációval kapcsolatos valódi meglátásaikat a választások előtt nem fogják reklámozni), a kampányban magára ölti a határvédő Zorro köpenyét, miközben azért az angolul tett nyilatkozataiban hangsúlyozza, hogy származástól és jogállástól függetlenül mindenkivel egyformán bánna, egyébként pedig „sajnos” nem ismeri az új uniós migrációs paktum részleteit, ezért arról nem nyilatkozik (biztos bonyolult lenne elolvasni az interneten és állást foglalni). Szóval minket ezzel nem lehet átverni.

Azok kedvéért azonban, akik hiszik és vallják, hogy a „keresztény tolerancia” hirdetőjének hatalomra kerülése esetén együtt tanyázna a párduc a gödölyével, nézzük meg, mi is a helyzet ott, ahol immár hat éve élesben tesztelik ezt a politikát.

Hova is jutott mostanra Németország úgy mentálisan, mint jogállamilag a maga befogadó humanizmusával, ahol nincs különbség legális munkavállaló és embercsempészekkel érkező ingyenélő között, hanem „emberséges bánásmód” van és körültekintés, dosztig.

Türingia. Egy 2015 óta Németországban élő afgán migráns (jogállására nézve elutasított menedékkérő) a minap bement egy 800 éve épült evangélikus templomba, és szisztematikusan kirámolta – mintha csak lomtalanítást tartana, kihordott minden mozdíthatót, szerinte ugyanis a kereszténység tévhit, Jézus Krisztus nem Isten fia, a templom pedig zavaró. A hurcolkodás során eltört ez-az, így például egy középkori feszület is, amelyet a világháborús bombázások után épen sikerült kimenteni a romok közül. S hogy reagált minderre az érzékenyített evangélikus egyház immunrendszere? A templomban szolgáló lelkész elmondása szerint a látvány ugyan rémisztő volt, de „szó sincs vandalizmusról”, az afgán „egyáltalán nem lépett fel agresszíven” (simán lehet, hogy tettenéréskor még előre is köszönt, pedig akár a lelkész fejét is levághatta volna). Azaz: álprobléma, ki ne járna el hasonlóan, ha zavarná a szomszéd mecset az őt vendégül látó arab országban. Ne legyünk iszlamofóbok, szó sincs keresztényellenességről. Ne dimenzionáljuk túl a dolgot, úgymond.

Hamburg (18-as karika). Lassan lezárul a nyomozás egy tavalyi ügyben: egy 15 éves lányon követtek el két és fél órán át csoportos nemi erőszakot túlnyomórészt migráns fiatalok, majd még ki is rabolták az áldozatot. Noha kilenc fiatal bűnösségét a DNS-vizsgálatok mostanra meglehetősen egyértelműen bizonyítják, az elkövetők azóta is (immár 14 hónapja) szabadlábon vannak. Az ügyészség szóvivője kifejtette: jelenleg vizsgálják, hogy vádat emelnek-e, és ha igen, milyen címen (nem vicc).

Márki-Zay Péter nyilvánvalóan ezt a lányt sem ismeri, és így simán mondhatja, hogy részéről nincsenek rossz tapasztalatai a kiéhezett huszonéves férfiak tömeges beáramlásával és a jövevények lehető legbarátságosabb kezelésével kapcsolatban, de talán némileg szélesítené a látókörét, ha elbeszélgetne az érintett szülőkkel.

Vagy legalább megnézné a statisztikákat, ellenőrizendő, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetői között ugyanúgy felülreprezentáltak-e Magyarországon a jogszerűen letelepedett kínaiak, mint a nyugati országokban az illegálisan beérkezett afgánok.

De akár az is elég lenne, ha a miniszterelnök-jelölt a sunnyogás helyett – lásd „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” – magyarul és angolul egyaránt kifejtené, hogy a fizikai mellett az élőerős és a jogi határzárat is fenntartaná-e (vagy a háromlábú szék utóbbi két lábát lefűrészelné), valamint hogy az uniós állandó szolidaritási mechanizmus keretében Lampedusáról fogadna-e be ismeretlen afrikaiakat, vagy inkább azt vállalná, hogy Magyarország átvesz más országokból kiutasított afgánokat és irakiakat, és megpróbálja megszervezni, hogy ténylegesen haza is menjenek, hátha sikerül. Mi sejtjük a válaszokat, de talán helyénvaló lenne a saját szavazóbázist is képbe hozni.

Francesca Rivafinoli