Miért félsz az oltástól, ha megmenti az életed?
Mintha még mindig nem menne át az üzenet. És nem értem, miért, nem értem, mi ezzel a probléma. Az oltások témaköre – bármennyire is elképzelhetetlennek tartottam ezt még pár évvel ezelőtt – lassan a hitviták hangulatát idézi. Olyan hitvitákét, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy hosszú távon csak az egyik félnek lehet igaza. Újfent: nem értem azokat az embereket, akik valami babonás hévvel ragaszkodnak ahhoz, hogy ők márpedig nem oltatják be magukat. Nem értem, nem tudom hova tenni a szkepticizmust. Őszintén mondom, ezúttal senkit nem akarok megbántani, ezért is fogalmazok óvatosan.
Én például semmilyen vitába nem vagyok hajlandó belemenni, ami a következő felvetésekkel kezdődik.
1. Az oltásokkal domesztikálni akarják a társadalmat és azt elérni, hogy egy falanszter alakuljon ki.
2. Az oltások későbbi hatásait nem ismerjük, ezért veszélyesek.
3. Az oltások valójában egy kamu járványt akarnak megfékezni.
Ezekkel a kifogásokkal nem tudok mit kezdeni. Egyrészt azért, mert mondhatni, orvoscsaládból származom és az ilyen felvetések értelmezhetetlenek. Másrészt azért, mert az alapjait sem értem ezeknek a feltevéseknek.
Jó, ha valamivel tisztában vagyunk: kizárólag egyetlen dolognak köszönhető, hogy ma az emberiség létszáma jóval közelebb van a 10 milliárdoz, mint az 5-höz. Az oltásoknak. A védőoltások bevezetése, elterjedése és a technológia fejlődése járult hozzá leginkább ahhoz, hogy bizonyos, korábban magas halandósággal bíró élethelyzetek és betegségek gyakorlatilag megszűnjenek létezni.
Mi lett volna, ha Sabin, a gyermekbénulás megállítója, egy igazi hős azt mondja az Egyesült Államok gyógyszerfelügyeletének, hogy rendben, kivárom még azt a pár évet, ami a kísérletek között el kell teljék? Mert ez volt a hivatalos eljárás, amitől nem akartak eltérni. Ehelyett Sabin fogta magát, elvitte a technológiát Moszkvába és pár hónapon belül elkezdték alkalmazni a Sabin-cseppeket. Az eredmény? Gyakorlatilag megszűnt a gyermekbénulás, az a betegség, ami a hatóságok miatt még évekig tombolhatott volna, tízezreket megölve, milliókat nyomorékké téve.
Én voltam Covid-osztályon. Láttam nálam fiatalabb embereket, akik kóvályogtak a folyosón, mint az őszi legyek, mert nem kaptak levegőt. Hallottam, ahogy éjszakánként folyamatosan zúg az oxigénadagoló, ahogy nem tudnak feküdni, mert úgy a tüdejük nem ad számukra elég oxigént és harákolva, fulladozva próbálják kiszívni a tölcsérből a kiáramló gázt.
Nem kell dramatizálni ezt a helyzetet sem. Alávaló, mocskos húzás a balos heccsajtótól, ahogy apokaliptikus állapotokkal riogat, megállás nélkül. De újra és sokadjára: nem értem azokat, akik valami atavisztikus félelmet és ellenkezést éreznek az oltóanyagokkal kapcsolatban. Bencsik Gábor írta pár napja: több milliárd vakcinát beadtak már a világon. Ha olyan mellékhatások lennének, amelyek meghaladják azt a mennyiséget, amit egyébként minden gyógyszer esetében feltehetünk, már réges-régen pánik uralkodna.
Merkely Béla nemrég nyilatkozta, hogy kizárólag olyanok vannak lélegeztetőgépen, akik nem oltatták be magukat. Lehet ezt játszani, de nem csak saját magukat teszik ki egy talán nem túl nagy, ám létező veszélynek, hanem az egész társadalmat szorítják bele vészmegoldásokba.
A Mi Hazánkat értem, hogy beleállt az oltásellenességbe – pusztán a politikai logika alapján –, mert ezzel szavazatokat lehet szerezni. Kérdés, milyen áron és mennyire tartósan, de megvizsgálták a közéletet és arra jutottak, ez egy fehér folt. De a hétköznapi embereket egyszerűen nem tudom hova tenni. Féltem is őket. Jó lenne már ezen az egész szaron túljutni. Kettő darab, nyomorult tűszúrásról van szó.
Hajrá!
