Tekerjük maximumra a Jézus-potmétert!
A könnyűzenei alkotók számára nem egyszer valódi fejtörést okoz, hogy hogyan juttassák el a dalaik révén Isten üzenetét, örömhírét azok felé, akik még nem találkoztak azzal életükben. A dilemmázás hátterében leginkább az áll, hogy mennyire lehetséges még világiasítani a soha el nem múlót, hogy az közérthetővé váljon. Sok esetben a popularitás oltárán újra feláldozzuk Krisztust. Jóllehet híveket toborzunk magunk köré, de ügyeskedő tevékenységünkkel beálltunk Isten elé, akit így nem ismerhetnek meg azok, akikhez már-már profán üzenetként jut el az általunk agyoncsomagolt és implicitté némított evangélium.
Nehezen nevezhető keresztény zenének az a muzsika, amelyik ilyen módon végül is eldugja Isten valóságát. A „háztetőkről is, akár alkalmas, akár alkalmatlan pillanatban hirdetendő” evangélium kijavíthatatlan csorbát szenved ilyen megszólalások esetében. Kiváltképp, ha a jézusi üzenet írmagja sem fedezhető már fel egy-egy zenei produkcióban. Ezzel a művészi magatartással jóllehet képesek leszünk pozicionálni önmagunkat a művészvilágban, de kereszténységünket véka alá rejtjük vele.
Hiába igyekszünk majd a végül világi elismertségünkből „megtérni”, és Isten szavának szócsöveivé válni. A korábbi profán, akár bűnös üzenetű dalaink hiteltelenítenek majd bennünket. Végeredményben pedig azt a látszatot keltik, hogy lehetünk másképpen is keresztények, azt gondolván, hogy egy kis paráznaság, esendőség és bűnös szenvedély csak belefér, hiszen Krisztus kegyelme úgyis megtart bennünket.
Nem helyes tehát a nulláig tekerni – egy ismerősöm sokat hangoztatott szavaival élve – a „Jézus-potmétert”, de még a nullához közeli pozíció sem tűnik célravezetőnek. Sokkal inkább a maximumra érdemes csavarnunk azt, hogy hitvallásunk révén sokan találkozhassanak Isten szeretetével. Nem szükséges tehát a kanalas orvosság az evangélium továbbadására. Ismerjük el: sok esetben ez az utóbbi hozzáállás rizikós, és az életünket kéri majd. Jézust megjelenítve a világban ugyanazt fogjuk jutalmul kapni, amit Jézus. Vele fogjuk élni az életünket, amelyért még a művészi életben is érdemes elszenvedni a hátrányos megítélést és a kevésbé népszerűséget.
Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy úgy küldi őket, mint bárányokat a farkasok közé. Vagyis nem azt mondta, hogy kedves bárányaim látszódjatok egy kicsit farkasnak, hogy életben maradjatok. Horváth Gergely, a keresztény zenei Szikra díj zsűrijének elnökének Pengetőnek adott korábbi kijelentése ebben a kérdésben is irányadó lehet a világban az evangélium üzenetével megjelenő alkotók számára:
„A világgal haladni, Krisztusban maradni!”
Gável András
Fotó: Unsplash/Matt Botsford
