Elengedni a múltat, formálni a jövőt – Strukturális, missziós változások jönnek a Baranyai Református Egyházmegyében

– Baranya megye, azon belül is az Ormánság gazdaságilag ma az ország egyik legelmaradottabb térségének tekinthető. Évtizedek óta küzd a peremhelyzetből adódó problémákkal. Az a terület, ahol egykor a protestáns vallás kiemelkedő szerepet játszott.

– Ez a peremvidék valamikor a magyarságnak és a reformátusságnak volt az egyik bölcsője. A Mohácsi csatavesztés 1524-ben, majd 1541-ben az ország három részre szakadása után pont ez a terület volt az egyike annak, ahol kialakult a protestáns gyülekezetek közössége. Vezéralakja, Sztárai Mihály 1545 és 1563 között volt ennek a területnek a gondozója. Személyes talentumai és munkássága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Baranya lakossága megmaradhasson magyarnak és kereszténynek. Ebben nagy segítségére volt az egyházkerület első püspöke, Szegedi Kis István is. A török hódoltság okozta nehéz időszak ellenére építő disputákat tartottak, amelynek eredménye volt az 1576-ban megtartott hercegszöllősi (Hercegszöllős, ma Horvátország) zsinat. Az itt megalkotott törvények hercegszöllősi kánonok néven váltak az egyházi törvények részévé, s szintén ekkor alakult meg az alsó-dunamellékinek nevezett református egyházkerület is. Ebben az időszakban 150 gyülekezet jött létre több, mint 110 templommal.

Tehát a peremvidék nemcsak azt jelenti, hogy valami elmaradott, hanem azt is, hogy valahol a széleken ott állnak az őrzők, akik oltalmazzák azt, amit kaptak: a hitüket, a nemzetüket és a magyarságukat. És ezért hálát kell adnunk.

– Sajnos ez a felvirágzás azonban megtorpant, aminek máig ható nyomai vannak. Hogy látja, milyen nehézségekkel kell szembenézni?

– A református közösségek kibontakozásában a 19. század végén, 20. század elején bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások hoztak negatív változást. A népesség számának csökkenését okozó folyamatok egyike volt az egykézés. Ezt a jelenséget írja le Kiss Géza (Kákicsi Kiss Géza) is, református lelkipásztor és néprajzkutató Ormánság című könyvében. A folyamatot tovább mélyítették az 1950-es évek közepén zajló kitelepítések és az 1960-as években történt téeszesítések. Az elmúlt két évtizedben nagymértékben felgyorsult az elvándorlás. A megyében több településen a lélekszám nem éri el a százötvenet, s ennek egy része a mi református falvaink.

– Még áprilisban szerveződött és tartotta meg alakuló ülését a Baranyai Programtanács. Augusztusban már három kihelyezett ülést tartott. Milyen kiváltó okok állnak a tanács felállításában? Milyen problémákra igyekszik megoldást találni?

– A tanács felállításának szükségességét az előbb részben említett problémák fennállása adta: a települések lakosságának létszámbeli és ezzel párhuzamosan a gyülekezeti tagok számának csökkenése; az, hogy az elfogyó lélekszámú településeken már nincs orvos és iskola; már nincs helyben lakó lelkipásztor, már nincs minden vasárnap istentisztelet. Megmaradt lelkipásztoraink egyre nehezebb körülmények között szolgáltak. Így a helyzetet jól ismerők bevonásával állt fel a programtanács, amelyben az egyház lehetőségeinek figyelembevételével az egyházkerület elnöksége és vezetése kíván segítséget nyújtani a problémák megoldásában. Erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy az elmúlt években eddig csak gondolati síkon megszületett tervek most a gyakorlatban is megvalósuljanak. Célunk, hogy elvégezzük azokat a feladatokat, amelyek tényleges változást okozhatnak.

Alapvető szempontunk, hogy szeretnénk minden településen az ott lakó református hívek számára az evangéliumot hirdetni, lelki gondozást végezni, a lelkipásztor pedig tudja gondozni a rábízottakat.

Ehhez kell kialakítani azt a szervezeti struktúrát, amely ezt lehetővé teszi, a lelkipásztoroknak és családjaiknak pedig biztonságot nyújtanak.

– A megoldások között szerepel a gyülekezettámogató központok felállítása. Hogyan kell ezeket a gyakorlatban elképzelni?

– A gyülekezetet támogató központok biztosítják majd, hogy a lelkipásztorok csak a rájuk bízottakkal foglalkozzanak: gyülekezeti és egyéb olyan alkalmak megtartásával, amely során meg tudjuk szólítani az embereket és hirdetni az örömhírt; lelki gondozással és látogatással; a különböző társadalmi szervekkel és az önkormányzatokkal való együttműködéssel. Munkájukat hittanoktató és diakónus, illetve a lelkipásztorok által képzett munkatársak segítik majd a jövőben. Cél tehát, hogy ne az adott körzetben szolgáló lelkipásztor feladata legyen minden. A lelkipásztorok a körzet egyik nagyobb településén laknak majd, ahol van orvos, iskola és megfelelő infrastruktúra. Munkájukat szolgálati gépkocsi és a gyülekezeti tagok szállítását biztosító kisbusz segíti. A „központok” létrehozása az egyházszerkezetben új formaként jelenik meg. Ezzel kapcsolatban pedig jelenleg is folyik a református egyházalkotmány módosítása is.

– A központok kialakítása a jelenlegi megyei egyházszerkezet átstrukturálását is jelenti. Ez mennyire befolyásolhatja a későbbiekben az egyház országos szerkezetét?

– Az egyház alapvető felépítését nem érinti. Az egyházmegye szervezetében lesz egy olyan egyházközség, egy olyan szervezet, amely az eddigi gyakorlattól eltérő módon jön létre. Öt-hat vagy akár tíz településen lakók alkotnak egy gyülekezetet, egy egyházközséget. A létrejövő gondozó egyházközség az egyházmegye gyülekezeti közösségébe tartozik. Viszont a működéséhez nélkülözhetetlen anyagi fedezetet – a szükséges mértékben – az egyházmegye, illetve a kerület biztosítja majd. A lelkipásztorok javadalmában a jövőben közegyházi támogatást biztosítunk, mert a jelenlegi egyházközösségek nem képesek azt száz százalékban lefedni.

– A programtanács további feladata az állapotfelmérés. Ez hogyan érintheti a jövőben az egyházmegye tulajdonában lévő ingatlanjait?

– Az egyházmegyében 112 templom található, amelyben sok a műemlék és műemlék jellegű. Ezek mellett további 80 egyéb (parókia, gyülekezeti ház stb.), az egyház tulajdonában lévő ingatlan állapotának felmérését is elkezdtük. Október végére, november közepére áll össze az az épület kataszter, ami megmutatja, hogy épületeink és területeink milyen állapotban vannak. Ennek függvényében kell kialakítani egy vagyongazdálkodást, amely saját használat esetén biztosítja a karbantartást és a fejlesztést. A döntés azokban az esetekben válik nehézzé, amelyeknél az egyház nem képes a fenntartást biztosítani. Itt mindenképpen meg kell találni azokat az új utakat, amik lehetőségeket kínálnak az adott épület megmaradására. Fontos látni, hogy hitéleti támogatás céljából az élő gyülekezeteket kell segíteni. Azokat, ahol sok esetben a nehéz helyzetben lévő területről elvándorolt nép megjelenik. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg azt is, hogy míg Baranyában részben ilyen problémákkal küzdünk, addig csak az érintett egyházkerületben az elmúlt 20 évben 15 új templom épült.

– Jelenleg a szigetvári központ kialakítása zajlik. Milyen változásokat remélnek a strukturális, gazdasági és hitéleti átszervezéstől?

– Ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessük, az embereket kell elérnünk. Fontos számunkra, hogy az adott településeken megmaradjanak a még ott élő hívek. A gyülekezetet támogató központok létrehozásával, illetve a lelkipásztorok munkájának támogatásával a cél, hogy az ott élők számára elérhetőek legyünk, segítséget és támaszt tudjunk nyújtani a nehéz helyzetekben. Minden körzetben lesz két-három olyan hely, ahova istentiszteleti alkalmakra lehet összegyűlniük a híveknek. S ahogyan azt a legelején is már említettem:

a történelem nehéz időszakaiban is voltak itt gyülekezetek, sőt meg is tudtak erősödni. S a mai napig őrzik hitüket, magyarságukat és a nemzethez való tartozásukat.

Ebben reménykedünk ma is.