A 2006-os utcai erőszak áldozatai máig szenvednek, a felelős, Gyurcsány Ferenc pedig újra hatalmat akar
Skrabski Árpád és Kopp Mária lánya, a szülei által alapított, mára mindegyik parlamenti párt támogatását élvező Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője, Skrabski Fruzsina legújabb, Áldozatok 2006. című dokumentumfilmjét október 24-én este 21.40-től sugározza a Duna TV. A film arra tesz kísérletet, hogy az elhíresült 2006-os őszi utcai brutalitás-sorozat áldozatait – úgy a rendőrök, mint a civilek oldaláról – bemutatva emlékeztessen. Hogy felhívja a fiatalok figyelmét is az európai ember számára – pártállástól függetlenül – elfogadhatatlan, az akkori hatalom által elrendelt véres erőszakra és annak máig ható következményeire, annak „büntetlenségére”.
Fruzsinával a munkálatok fináléjában, Covid-betegségéből felgyógyulóban beszélgettünk.
– A Bűn és büntetlenség címet viselő Biszku-filmed után hogyan jött az ötlet, hogy a közelmúlt vétkét is feldolgozd? Amely vétekért a mai napig nem kértek még csak bocsánatot sem a felelősök?
– A 2006-os eseményekről már több film is készült, például a Megsebzett ünnep Pesty Lászlótól. Könyvekben is megjelent a történet, ám sajnos mindezek ellenére ma is aktuális. Hiába telt el 15 év, a felelősök nem bűnhődtek, az áldozatok szenvednek, a mai húszévesek pedig nem tudnak minderről semmit. Eközben a főfelelős, Gyurcsány Ferenc újra hatalmat szeretne kapni.
Pedig a rendőrattakok után még a legbaloldalibb ismerőseim is azon a véleményen voltak, hogy utcán sétáló emberek agyonverése nem fogadható el Európában.
– Azt mondod, a legbaloldalibb ismerőseid is. Köztudott rólad, hogy nagy lelkesedéssel keresed a kapcsolatot, a közös pontokat a tiédtől eltérő értékrendű emberekkel. Ezt a filmet is Bodoky Tamással, az atlatszo.hu főszerkesztőjével készítetted.
– Vele sok mindenben másképpen gondolkodunk, de a 2006-os eseményekről mégis egyformán az a véleményünk, hogy borzalmasak. Hogy több száz ártatlan civilt megkínoztak, előtte pedig hagyták az országvezetők, hogy a rendőröket kövekkel dobálják. Nagyon szomorú, hogy ebben nem működik az igazságszolgáltatás.
– 15 év telt el 2006 óta. Nem volt nehéz ennyi idő után az érintetteket megtalálni, megszólaltatni?
– Az áldozatok többsége nem akart nyilatkozni, már azok sem, akik korábban megtették. Félnek, főleg attól, hogy a kollégák utána balhés figurának tartják majd őket. Pedig az áldozatok többsége teljesen ártatlan, az utcán hazafelé sétáló ember volt.
– Szemtanú vagy, 2006-ban azon a napon te is az utcán voltál.
– Ott voltam, igen. A Kossuth téren, a békés tömegben. Onnan átmentünk a tévészékházhoz, ahol eldurvult a helyzet. Az ott megsérült rendőröket nagyon sajnálom… A felvételeken is látszik, hogy fiatal rendőrnők, pajzs nélkül, félve lapulnak a falhoz. Hatalmas csoda, hogy ott nem halt meg senki – de persze ez sem indokolja az utána következő rendőri brutalitást. Egyrészt, mert főként ártatlan civileket bántalmaztak, másrészt, mert a rendőrség nem bántalmazhat senkit.
– A szólaltassék meg mindkét fél elvét vallod és gyakorlod minden munkádban. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt is megpróbáltad elérni?
– Mivel 2006-ról szerettem volna interjút készíteni vele, először megpróbáltam e-mailen elérni, de elutasított. Utána odamentem hozzá egy augusztusi fórumára három áldozattal, akkor félrelöktek. Végül ezen az eseményen Manninger Miksa, a Mandiner munkatársa kérdésére válaszolva a volt miniszterelnök kifejtette: az, hogy ő felelős a brutális eseményekért, csak egy narratíva. Ekkor kiabálni kezdtem vele, hogy ott van velem személyesen egy áldozat, Nagy László, akinek kilőtték a szemét… Gyurcsány erre megpróbálta Nagy Lászlót nevetségessé tenni. Egyszóval próbáltam elérni Gyurcsány Ferencet, de nem nyilatkozik, nem mer, csak személyeskedéssel próbálja leplezni a felelősségét. Az azért való felelősségét, hogy 2006-ban két hónapon keresztül kínozták magyar emberek százait. Megverték, megalázták őket, kilőtték a szemüket. Van, aki emiatt öngyilkos lett, sokan lelkileg, fizikailag mentek tönkre. És Gyurcsány ezen viccelődik.
A fenti eset itt látható, hallható videón, a szöveges leirat alább olvasható:
Gyurcsány bocsánatkérés helyett gúny tárgyává tette a kilőtt szemű embert
Az augusztusi Gyurcsány-fórumon elhangzottakkal kapcsolatban Skrabski Fruzsina elmondta: „Sosem kiabálok, de csak így lehetett rávenni Gyurcsányt, hogy szembenézzen az áldozatokkal. De nem bocsánatot kért, hanem kiröhögte a kilőtt szemű Nagy Lászlót.”
Manninger Miksa: Sikerül-e bármiféle bűntudatot ébreszteni önben 2006-al kapcsolatban?
Gyurcsány: A Fidesznek teljesen nyilvánvaló érdeke az, hogy 2006-ról beszéljünk, Gyurcsányról beszéljünk, a szemkilövetőről beszéljünk. Ha el tudják hitetni veletek, az országgal, hogy egy olyan csávóval álltok szembe, aki lelkiismeretfurdalás nélkül, indokolatlanul, oktalanul, törvénytelenül sérülést okozott bárkinek is: ő ez, akkor a Fidesz győzött.
Skrabski Fruzsina: Itt van Nagy László, akinek kilőtte a szemét, tőle kellett volna bocsánatot kérjen.
Gyurcsány: Ennél sokkal bonyolultabb ez a történet…
Skrabski: Ennek az embernek kilőtték a szemét, azóta nincs munkája, már semmije sem…
Gyurcsány: Nagyon szeretem a provokátorokat, őt személyesen ismerem, mert hogy sok helyen meg szokott jelenni. De ez nem baj. (Nagy László azelőtt sosem vett részt Gyurcsány-fórumon – a szerk.)
Skrabski: Viccelődik azon, hogy valakinek kilőtték a szemét? Nem szégyelli magát?!
Gyurcsány: Neki az a feladata, hogy az ő médiája rendelkezzen 10 másodperccel holnap este arról, hogy ő kiabál, de szerintem ahhoz képest szépen megmosta a haját, elegáns, tehát jól fog hatni majd a TV-ben.
Skrabski: Annyi kéne, hogy bocsánatot kérjen, hogy ettől az embertől bocsánatot kérjen! Semmi más nem kéne.
Gyurcsány: A kiabálók menjenek a focipályára! Következő kérdés?
