A jólét veszélyei: vég nélküli sóvárgás és túlzott kényelem

Azonban az anyagi biztonságon túl, szükséges, hogy megtanuljunk jól bánni az elért vagyonnal! Ugyanis, a jólétből könnyen kerülhetünk egyfajta spirálba, amelyben nincs megállás: a felhalmozódó vagyon sosem fog elegendőnek tűnni, egy belső szabályozó nélkül, így ahelyett, hogy megelégedést és kiegyensúlyozott boldogságot adna, inkább egy vég nélküli sóvárgás felé tud vinni. Ráadásul a jólét gyakran hozza magával a kényelmet, amely szintén az ember lelki és szellemi felemelkedésének egyik legfőbb ellensége.

Ma Magyarországon többségében jólét van. Mégis annyi a panaszkodás, hogy bárki könnyen rámutathat arra is, hogy az emberek elégedetlenek. Ennek az egyik oka az, hogy sokan vannak, akik a megelégedés tudományát nem sajátították el. Nem épült be egy belső kontroll, amely képes megbecsülve azt, ami van, a lényegre hangolni az életünket. A végső célok, ugyanis általában kivesztek az emberek beszédtémáiból. Már nem a hosszútávú szándékok alakítanak minket, hanem egyre szűkebb valóságok. Ilyenkor már az anyagi javak egyfajta pótszerré alakulnak át, amelyben végtelenig lehetne bővíteni a saját gyarapodásunkat, akkor is találnánk olyat, amelyre nem lenne még elegendő forrásunk. Szükségünk van arra, hogy rendet tegyünk az életünkben! Ha elveszítjük a távoli céljainkat a szemünk elől, könnyen elpazaroljuk végül az időnket apróbb célok között cikázva.

Az egyik feladat, tehát a célirányos élet felépítése, amelyben megfelelő beosztással kapnak hangsúlyt a köztes, apróbb célok. A második dolog, hogy meg kell értenünk, hogy nincs két életünk. Nincs értelme ostoba és felesleges célokra pazarolni. Lehet napokat eltölteni azzal, hogy szebbnek tűnjek egy posztban, vagy, hogy az összes akciós kupont felhasználjam, de vajon tényleg szükségem van arra a sok kacatra, amely körülvesz? Gyakran találkozom azzal, hogy a szeretetkapcsolatainkba nem ölünk annyi energiát, mint egy tárgy, vagy szórakozás, kikapcsolódás elérésébe. De tényleg ezek tesznek minket boldoggá?

A kényelem puhává tesz

Amint említettem, a másik nagy veszélye a jólétnek a kényelem. A kényelem puhává tesz, kiüresít és vakká tesz az apróbb szeretetgesztusokra, amelyek lassan nagy távolságot hoznak létre köztünk. Könnyű megindokolni, miért érdemeljük meg „ezt a kis luxust”, vagy, hogy jogunk van ehhez a kis kényelemhez. Azután egyre csak nő azon esetek száma, vagy tárgyak mennyisége, amelyek a kényelmünket szolgálják ugyan, de egyre kevéssé veszem majd észre, hogy szükségem van az erőfeszítésekre is! Hogy nekem is jó és könnyebb, ha időről időre megküzdök az egyébként jogos, és megérdemelt vágyaimmal, és inkább némi önfegyelmet gyakorlok.

Nem valószínű, hogy meg tudunk hozni nagyobb áldozatokat akkor, ha a kisebbek kivesznek a hétköznapjainkból! Edzésben és nyitottan tart az, ha naponta gyakorlom annak az élvezetét, amikor magamat háttérbe szorítva, nagyvonalúan cselekszem! Eleinte nem is biztos, hogy komfortos és örömteli lesz, de a gyakorlás meghozza a gyümölcsét! És olyan örömet és kiegyensúlyozottságot ad, amely feltölt erővel és letisztítja a szemünkről az önzés hályogját.

Ezt a világot már más nem mentheti meg! Vannak „optimista emberek”, akik szerint egy, vagy több háttérhatalom tartja kezében a világ irányítását, de a valóság ennél sokkal szomorúbb! A kapitalista alapokon nyugvó nyugati üzletvilág, amely egyik fő okozója a globális problémáinknak, már régen elvesztette a kontrollt a verseny felett, amely egyre gyorsabban zülleszti szét a társadalmainkat és teszi tönkre a teremtett világunkat. A kiút csak az egyének önmérséklet gyakorlása lehet. Hogy megtanuljuk a jólétet úgy használni, hogy az mindannyiunk javára legyen!

Molnár Miklós atya

Kiemelt képünk forrása: Unsplash

Miklós atya további írásai ide kattintva olvashatók.