Bors Richárd: Minden ember egy a természettel

– Mi a világkiállítás jelentősége a magyar és a világ vadgazdálkodása szempontjából? Mi lehet a hozadéka Magyarország számára?

– Páratlan adottságú természeti erőforrásaink hosszú távú fenntarthatóságát szeretnénk bemutatni a természetközeli szakmák példáin keresztül. Azt, hogy a folyamat, ami ma a városok határán túl zajlik, az emberi beavatkozás nélkül már nem lenne működtethető. Ennek két alappillére az erdészet és a vadászat.

Fontos bemutatni, hogy a vadászat, a vadgazdálkodás nem a lövésről szól, hanem egy szakszerű, átgondolt, következetes és szakmai alapokon nyugvó gazdálkodási technológia.

Az országnak mindenképpen előnyt jelent, hogy a nemzetközi szereplők és látogatók is megismerhetik azt a méltán világhírű vadgazdálkodást, amit idehaza az erdészek és a vadászok immár évtizedek jó gyakorlata alapján folytatnak. Ezek mellett pedig megcsodálhatják a világrekord magyar trófeákat.

– A kiállítás programjai igen szerteágazók. Milyen koncepció mentén állították össze?

– A szervezőmunka elején megvizsgáltuk, hogy melyek a vadgazdálkodás és a természethasznosítás főbb alappillérei, amik mellett előnybe részesítettük a történelmi vonatkozások bevonását is. Tehát amellett, hogy egy nagy pavilonban megmutatkozhatnak a világ vadászati és vadgazdálkodási szempontból mértékadó országai, illetve szervezetei, megpróbáltuk a természetes vizes élőhelyeket is bevonni a felhozatalba. Ezt képviseli a Hal, víz, ember pavilonunk. S mivel vadgazdálkodásról beszélünk, amin belül a vadászatnak az egyik „gyümölcse” maga a trófea, létrehoztunk egy trófeacsarnokot. Itt több, mint 2000 trófeát, a magyar erdőkből származó agancsokat, mufloncsigákat és vaddisznóagyarakat állítottunk ki. Mindemellett preparátumokat is megtekinthetnek látogatóink a világ majdnem minden tájáról, legyen szó a magas hegységekről vagy az afrikai szavannákról. Külön pavilonban igyekszünk megmutatni azokat a hagyományos vadászati módokhoz köthető eszközöket, módszereket és kulturális örökséget, amelyeket ma is sokan űznek és szeretnek: például az elöltöltő puskával való vadászatot, a solymászatot, az íjászatot és az agarászatot. S ha már hagyományőrzésről beszélünk kell megemlíteni, hogy csatlakozott hozzánk a Történelmi Lovasegyesület is. Ők a világkiállítás sikeréhez azzal járulnak hozzá, hogy minden héten csütörtöktől vasárnapig történelmi kereteken belül tartanak bemutatót a Kincsem Parkban arról, hogy hogyan zajlott régen a vadászat lóhátról.

– Az is elég nyilvánvaló, hogy nagy hangsúlyt fektettek a társadalmi programokra, gondolok itt elsősorban a Fátyol iskolaprogramra, de említhetjük a családoknak szóló lehetőségeket is. A kiállítás szempontjából miért fontosak ezek? Hogyan kapcsolódnak az eredeti tematikához?

– Az edukáció számunkra már a kezdetek óta nagyon fontos volt. Kabalakutyánk, Fátyol egy nagyon szerethető drótszőrű magyar vizsla, aki mindenki szívét megdobogtatja, legyen szó vadászról vagy éppen iskolás gyerekről. Éppen ezért az iskolaprogramunkat róla neveztük el. Itt érdemes megjegyezni, hogy a regisztrált iskolások száma most márötvenezer felett jár. Naponta három-ötezer diákot tudunk fogadni, a mai nap például háromezer tanuló érkezik a kiállításra, ami összesen nyolcvan csoportot jelent. Teljesen vegyes a kép a tekintetben, hogy honnan érkeznek az iskolai csoportok. Hozzá kell tenni, hogy amellett, hogy az iskolások és kísérő tanáraik ingyenesen jutnak be a világkiállításra, százszázalékos vasúti kedvezményt is igényelhetnek, a diákcsoportokat szállító különjáratoknak pedig parkolást biztosítunk.

Természetesen a családokat is igyekeztünk megszólítani. Minden pavilonban a mai kor vívmányainak megfelelő virtuális valóság élménnyel várják a gyerekeket a kiállításon: van szimulátor, amibe belefeküdve egy sólyom szemén keresztül járhatunk végig egy-egy tájat az országban; de a modern technológiák segítségével még a vadászatot is ki lehet próbálni. Vannak erdei foglalkoztatók is, amik a hagyományos elvek mellett mobiltelefonos applikációval is működnek. Ennek letöltése után a gyerekeket már egy tervezett túraútvonalon belül a játék vezeti.

– A laikus számára talán nem összeegyeztethető a kiállítás szlogenje: az Egy a természettel és a vadászat mint tevékenység. Hogyan tudná ezt a nyilván látszólagos ellentmondást a legegyszerűbben feloldani?

– Minden ember egy a természettel. S ha őseink nem vadásztak volna és ezzel nem tartották volna fenn magukat a vadászatból, akkor mi ma nem létezünk.

A vadászat már a kezdetektől fogva meghatározza az emberi létet, történelmet és kultúrát.

– Az ellenzéki média részéről sok támadás és kritika érte a kiállítást. Mennyi alapja, mekkora jelentősége van ezeknek? Egyáltalán: mi állhat a hadjáratnak is nevezhető tendencia hátterében?

– A hátterében a politika áll, de ebben nem foglalnék állást. Szakmai igazgatóként ez nem az én tisztem.

Nagyon röviden csak annyit tudnék mondani a kétkedők számára, hogy jöjjenek el, és nézzék meg a kiállítást, nem fognak csalódni.