Katarzist éltem meg a NEK során – Szabó Balázs a Vasárnapnak
– Az új dalod éppen az eucharisztikus kongresszus hetében debütált Viszlát, múlt címmel. Kinek és milyen okból integetsz ebben a számban?
– Amikor ezt a dalt szereztem a megbocsátás gondolata foglalkoztatott. Elsősorban az a fajta, amikor én magamnak tudok megbocsátani. Egyesek szerint ez a legkönnyebb. Én nem így látom. Nekem ez a legnehezebb dolgok egyike. Nem vagyok haragtartó senkivel, de magamat hosszú ideig képes vagyok marcangolni.
– És rájöttél, hogy ez miért van benned?
– Leginkább azért, mert annyira bánt, amikor triviális vagy éppen óriási nagy dolgokban éppen bűnt követ el vagy hibázik az ember. És akkor nekem szegeződik a kérdés belülről, hogy miért nem voltam képes ezt észrevenni előtte? Az életünk rosszul meghozott tettei, döntései krízist okoznak bennünk. Ennek következménye is van, természetesen az emberben, amire nekem az egyedüli feloldás és válasz a megbocsátás. Erről szól a Viszlát, múlt is: van kegyelem és van továbblépés. Nem hagyom azt, hogy a múltam határozza meg, ki vagyok és kivé válhatok. 
– A múltunk terhei a felekezetek között is nehézséget okoznak. A NEK során a katolikus Eucharist zenei csapatát egészítetted ki a billentyűknél a missziós színpadokon. A margitszigeti nagykoncerten is közösen hangzott el a multifelekezetű fúziós csapattal az Örökké ismered című éneked. Ebben az esetben is képes voltál félretenni az egyházak között, a múltból hordozott terheket?
– Nagyon érdekes volt rádöbbennem, hogy az eucharisztikus kongresszustól függetlenül megírt új dalom mennyire aktuális üzenetet hordozott a nemzetközi eseménnyel kapcsolatban. Ahogyan Isten megbocsát nekünk, a mi feladatunk is, hogy ugyanezt gyakoroljuk magunk vagy mások felé. Ez a gondolat szorosan kapcsolódott ehhez a világméretű találkozóhoz.
Személy szerint katarzist éltem meg a NEK során. Amikor a margitszigeti színpadon a bőven több mint tízezer emberrel közösen énekeltük a dalomat, majdnem elsírtam magam.
Nagyon megérintett. Együtt éltük meg Isten jelenlétét. Teljes egységben. Egészen döbbenetes volt. Csak úgy izzott a levegő lelki-szellemi értelemben.
Czinke Máté a kongresszus „all star performance” koncertjéről lelkendezett
– A szeptember 25-én Vácra meghirdetett Pengető szakmai nap meghívott előadójaként a programozott dicsőítésről beszélsz majd. Hogy látod, lehet folytatni felekezetközi összefogásban a NEK során megkezdett utat?
– Ez bizonyosan nem Jézuson fog múlni, hanem egyértelműen rajtunk, rajtam. Nem mindegy, hogy mit viszünk ebből tovább, és mennyire tartjuk életben magunkban ezt az istenélményt, amit ezen a héten ajándékba kaptunk. És hogy ezzel a nyitottságunkkal képesek vagyunk-e meghallani, ahová lépni akar velünk Isten. Ahogyan a Margitszigeten például találkozhatott egymással a Teremtő és a teremtmény, ugyanígy nyitva áll ez a lehetőség most is. A kapott élmény lendületet adhat nekünk, hogy folytassuk a megkezdett utat. Megsokszorozódhat ez az ajándék. Az a nyitottság, amely létrejöhetett a szeretetben a katolikus, a baptista, a pünkösdi, a szabadkeresztény, és a jó ég tudja, milyen felekezeti háttérrel bíró emberek, megmaradhat és ápolnunk kell. Végre nem azt néztük, hogy mi választ el bennünket, hanem boldogok voltunk a közösben. Együtt voltunk az egyetlen Isten jelenlétében, aki mindnyájunk Atyja.
A Pengető szeptemberi szakmai napja újra gazdag programmal érkezik
Felmentő sereg voltunk „a bús pesti nép” között – Kunszabó Zoltán a Vasárnapnak
