Életét adta a gyermekéért – vele bővülhet a szentek sora
Ferenc pápa megindította Maria Cristina Cella Mocellin szentté avatási eljárását; a nő 26 éves korában életét adta babája életéért.
A Catholic News Agency tanúsága szerint a katolikusok világszerte máris egy másik szent, Gianna Beretta Molla életét emlegetik Mocellin kapcsán, ugyanis mindkét nő elutasította a gyógyszeres kezelést, mivel az magzatuk életét veszélyeztette volna.
Megszentelődött hétköznapi élet
Az 1969-ben született Mocellin fiatalkorában még szívesen csatlakozott volna a Don Bosco által alapított Segítő Szűz Mária Leányaihoz, ám végül mégis a házasságra érzett elhívást – számolt be életéről a Vatican News.
A szarkómát (először Kaposi Mór által leírt, egyfajta rosszindulatú kötőszöveti daganat) először 18 éves korában diagnosztizálták nála, ám a betegség nem akadályozta meg iskolája elvégzésében és házasságának megkötésében, majd három gyermeke született.
Mikor Mocelli harmadik gyerekével várandós lett, a betegsége kiújult, ám annak kemoterápiás kezelését magzata védelmében késleltette. Ez a döntés azonban az életébe került.
Az akkor még méhében élő babájához írt levelében Maria Cristina így fogalmazott:
„Minden erőmmel ellenálltam, hogy lemondjak rólad (…) Riccardo, te egy ajándék vagy számunkra. (…) Azt gondolom, nincs olyan szenvedés a világon, amelyet ne lenne érdemes elviselni egy gyermekért.”
Az előttünk járó példa
A Maria Cristina életével több hasonlóságot mutató Gianna Beretta Mollát II. János Pál avatta boldoggá, illetve végül szentté 2004-ben.
A szentéletű pápa így beszélt az 1962-ben, 39 éves korában elhunyt Molláról:
„Kivételes szeretetű asszony volt. Gianna Molla a mindennapok szeretetéről és az evangéliumi értékek követéséről tett tanúságot.”
Az orvosok nála egy előrehaladott méhrákot állapítottak meg, Molla viszont elutasította az ő életét megmentő, ám a magzata életébe kerülő műtétet.
Gianna Molla 1962. április 21-én világra hozta negyedik gyermekét, a szülésbe azonban belehalt. Bár egyházunk szentté avatta, Molla döntése nem maradt bírálat nélkül, hiszen négy gyermekét hagyta árván.
VI. Pál pápa 1963-ban, az asszony halála után egy évvel úgy nyilatkozott: „Megható és megrázó az élete. Krisztus melletti hűséges tanúságtétel. Életpéldája, szeretete, önfeláldozása mind-mind az Úr szolgálatában zajlott.”
A két nő döntése, életük feláldozása hatalmas erejű tanúságtétel és hitvallás amellett, hogy az emberi élet önmagában értékes, és hogy annak értéke nem függ gazdasági teljesítménytől, képességektől, társadalmi osztályoktól.
Kiemelt képünk forrása: Diocese di Padova
