Eltűnt épületek nyomában (9.)
A Belváros szívében, Ferenc József feleségéről, a Sissyről elnevezett Erzsébet tér egészen a második világháborúig egy több méter magas kovácsoltvas kerítéssel körbevett, ízlésesen kialakított sétakert volt. A kertben egykor pálmafák, selyemfenyők, vadgesztenyék és cseh olajfák álltak, amelyeket porcelán névtáblákkal jelöltek meg, amelyek túlélve a háború pusztításait egészen 1963-ig álltak. Az Erzsébet tér padjait és székeit a Buchwald cég gyártotta (a Dunakorzó híres és közkedvelt ülőhelyeit is), amelyekre leülni csak három krajcárért lehetett. 
A belvárosiak kedvenc terének nyugati oldalán állt az 1874-ben épült Kioszk épülete, amelyet a kor híres építésze Hauszmann Alajos (nevéhez fűződik többek között a Királyi Palota, a Kúria, a Műegyetem és a New York-palota) tervezett neoreneszánsz stílusban. A kétoldalt földszintes, középen emeletes szimmetrikus épületet gazdagon díszített tetőzettel láttak el. A Kioszk különlegessége, hogy az Erzsébet téri főbejárat feletti homlokzaton helyezték el az 1873-ban Budapestté egyesült Pest-Buda és Óbuda első közterületi címerét. A földszinti, falfestményekkel és szobrokkal ellátott termei és kőkorláttal szegélyezett hatalmas teraszai egy elegáns éttermet szolgált ki. Az emeleti, kétszáz négyzetméteres szalonban táncterem működött. Mind az étteremben, mind a táncteremben élőzene várta a vendégeket. A varázslatos külső és belső ellenére az étterem nehezen indult be, mivel a Vigadó téren található, kiváló panorámával rendelkező Kioszk elvitte a vendégek zömét. 
A Kioszk eredeti külsővel 1907-ig működött, ekkor Vágó László és Vágó József tervei szerint kiállítótérré alakították át a Nemzeti Szalon számára. Az átépítés hatalmas vihart kavart az akkori közéletben. Még a Kioszk tervezője, Hauszmann Alajos is felháborodott, mivel a megkérdezése és hozzájárulása nélkül történt az épület átalakítása. Tény, hogy a szalon épülete kifejezetten öszvérre sikerült, mivel a Bécsi utca felé eső oldal szecessziós, míg az Erzsébet téri oldal eklektikus stílusú lett. A főbejáratot is áthelyezték a tér felé néző oldalról a Bécsi utca felé, amely nagyjából a mai Belváros-Lipótváros Polgármesteri Hivatal bejáratával szemben állt. Egyes ablakait befalazták, máshová pedig Róth Miksa műhelyéből származó üvegablakok kerültek. A Nemzeti Szalon egésze emeletet kapott és az egykori hatalmas teraszon egy kisebb kávézó nyílt, amelyet 1928-ban új félkör és kör alakú pavilonokkal egészítették ki, amelyben a Központi Általános Tejcsarnok Rt. működtetett tejivót. 
A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet 1894-ben alapítottak a hivatalos művészetpolitikával elégedetlen képzőművészek abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeit felkarolja. Itt rendezték a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben. A Nemzeti Szalon falai között számos jeles életmű-kiállítást rendeztek, például Madarász Viktor, Paál László, Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály és Vaszary János műveiből. 1927-ben itt rendezte a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete első közös kiállítását a Képzőművészek Új Társasága művészcsoporttal.
A II. világháború idején, a közeledő front elől a művészeti alkotásokat kimenekítették a szalonból, ugyanakkor az épület maga az ostromban megsérült, de nem jelentősen. A háborút követő hónapokban a megmaradt berendezési tárgyakat ellopták. A tető alatt maradt épületrészekben baromfit és vágóállatokat helyeztek el. 
A szocializmus művészetének bemutatása fontos volt Rákosi-rendszer számára, ezért a romos épületet szedett-vedett módon felújították. Az 1950-es évek közepéig a Nemzeti Szalonnak fontos szerepe volt a kortárs magyar (értsd kommunista) képzőművészeti alkotások bemutatásában. Az 1956-os forradalom után még egy utolsó, nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, amelyen hosszú évek után először avantgárd és nonfiguratív művek is láthatók voltak és az addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. 
A háborút követő sztahanovista újjáépítés következtében épületet az 50-es évek végére leromlott állapotba került, és ahelyett, hogy eredeti állapot szerint újjáépítették volna, 1960-ban lebontották. Napjainkban csak a megemelt járdaszint emlékeztetet az épületre. Helyén ma a Budapest Eye óriáskerék működik, amelynek hatalmas vasbeton alapjának építésekor megtalálták az egykori Kioszk és Nemzeti Szalon alapjait is.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
