Az eucharisztikus kongresszus nem ér véget: folyt. köv.
Vannak, akik a számokban próbálják lemérni a világméretű lelki töltekezés méretét és intenzitását. Csalóka és felesleges ez a játék, hiszen vannak az életben olyan dolgok, amelyek számokban kifejezhetetlenek. Az Oltáriszentség titka egyébként ebben is megfogható: bárhol is vagyunk Jézussal, titokzatos módon egymáshoz is csatlakozunk. A csoda azonban a magas részvételben is kitapintható volt.
Ferenc pápa a Statio Orbis homíliájában hangsúlyozta, hogy a tanítványokhoz hasonlóan el kell jutnunk Jézus csodálatától az ő követéséig. Hozzátette: az eucharisztikus kongresszus legyen kiindulópont, és fogadjuk be a kegyelem minket átformáló ajándékát!
Valami csoda kezdődött el ezen a mögöttünk hagyott héten. Jézussal találkozhattunk Budapest utcáin. Embereket láttunk, akiknek megváltozott az élete. Elkezdtünk közösen Isten szemével látni, amely az alázatos szeretetben vált láthatóvá, és ki-ki a saját területén elhagyta a világ logikáját: az egyéni siker hajhászását és az egyéni erő fitogtatását, amelynek fontosságára a szentatya is felhívta a fegyelmünket.
Jómagam a nyitó szentmisét követően a legnagyobb fordulatszámon pörögtem az eucharisztikus Jézusért. A talákozó kinyújtott kezeként is működő missziós színpadok előtt tömegek dicsőítették Istent énekkel, imával, életük átadásával. Budapest új fényeket kapott a sugárzó tekintetű keresztények jelenlétével. A szombat esti fáklyás körmenet éppen ezt bizonyította hatalmas erővel.
Az ezt megelőző programok, az előadások a Hungexpón – az élő vagy még élőbb egyház arcát rajzolták ki a szemünk előtt. Lángoló szívű papok térnek haza ezek után a plébániai közösségeikhez.
És ha valakinek bármiféle kétsége lett volna afelől, hogy ez a bő hét több volt-e egy szimpla megarendezvénynél, annak elegendő volt kilátogatnia a margitszigeti családi napra.
Sok-sok tízezer magyar, keresztény család mutatta meg jelenlétével, hogy él az egyház. A már zavarba ejtően megszámlálhatatlan közösség megannyi megmutatkozó karizmája szédítően párnázta körbe az Alsó-rét kontúrjait.
A dicsőítő koncert pedig kifejezte a vágyat, hogy Krisztus megtérített asztalánál minden keresztény felekezet együtt foglalhasson helyet. Személyes élményem, ajándékom az eucharisztikus Jézustól, hogy amikor a Tápláló szent kenyér kezdetű dalunkat minden jelenlévő, kicsi és nagy együtt zengte az Eucharist együttessel, átélhettem hogy mindannyian Jézusban vagyunk. Bibliai ihletésű családok ünnepeltek Jézusban.
Fóris Rita, Szabó Balázs, Mező Misi, Ferenczi Gyuri, Prazsák Laci, Csiszér Laci, Czinke Máté a Gável Gellász vezette fúziós zenei szupergrouppal közösen ölelte át a Gábor és Gergő fiával érkező veterán zenei apostol Sillye Jenőt. Ezzel az erővel tudott megszólalni különleges erővel a kongresszus himnuszának könnyűzenei, dicsőítő feldolgozása, amelyet mindenki teli torokból énekelt, hiszen a győztes csapatához tartoztak.
Ami most elkezdődött, nem állhat meg. Jézus indít bennünket, hogy ezt folytatnunk kell. Az eucharisztikus kongresszusnak ugyan már bejelentették az új helyszínét. Nekünk, magyaroknak azonban a java még csak most kezdődik a kapott kincsek kamatoztatásával. Ne ássuk el azokat! Legyen még szimpózium, dübörögjenek a városban időről időre a missziós színpadok. Minden évben vagy minimum néhány évente gyűljenek össze a magyar családok és közösségek a Margitszigeten. A Forráspont pedig továbbra is tüzelje fel a fiatal generáció lelkét Jézus jelenlétében! Folyt. köv.
Gável András
A Vasarnap.hu 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos anyagait itt lehet megtalálni.
Kiemelt képünkön szentmise részlete látható az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első napján (Fotó: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu)
