Absi pátriárka a Vasárnapnak: Sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint Afganisztán
A szíriai melkita görögkatolikus egyház fejével, Jusszef Abszi pátriárkával beszélgettünk a szélsőséges iszlám térnyeréséről, a közel-keleti helyzetről, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról és arról, hogy mit gondolnak a magyarokról Szíriában.
– Őboldogságát 2017-ben választották meg pátriárkának, amikor az Iszlám Államot lassan sikerült visszaszorítani Szíriában. Milyen volt az elmúlt négy év az ön és a szíriai keresztény közösség számára?
– Nem volt könnyű. A megválasztásom után egy évvel kitört a libanoni felkelés, aztán jött a Covid. Szóval ez volt az elmúlt három év. Nagyon, nagyon nehéz idők ezek számunkra mind gazdaságilag, mind spirituális értelemben, mind a többi egyházzal vagy kormányokkal való kapcsolataink tekintetében.
A világ melkita közösségének pátriárkájaként Szíria és Libanon ügyeiben vagyok leginkább érintett; mindkét társadalom szélsőséges mértékben szenvedte el a sorscsapásokat. Gondolhatunk akár a tavalyi bejrúti robbanásra is, amelyben a fél város elpusztult. Ott is rengeteg parókiánk van, és a velük történtek is mind a pátriárka vállát nyomják. Az emberek félnek. Reményvesztettek, nem látnak maguk előtt jövőt, mert
a helyzet egyszerűen nem javul. Libanonban nincsenek gyógyszerek a patikákban, nincs üzemagyag a benzinkutakon. Van, hogy 20 liter üzemanyagért két órát kell sorban állni, az ára pedig egyre nő, de még a lisztbeszerzéssel is problémáink vannak, amiből kenyeret süthetnének maguknak az emberek.
Lassanként a társadalom elveszti minden reményét, egyházunknak pedig erre van a legkevésbé szüksége – egyre többen akarják elhagyni Szíriát. Sokáig vártak, hogy normalizálódjon a helyzet, mostanra kialakult egy viszonylag stabil politikai helyzet, gazdasági szempontból azonban nincs perspektíva az emberek előtt. Úgyhogy ez is az egyház feladata, hogy segítsenek mindenkinek helyben maradni.
Eme feladat mentén alakult ki az együtt működés a magyar kormánnyal, a Hungary Helps programmal. Ők valóban megértik, mire van szükségünk, és úgy tudnak segíteni, ahogy arra nekünk szükségünk van: segítenek helyben megoldani a problémát, mielőtt az még tovább fokozódna.
– Szíria nemrég szabadult meg – igaz, nem teljesen – az Iszlám Államtól. Afganisztánban azonban, bár az nagyon messze van Szíriától, mégis különösen gyorsan nyert teret a szélsőséges iszlám. Van ennek hatása a szír keresztény közösségekre? Aggódnak emiatt?
– Erre még túl korai bármit is mondani. Annak idején Szíriában több iszlamista csoport támadta meg a településeket, nemcsak keresztényeket, de a kevésbé szélsőséges iszlám nézeteket vallókat is, most pedig hasonló dolog történik Afganisztánban is. Tényleg nagyon messzinek érezzük ezt magunktól. Persze egy olyan politikai játszma is zajlik, amely messze kívül esik a mi látókörünkön.
– Tömegek indulnak el Afganisztánból. Van ennek bármi hatása is Szíriára jelen pillanatban? Akár ha az átvándorlást nézzük, akár ha a Szíriában tartósabban letelepedni kívánó menekülteket?
– Mi sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint Afganisztán, senki nem akar Szíriába jönni.
– Milyen eszközök vannak az klérus kezében egy ilyen szélsőségesen rossz helyzetben – azon túl persze, hogy minden nap igyekeznek bemutatni a legszentebb áldozatot – hogy nyájukat segítsék?
– A remény. Reményt tudunk adni az embereknek, és bátorítani őket arra, hogy maradjanak. Maradjanak otthonaikban, maradjanak földjükön, hogy ne emigráljanak.
Ez nagy aggodalmunk: hogy az emberek itthon maradnak-e, Szíriában, ahová az Isten helyezte őket.
Mi a magunk részéről megteszünk mindent annak érdekében, hogy segítsük őket ebben. Az egyház azonban az intézményein keresztül is működik. Vannak iskoláink és kórházaink – ezeken keresztül tudjuk a legnagyobb hatást elérni a társadalomban.
Korábban építettünk egy iskolát a Hungary Helps segítségével. Amint a felújítás elkezdődött, az emberek beszélni kezdtek, hogy az egyház épít, hogy ez egy jó jel. Ez és az ehhez hasonló dolgok reményt adnak nekik. De minden templomunkhoz tartozik egy oktatási központ is, ahol fiatalokkal, tinédzserekkel, és egyetemistákkal is foglalkozunk, a tanáraink pedig arra próbálják őket nevelni, hogy gondoljanak a jövőre – mert
sokszor az egyetlen dolog, amire gondolnak az az, hogy elhagyják a országot.
A legfontosabb, hogy lássák: az egyház aktívan működik. Ha azt látják, hogy az egyház nem csinál semmit, fél, a vezetői passzívak, az emberek rögtön sokkal sötétebb jövőt kezdenek el maguk előtt vizionálni.
– Mit jelent az eucharisztikus kongresszus a szíriai keresztények számára? Tud-e jelenteni bármit is, amikor a Közel-Keleten sokkal sürgetőbb problémák követelnek maguknak figyelmet?
– Engem azért hívtak meg, hogy a keleti egyházat képviseljem a kongresszuson. Amikor hazamegyek, az itteniek tanúságtételét fogom magammal vinni, az egész hangulatát, az emberek szeretetét és Isten szeretetét. Sokat jelent mind a szír, mind a libanoni keresztényeknek, ha hallják, mekkora erejű események vannak a világban. Ha tudják, hogy itt az eucharisztikus kongresszuson ezrek és ezrek vannak jelen. Ez nekik bátorságot ad – tudják, hogy nincsenek egyedül.
– Üzen valamit a magyar egyháznak, a magyar embereknek?
– Köszönjük. Köszönetet mondunk a kormánynak és a magyar embereknek is – elsősorban a hitükért. Magyarország és a benne élő emberek mások, mint Európa többi nemzete. Köszönjük, hogy gondolnak másokra, hogy világszerte segítenek a keresztény testvéreiknek. Nagyon büszkék vagyunk Magyarországra. Imádkozunk értetek!
Varga Gergő Zoltán
