Ferenc pápa beszédet tartott volna, de nem lett belőle semmi
Ferenc pápa augusztus 28-án, szombaton beszédet intézett volna egy csoport egykori hajléktalannak, a beszédét azonban nem tartotta meg. A szentatya letette a megírt beszédét, és úgy döntött, inkább meghallgatja az egybegyűlteket.
Kétszáz, korábban hajléktalan emberrel találkozott Ferenc pápa. A szegény Lázárról elnevezett francia szervezet, a Lazarus Association segítségével a hajléktalanságból kitört emberekhez Ferenc pápa egy előre megírt beszéddel készült, a találkozó egy pontján azonban közölte, a beszédét majd írásos formában közzé teszi, de most inkább megkérdezné: „mit várnak el az egyháztól?”
Az egyik ember így felelt: „Azt tudjuk adni az egyháznak, akik vagyunk. Mert nekem az egyház életet adott”
– közölte a Catholic News Agency.
A találkozón többen elmesélték a történetüket a pápának; volt, aki 15 év börtön és két év utcai élet után állt a szentatya előtt, de volt, aki 15 évig élt Párizs utcáin és majd a Lazarus segítségével tudott talpra állni.
A pápa a beszámolókat követően egy ajtó példázatát tárta a hallgatóság elé:
„Az ajtó ezen tapasztalata, a zárt ajtó, amelytől félünk, hogy soha nem nyílik ki, vagy amelytől félünk, hogy az orrunk előtt csapják be. (…) Ez a tapasztalat, amelyet egyikőjüktől hallhattunk, ez, ha magunkba nézünk, mindannyiunké.”
A pápa tovább fűzte a metaforát:
„Saját magamnak sajátítom ki az ajtót, és nem engedek be senkit, vagy félek kopogtatni az ajtón, vagy kopogtatás nélkül várom, hogy valaki kinyissa nekem. Mindannyian máshogy állunk Istenhez. Az életben néha kell az az alázat, hogy bekopogtassunk az ajtón.”
Rámutatott arra, hogy a Lazarus Association egy kis szervezet, amely nagy szükséggel kell szembenézzen, de emlékeztette a munkatársakat, hogy „a kovász is apró dolog”, ahogy „a mag is, amelyből hatalmas fa képes kinőni”.
„Imádkozzanak az egyházért”– kérte Ferenc pápa. „Hogy Szent Anyánk, az egyház és mi, az ő gyermekei megtanuljuk mindig kinyitni az ajtót, és figyelni azokra, akik kopogtatnak rajta.”
