Afganisztán már nem érdekli Amerikát?
Azzal nem árt tisztában lenni, hogy az USA mindent csak és kizárólag a saját érdekeinek megfeleltetve tesz. A könnyfakasztó nemzetközi katonai szívjóság pusztán a Hollywood-i propagandafilmek világában létezik. Kivonulnak Afganisztánból? – és akkor mi van?
Hogy mi van, azt látjuk. És azt is el lehet képzelni, hogy mi lesz. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a forgatókönyv hosszú-hosszú időre meg van írva úgy a washingtoni ötszögletű épületben, mint a tálibokat a 2000-es évek elején kiképző CIA-nál. Bezony. Merthogy Amerikától kaptak fegyvert és kiképzést az addig csakis vallási fanatizmusukkal és az oroszokkal bíbelődő törzsek. A szerelem a World Trade Centerrel együtt hullott a porba. Új világ kezdődött az Újvilágban.
Hogy az addig történtekből mi és hogyan volt megírva, eltervezve; mi volt az eseményekből elszenvedett, véletlen és mi szándékolt – nos, mindez vélhetően a Kennedy-gyilkosság igaz történetével egyidőben derül majd ki.
Ám ne gondoljuk, hogy Bidenéket meglepte, ami ezekben a napokban Afganisztánban történik. Sajnálkoznak az egymást Kabulban tipró néptömegen – tán még segélyt is küldetnek nekik az ENSZ-szel, WHO-val, UNICEF-fel, vagy valamelyik lekvárzsibbasztó világhivatallal.
Pontosan tudták, hogy ez a forgatókönyv ilyen helyzetet teremt.
A „kollaboráns” ezrek kimenekítése után is kivonulhatott volna a haderő az ázsiai országból… Persze akkor elmaradt volna az ismét Európát célzó fejvesztett menekültáradat. Amerikának pedig épp egy ilyen zűrzavaros Európára van szüksége, ugyanis az USA nem csak a „sárga veszélytől” retteg évtizedek óta, hanem az Európai Egyesült Államoktól is. Még akkor is, ha az európai nemzetállamok soha nem lennének képesek olyan típusú államszövetségbe tömörülni, mint Észak-Amerika tagállamai.
Szóval, Amerikának nagyon megfelel egy menekültekkel elárasztott, etnikailag, társadalmilag, morálisan szétcsapott, debilis hivatalnokok mögött tébláboló Óvilág.
Egyszer csak elfogy a német autógyárak profitja, és akkor aztán tényleg szabad lesz a vásár, illetve a shaft.
A magam részéről példaként állítanám az európai nemzetállamok vezetői elé az amerikai politikafabrikálók gátlástalan, soviniszta, nacionalista gondolkodásmódját. A maguk szempontjából, a saját országuk számára – ők csinálják jól. A boldog hidegháborús békeidőkben kiagyalták, hogy segítenek összehozni az oroszoknak is egy Vietnamot Afganisztánban. Ha bejön a buli, lesz az ellenség határa mentén egy NATO-tagország, atombombákkal, minden egyébbel. Csak hát, nem jött össze. De nem ám, mert az afgán nép – már ami a széles tömegeket illeti – igenis támogatja a saríát. És Bidenék ezt ma pontosan tudják.
Nem sikerült húsz év alatt sem hamburgerre cseréltetni velük a Koránt, így hát távoznak. A helyzetből pedig kihozzák a maximumot, vagyis löknek egy újabbat Európa szekerén – a semmibe vezető úton.
Mészáros József
A szerző további cikkei itt olvashatók.
Kiemelt kép forrása: MTI/AP/Verified UGC
