Hallott ön a karácsonyi reformtervekről?
Bő egy hét telt el azóta, hogy az ellenzék kettes számú reménysége, a „99 százalék” messiása, Karácsony Gergely bemutatta miniszterelnökjelölt-jelölti programjának környezetvédelmi és energiapolitikai fejezetét és aláírásával vállalta az LMP által kidolgozott „zöldgarancia” teljesítését, de még mindig sehol semmi. Az ember azt gondolná, hogy ha van itt egy „klímavészhelyzet” meg egy iszonyúan kormányváltó hangulat, akkor mi sem természetesebb, mint hogy az újonnan meghirdetett kiváló javaslatok nyomán felpezsdül a hangulat és némileg tematizálódik a közbeszéd – mégse látni, hogy zöldpolitikára kiéhezett polgárok és kormányváltást remélő újságírók tömegeit foglalkoztatná, hogyan is képzeli el Karácsony Gergely Magyarország jövőjét.
Persze az is lehet, hogy csak elsikkadt a vonatkozó Facebook-bejegyzés a főpolgármester megannyi posztja között (melyekből kiderül: a budapesti stadionok és sportversenyek kérlelhetetlen ellensége most már inkább mégis mindig a legnagyobb élsportrajongó volt; ráadásul annyira érzik már egymás rezgéseit Dobrev Klárával, hogy pont ugyanazon alkalmakból, rendre egyforma képekkel ujjongtak olimpikonjaink teljesítményei felett), de azért csak beszédes, hogy Karácsony Gergely oldalán a „zöld Magyarország” programjáról szóló bejegyzést 3,5 ezren lájkolták, a női kajaknégyes győzelméről szólót 7,5 ezren, míg a Barack Obama 60. születésnapjáról megemlékező posztot közel 12 ezren.
De ha már ellenzéki körökben ilyen érdektelenségbe fulladt a dolog, pótoljuk a hiányosságot, és vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, mit is ígér Karácsony Gergely:
haladéktalanul leállítaná a Paks II beruházást, és másik atomerőművet se építtetne, egyidejűleg legkésőbb 2025-re kivezetné a „klímagyilkos széntüzelést”; helyette szélerőművek segítségével 2030-ig legalább 35 százalékra növelné a megújuló energia arányát, mégpedig úgy, hogy közben varázslatos módon a rezsiköltségeket is csökkentené.
Mindez iszonyú jól hangzik – főleg a generátoros szobabicikliket és a petróleumlámpákat gyártó cégeknek, mert jó eséllyel komoly keresletnövekedésre számíthatnának.
Jelenleg ugyanis a Magyarországon termelt áram közel felét Paks adja, 11 százalékát pedig a szén, így ezek együttes kiesése máris 57 százalékkal kevesebb villamos energiát eredményezne a 30-as években, amit bajosan lehetne teljes egészében kompenzálni a hol termelő, hol nem termelő nap- és szélerőművekkel – különös tekintettel arra, hogy az e-autók egyidejű kötelezővé tétele nyomán eleve szignifikánsan több villamos energiára lesz szükség az Európai Unióban, mint ma.
Az elképzelés mindenesetre valami olyasmi lehet, hogy amit a szélerőműparkok létesítésére alkalmas tengerekkel rendelkező gazdag Németország nagyjából 27 esztendő alatt, a lakossági energiaárak drasztikus növekedése mellett tervez keresztülverni, az a ködös és szélcsendes téli hidegpárnák jellemezte Kárpát-medencében simán menne 12-13 év alatt, méghozzá a rezsiköltségek egyidejű csökkentésével. Mert a német kormány az atomerőművek kivezetésével párhuzamosan biztos puszta gonoszságból emelte az áram árát világbajnok magasságba;
bezzeg ha Karácsony Gergely összefogna Fekete-Győr Andrással és Jakab Péterrel, a kedvükért éjjel is derűsen mosolyogna a Nap a kollektorokra, a szél pedig bekapcsolná a tempomatot és optimális erősséggel lengedezne télen-nyáron, hogy ne kelljen a környező országok szén- és atomerőművei által megtermelt villamos energiával pótolni a hiányokat, drága pénzért, ahogy az Németországban történik.
Kiváltképp, mivel a magyar villamosenergia-fogyasztás 25–30 százalékát most is az import biztosítja – tegye fel a kezét, aki ezt örömmel feltornázná akár 60 százalékra akkor, amikor a szomszédos országokban is sorra zárnak majd be az éjjel-nappal termelő szénerőművek. Persze lehet az orosz gáztól is függeni, csak akkor ezt jelezni kéne előre a választók felé, akik épp az oroszok miatt ellenzik a paksi szerződést.
Arról se tesz említést a program, és azt se tárgyalja az ellenzéki média, hogy pontosan hova telepítenék a szükséges mennyiségű szélerőművet, ami azért nem lényegtelen kérdés, mert Németországban már az erdőkben vágják a fákat, hogy helyet készítsenek a szélturbinák vasbeton alapjának.
De visszatérő téma ez a tengeri szélerőművekben dúskáló Belgiumban is, pedig ott a magyarországinál kevesebb az erdőterület; Franciaországban pedig épp egy naperőműparkhoz készülnek kiirtani 1000 hektár erdőt. Márpedig ha egy párt szavazóinak jelentős részét a ligetvédők adják, akkor csak mondani kellene erről is egy-két szót, mielőtt úgy tűnne, hogy direkt lapítanak politikusaik ez ügyben.
A német kancellári posztra pályázó Annalena Baerbock egy hete hozakodott elő az ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai javaslataival, azóta egymást érik a német sajtóban a terveit elemző cikkek – amelyekkel párhuzamosan a zöldpolitikus népszerűsége tovább csökkent. Innen nézve talán nem is annyira meglepő, hogy Karácsony Gergely elképzeléseit olyan nagyon nem reklámozzák.
Francesca Rivafinoli
A szerző további cikkei itt olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
