Politikai céloknak rendelték alá a Norvég Alap pénzeit

Kezdjük az elején! Azért kaphatunk egyáltalán pénzt Norvégiától, mert a skandináv állam ugyan nem tagja az Európai Uniónak, társult országként mégis sok előnyét élvezi a 27-ek szövetségének. Hozzáférhet például a közös piachoz, vagy tagja lehet a schengeni övezetnek. Ezért cserébe a norvég – és egyébként az izlandi, a liechtensteini és a svájci – kormány kompenzációt fizet az EU-s kasszába, amelynek egy részét megpróbálják civil szervezeteken keresztül, civileknek juttatni. És itt érkezünk el a mostani vitához.

A norvég kormány ugyanis azt szerette volna, hogy ha az ilyen formán Magyarországnak járó 77 milliárd forintot továbbra is az Ökotárs Alapítvány osztja el, holott erre a feladatra pályázott a Magyar Vöröskereszt és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat konzorciuma is.

Hogy utóbbi két szervezet miért nem felelt meg a norvégoknak, arról nem tudni. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy felügyeletük alatt objektíven, a civilség minden kritériumának megfelelően történt volna a pénzek elosztása, hiszen évtizedek óta működő, nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező szervezetekről van szó, amelyek a valódi civil szférát ismerik.

A norvégok favoritja ezzel szemben az az Ökotárs Alapítvány volt, amely nem először kerül a hírek középpontjába. 2014-ben még vizsgálat is indult annak érdekében, hogy kiderüljön: vannak-e visszásságok, szabálytalanságok a szervezet működésében. De nem is kell ennyit visszamenni az időben, elég, ha csak egy pillantást vetünk azoknak a szervezeteknek a listájára, amelyeket az Ökotárs döntése alapján támogattak a Norvég Alapból. Még egyszer szögezzük le, abból a pénzből, amely civil szervezeteknek jár. Nem vitatom, hogy vannak források, amelyek fontos helyre, valódi, alulról szerveződő, helyi közösségekhez kerültek. A listán ugyanakkor olyan hírhedt NGO-k is megtalálhatók, mint a K-Monitor Közhasznú Egyesület, a TASZ vagy a Kék Pont Alapítvány. Emellett

49 720 euro, vagyis mai árfolyamon számolva 17,4 millió forint jutott a Háttér Társaságnak is, a Nem vagy egyedül Országos hálózat az LMBTQI-emberek jogainak védelmére című projektre.

A Krétakör Alapítvány többször is szerepel a támogatottak listáján, a legkirívóbb mégis a szervezetfejlesztésre kapott 119 845 euró, ami forintban majdnem 42 milliót jelent. Az Ökotárs nem volt szűkmarkú a Transparency Internationallel sem, ők az akadémiájuk megvalósítására kaptak kicsivel több, mint 110 ezer eurót, vagyis nagyjából 38,5 millió forintot. Jutott emellett a norvégok pénzéből a Patentnek, a Tilos Kulturális Alapítványnak, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületnek és a Szivárvány Misszió Alapítványnak az Interszekcionalitás az LMBTQ-közösségen belül: többszörösen elnyomott csoportok láthatóvá tétele részvétel útján című projektre.

Az említett szervezetek többségéről az elmúlt években vagy hónapokban kiderült, hogy valójában politikai lobbitevékenységet folytatnak és egy úgynevezett nyílt társadalom megteremtésében, a migránsok Magyarországra hozatalában, vagy az LMBTQ-propaganda népszerűsítésében érdekeltek.

És nem azzal van alapvetően probléma, hogy ilyen NGO-k pénzt kapnak. Hanem egyrészt azzal, hogy egy olyan forrásból jut nekik pénz, amely civil szervezeteknek szól. És mondjuk ki végre: a magyar civil szférát nem a Nyílt Társadalom Alapítványhoz és Soros Györgyhöz köthető NGO-k jelentik. Hanem az a sok ezer önkéntes, alulról jövő szerveződés, amely azzal a céllal jött létre, hogy az abban részt vevők saját és környezetük életét jobbá tegyék. Varrószakkörök, nyugdíjasklubok, helytörténeti csoportok százai, ezrei jelentik a magyar civil világot, amelyet egyébként a magyar kormány több milliárd forinttal támogat és akiknek a norvégoktól származó pénz is járna – és akiknek a többsége nem kapott belőle egyetlen forintot sem.

Másrészt azt is érdemes tisztába tenni, hogy ez a 77 milliárd forint nem alamizsna és nem is az osloi kabinet adománya a magyaroknak.

Ahogyan a cikk elején is írtam, Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc mellett – társult országként sok előnyét élvezi az Európai Uniónak úgy, hogy a kötelezettségekből nem veszi ki a részét – anyagi értelemben sem. Ezt kompenzálva találták ki, hogy a négy állam támogasson bizonyos célokat az uniós tagországokban, és ennek része a civileknek járó 77 milliárd forint. Ez tehát nem egy „jófejségből” érkező pénz, hanem Norvégia szerződéses kötelezettsége az EU felé. Ennek fényében érdemes tehát vizsgálni azt is, hogy kinek, milyen beleszólása kell hogy legyen a pénzek elosztásába. És így érdekes igazán, hogy eddig egyáltalán hogyan juthatott ebből a pénzből nyíltan kormányellenes, politikai lobbitevékenységet végző, civilnek nehezen nevezhető NGO szervezeteknek. Ezen a helyzeten akart változtatni most a magyar kormány, ám a norvégoknak ez annyira nem tetszett, hogy inkább a teljes projektet leállították.