Példaértékű érzékenyítés egy multitól
Miért nem róluk szólnak a hírek?
Ömlik ránk az érzékenyítés minden fórumon, a hírekből, a filmeken, a reklámokon, vagy éppen a multicégek termékein keresztül. A liberális LMBTQ-propaganda már az óvodában is meg akarja mutatni a gyermekeknek, hogy milyen „sokféle” ember létezik és, hogy fogadjunk el mindenkit. Beszélnek nekik a szexuális kisebbségekről, a transzszexuálisokról, a homoszexuálisokról, nem-binárisokról, még a drag queenekről is. Ellenben szinte soha nem esik szó a siketekről, a vakokról, a mozgássérültekről, az értelmi fogyatékosokról, a Down-szindrómásokról, vagy éppen az autistákról. Talán csak évente egyszer, amikor az adott „probléma” világnapja van. Akkor mindenki felemás zoknit húz, vagy kék színű ruhát visel, posztol a közösségi hálón és nagyon együtt érző. De mi van a hét többi napján? Mi van azokkal a sérült emberekkel, akikkel naponta összefuthatunk? Azokkal a helyzetekkel, amelyekkel bármikor szembetalálkozhatunk, és nem tudjuk kezelni őket? Mi van azokkal a fogyatékos gyermekekkel, akiket az óvodákból, vagy az oktatási intézményekből kirekesztenek? Róluk miért nem szólnak a hírek?
Apró dolog ez egy cégnek, de nagy dolog egy autizmussal élőnek
Nem újdonságról van szó, mégis mindig megörül a szív, ha értékes kezdeményezésbe botlik. Már 3 éve minden hónap első hétfőjén egy nagyon figyelmes és példaértékű dolgot tesz egy multi. Nem szivárványos termékekkel rukkol elő, nem készít transz reklámokat, hogy beálljon a propagandisták sorába, hanem egy hónapban egyszer olyan környezetet teremt, ahol az autisták is szívesen és zavartalanul vásárolhatnak. Úgynevezett csendes nyitva tartást „rendez” pár órán át, hogy autista vásárlóinak és azok családtagjainak kedvezzen. Apró dolog ez egy cégnek, de nagy dolog egy autizmussal élőnek.
Csendes nyitva tartás
A változás veled kezdődik! – hirdeti a Decathlon közösségi oldalán. A sportáruház ezeken a hétfőkön 16 és 18 óra között minden boltjában csökkenti a világítás mértékét, nem szolgáltat zenét, a hangosbemondókat csak biztonsági esetben használja, a kasszában a zaj kiszűrését szolgáló fülvédőket tart, valamint a segítő kutyákat beengedik az áruházakba, és a kasszasoron előre engedik az érintetteket. 
Érzékenység a külvilágra
S hogy miért is fontos mindez? Mert az autizmussal élő személyek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a miénk. Ez az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez az eltérő működés ráadásul megnehezíti a társas kapcsolataikat is. Egy autista embernek problémát jelent megérteni a közösség írott és íratlan szabályait, nehezen olvasnak gesztusokból, mimikából és gyakran nem értik a hasonlatokat, szófordulatokat, így a kommunikáció állandó kihívást jelent nekik. Gyakran előfordul, hogy egy autizmussal élő ember olyannyira érzékeny a hangokra, vagy éppen a fényhatásokra, hogy számára a nagyvárosi közlekedés, vagy akár egy bevásárlóközpont teljesen elviselhetetlenné válik. Egy ingerszegényebb, nyugodtabb, csendesebb környezet óriási segítség lehet nekik. Az „autizmusbarát” áruházlánc egyébként ebben az időszakban is szeretettel fogad bárkit, aki betartja a „csendes” szabályokat és odafigyelni a másikra.
Megértő és támogató munkatársak
Ez a kezdeményezés sokkal mélyebb, mint az elsőre tűnik. Ugyanis az Autisták Országos Szövetségével (AOSZ) együtt gondolták át és dolgozták ki a lépéseket. Az AOSZ animátor csapata felkészítést tartott az áruház lánc dolgozóinak az autizmusbarát vásárlás elősegítése érdekében. A munkatársak pontos és szakszerű ismereteket kaptak az autizmusról, az autista személyek és családjaik lehetséges viselkedési szokásairól, váratlan helyzetekről, vagy a vásárlás során jelentkezhető nehézségeikről. Így a szükséges fény és zaj intézkedéseken túl, olyan emberek várják az autizmussal élőket, akik megértő és támogató környezetet biztosítanak a számukra.
Nem tudom az emberek viselkedését kiszámítani, tehát szorongok
Ros Blackburn, egy autista író a következő gondolatokkal próbálta érzékeltetni, hogy mit is él át hasonló helyzetekben. „Számomra a külvilág ismeretlen zajok és szimbólumok káosza, teljesen nyers és érthetetlen (…) Képzeld csak el, hogy sétálsz az utcán, és egyszer csak egy csapat tök részeg fickó özönlik ki egy kocsmából a közeledben. Mivel részegek, a viselkedésük többé nem logikus, vagyis számodra kiszámíthatatlan. Ideges leszel, fogalmad sincs róla, mit fognak tenni a következő pillanatban, mire hogyan fognak reagálni. Fenyegetőnek érzed a helyzetet, mivel nem tudod többé kontrollálni. Én nagyjából minden pillanatban így érzem magam. Nem tudom kiszámítani az emberek viselkedését, nem látom előre a szándékaikat. Az időm jelentős részében tehát szorongok.” 
Fordítsuk az arcunkat a valós problémák felé
Az autizmus gyakori fogyatékosság. A világon minden száz emberből legalább egy autizmus spektrum zavarban érintett. Ma Magyarországon több, mint 100 ezer autista személy él. Ne arról olvassunk a gyerekeinknek mesekönyvet, hogy milyen nehéz mikor valaki egy másik testbe születik, és fiúként lánynak képzeli magát. Hanem arról meséljünk nekik, hogy milyen nehéz azoknak a sérült embereknek, akinek a mindennapi élet is reménytelen néha.
Ahelyett, hogy arról beszélünk, hogy mennyire fontos kiemelten kezelni a transzneműek elenyésző rétegét és a jogaikért küzdeni, inkább fordítsuk az arcunk a valós problémák felé és tegyünk meg mindent azért, hogy a testi- és értelmi fogyatékosok, s köztük az autisták, egy emberibb környezetben élhessenek.
