Eltűnt épületek nyomában (3.)

Gróf Széchényi Pál miniszter javaslatára 1883-ban az országgyűlés arról döntött, hogy két évvel később a Városligetben Országos Általános Kiállítás nyílik, amelynek célja a magyar ipar, mezőgazdaság és kereskedelem vívmányainak bemutatása. Az 1896-os Millenniumi Kiállítás főpróbájának is nevezhető Országos Általános Kiállítás 1885. május 2-án Rudolf trónörökös védnökségével nyílt meg mintegy 270 000 négyzetméteren. (A védnökséget megköszönve, csakhamar fel is állították Rudolf trónörökös egész alakos szobrát a Városligetben, amely ma is megtalálható a nemrég felavatott Millennium Ház mellett). A kiállítás nyitvatartása alatt mintegy másfél millió látogató tekintette meg a rendezvényt, itthonról és külföldről egyaránt.

Az Országos Általános Kiállítás legfigyelemreméltóbb épülete a kiállítás központi helyét elfoglaló (az egykori Petőfi Csarnok helyén) Iparcsarnok volt, amelynek tervezésével Ulrich Keresztély bécsi építészt bízták meg. Ő volt az 1883-ban elkészült, a főváros legnagyobb kapacitású és méretű gabonaraktárának, a Boráros téren álló Elevátorháznak is az alkotója. A vasszerkezetek a Schlick-féle Vasöntő és Gépépítő Vállalat Váci úti gyárában készültek (csakúgy, mint a fiumei hajóállomás kikötő bakjai). A szobrászati díszítéseket Fessler Leó mintázta. Az épület nyugati kapuján lévő, az ország címerét ábrázoló üvegfestményt Róth Miksa, a keleti kapun levő Budapest címert a Forgó és Társa készítette.

Az Iparcsarnok építése 1884-ben kezdődött és 1885 februárjában fejeződött be. A hatalmas, neoreneszánsz stílusban készült kupolás épület a négy égtáj felé diadalkapura emlékeztető bejárattal rendelkezett (sokak szerint a Keleti pályaudvar főbejáratát mintázta). A díszes magastetővel ellátott saroképületek téglából és kőből, az összeköttetések vasból és üvegből épültek. A 21 méter átmérőjű kupolát a magyar korona díszítette. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra állt, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakot. Hungária babérkoszorút nyújtott a műiparnak, a kereskedelmet pajzsával védelmezte.

Az 1885-ös kiállításon az Iparcsarnokban került bemutatásra valamennyi iparművészeti terület: enteriőrszerű elrendezésben foglaltak helyet a fa, bútor- és lakberendezőipar; a fonó- és szövőipar; a papiros ipar; a könyvkötészet, a réz-, acél- és fametszés; a vas- és fémipar; illetve az agyag- és üvegipar és az arany- és ezüstműves cikkek és termékek.

Az Országos Általános Kiállítás bezárása után az Iparcsarnok egyike volt azoknak az épületeknek, melyek megmaradhattak a Városligetben (a legtöbb, elsősorban fából épült kiállítási helyszínt elbontották). 1893-ig különböző típusú kiállításokat rendeztek benne, ekkor a Kereskedelmi Múzeum költözött falai közé, de a következő évben már el is költözött, mert az ezredéves kiállítás szervezői fontos szerepet szántak az Iparcsarnoknak. 1896-ban az épület előtt korzót alakítottak ki és elkészült a Sió tündér legendáját bemutató hatalmas szökőkút, amely ünnep és vasárnapokon víz és fényjátékkal is elkápráztatta a nagyérdeműt.

Az Ezredéves Országos Kiállítás után a Kereskedelmi Minisztérium ismét visszatért az épületb, és 1905-ig itt volt látható az állandó kiállítása. Az Iparcsarnokot 1905 után is művelődési célra kívánták hasznosítani. Az épületben helyezték el ideiglenesen a mai Néprajzi Múzeum ősét, a Néprajzi Tár anyagát, de a hely szűkössége és a megfelelő fűtés hiánya miatt állandó kiállítások megrendezését nem tette lehetővé. Később számos ideiglenes – főleg ipari – kiállítás helyszíne volt az Iparcsarnok. Volt itt papíráru-kiállítás, automobil-kiállítás, cukrászipari kiállítás, hadirepülő-kiállítás, vasipari- és reklámkiállítás is.

Az ideiglenes kiállítások mellett számos tömegrendezvénynek is helyet adott az épület. 1906-ban, az engesztelés napján (héberül jom kippur) az épületben imádkozhatott a fővárosi vallásos zsidók azon része, amely a budapesti zsinagógákba helyhiány miatt nem jutott be. Itt zajlott le 1917. november 25-én az orosz forradalom melletti rokonszenv munkástüntetés. 1930-ban itt rendezték meg az ökölvívó Európa-bajnokságot, 1935-ben pedig az épület és az előtte fekvő terület adott otthont a 26. Országos Katolikus Nagygyűlésnek. A csarnok és közvetlen környezete mégis leginkább a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) helyszíneként volt ismert a két világháború közötti és utáni időszakban.

1943-tól a Magyar Királyi Honvédség hadianyag raktárnak, teher- és gépkocsigarázsnak használta az Iparcsarnokot, amely így a szövetséges légitámadások egyik célpontjává vált. 1944. július 2-án délelőtt B-24-es „Liberátor” bombázók jelentek meg Budapest felett. Egy rövid fordulót követően a XIV. kerületre engedték halálos bombaterhüket. A később fellelt szövetséges dokumentumok szerint, a légitámadás célpontja a Rákosi Rendező Pályaudvar és az Iparcsarnok volt. Sajnálatos módon ekkor kapott súlyos bombatalálatot az Iparcsarnoktól 200 méterre fekvő Pfaff-féle Közlekedési Csarnok is (Közlekedési Múzeum elődje). Fél 11-körül több 500 kilós bomba hullott a csarnokra és hatalmas lyukakat szakított a tetőzeten. Az 1944. szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka történt második bombázás az előző támadásnál is súlyosabb károkat okozott: az aláhulló gyújtóbombák okozta tűzben az épület komplett tetőzete megsemmisült, csak a falak és a vasszerkezet élte túl a támadást.

A háború után a főváros az újjáépítés helyett inkább a bontást választotta, holott a fellelt fényképek tanúsága szerint a kőből épült kapuzatok és oldalfalak szinte sérülés nélkül maradtak meg. Sőt, a központi kupola vasszerkezete is épen maradt. Sajnos mindent elbontottak, csak a főfalakat hagyták meg, azokat is dísztelenül. Az új – minden szépérzéket nélkülöző – egyszerű ipari épület lett a háborút követő Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) központi, 5-ös számú pavilonja. Az új épületet 1974-ig használták, ekkor az egész vásárterület átköltözött jelenlegi helyére, Kőbányára.

Miután a BNV elköltözött, az építményt már nem bontották le. Hasznosítására számos elképzelés született, ennek ellenére hosszú évekig bútorraktárként használták, majd átalakítva 1985-ben megnyílt a Petőfi Csarnok. Emeleti részén alakították ki a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállítását. Az ezer négyzetméteres nagyterem és a „PeCsa” egyik oldalánál kialakított szabadtéri színpad rengeteg hazai és külföldi zenekarnak adott bemutatkozási lehetőséget.

A Petőfi Csarnokot 2015-ben az új múzeumi negyed kialakításának céljából elbontották. Helyén a Nemzeti Galéria nemzetközi tervpályázaton díjnyertes, szupermodern épülete áll hamarosan.

 

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

 

Fecske Gábor László