Eltűnt épületek nyomában (1.)
A Kálvin tér a második világháború végéig Budapest egyik legszebb tere volt. A tér Kecskeméti utca déli sarkán egy egyszintes klasszicista ház állt eredetileg. Helyére 1912-ben épült fel a Hültl Dezső tervezte hat szintes szecessziós Pintér-bérpalota, amelynek megrendelője Pintér Gyula vállalkozó volt. Hültl Dezső neve nem ismeretlen a Budapest elveszett tetődíszei sorozatot olvasók számára. Nevéhez fűződik többek között a Kálvin téri Aegon Biztosító székházának, a Dísz téri egykori Vöröskereszt / Külügyminisztérium sarokpalotájának, a Kossuth tér déli részén álló bérháznak (metrófeljáró háza), a Rudas fürdőnek, a Piarista rendháznak, illetve az Astoria sarkán álló Georgia-bérháznak a tervei.
A hatalmas tömegű épület, a két emeletet átfogó, gazdagon díszített tetőzetével és a Múzeum körútra néző saroktornyával, geometriai ellenpólusa lett a tér túlsó oldalán álló református templom tornyának. A palota földszintjén és első emeletén Stern József áruháza üzemelt, amely a Kálvin tér közepén lévő kioszkból 1912-ben költözött ide. Stern József, aki már 1860 óta divatáruboltot üzemeltetett a téren, azért kényszerült a költözésre, mert a Bayer család (Bajor Gizi színésznő családja) kivásárolta az értékes üzlethelyiséget a Stern családtól. A váltás sikeresnek bizonyult, mivel az új üzlet 1944-ig a fővárosi hölgyek egyik legkedveltebb ruha és fehérneműboltja volt. 
A második világháború a Pintér-bérház épületre katasztrofális hatással volt. Budapest ostromakor gyakran előfordult, hogy a támadó szovjet és a védekező német alakulatok mélyen betörtek a másik fél által ellenőrzött területre. Az így előre törő egységek sokszor beszorultak valamelyik épület földszintjére vagy éppen emeletére. 1945. január 14-én egy szovjet harccsoport behatolt a Pintér-bérház pincéjébe, ahol tűzharcba keveredtek a németekkel. A harcoló felek a civileket használták élő pajzsként, emiatt sokan életüket vesztették.
A szovjet katonák visszavonultak a pincéből, ugyanakkor a német védők lángszóróval végig perzselték az épület összes szobáját, hogy megsemmisítsék az esetleg elrejtőzött oroszokat. A szomorú és barbár tett következtében a carrarai márvánnyal burkolt épület és a tölgyből faragott díszes előtér teljesen kiégett állapotban került másnap a szovjetek kezére. A szovjetek – csakúgy, mint a németek előző nap – a biztonság kedvéért, a téren felállított tüzérségi ütegekből gyilkos ágyútüzet zúdítottak az épületre.
A pusztító tűz és az ágyúzás következtében az épület harmada leomlott. A háború után a visszaépítés helyett inkább lebontották a teljes épületet, a Kecskeméti utca túloldalán álló Geist-házzal együtt. Az üres telken egy ideig egy kőkerítéssel körbevett presszó működött, amelynek érdekességét az adta, hogy a lebontott Pintér-bérház helyén láthatóvá vált Pest város eredeti városfala. A rengeteg bontás és tűzfal miatt, a pesti köznyelv csak „Tűzfal térnek” hívta évtizedeken keresztül a Kálvin teret.
A Fővárosi Tanács 1966-ban döntést hozott egy szálloda létrehozásáról a Geist-ház és a Pintér-bérpalota helyén lévő üres telkeken. Építését azonban – pénzhiányra hivatkozva – csak 1987-ben kezdték meg a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Állami Vállalat megbízásából. A 421 szobás, a Kecskeméti utca két sarkán magasodó szálloda terveit Csontos Csaba építész készítette. Az új épületeket egy híd köti össze, amely az egykori kecskeméti kapunak állít emléket. A napjainkban Mercure Budapest Korona Hotel néven működő szállodaépület megépítésével kezdődött el az egykoron egységes Kálvin tér modernista és stílusidegen beépítése. 
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
