Köszönjük a kioktatást
A múlt szombat hajnalán a példásan LMBT-progresszív Spanyolországban, azon belül is a hagyományosan szocialista La Coruñában egy részeg csoport nekitámadt két fiatalnak, és brutálisan agyonverték egyiküket, egy huszonéves homoszexuális srácot. Azóta kiderült, hogy bár a támadók sok más egyéb mellett a „b*zi” szóval is sértegették áldozatukat, valójában nem ismerték őt, és mivel lányok társaságában volt, nem feltétlenül lehettek tudatában tényleges szexuális irányultságának.
Iratxe García Pérez szocialista EP-képviselő mindenesetre felállt az Európai Parlamentben, és határozottan kijelentette: a gyilkosság egy rettenetes példa arra, hová vezet a szélsőjobboldali mozgalmak és a „velük cinkos kormányok” LMBTI-ellenes „gyűlöletkeltő” politikája. Egy zöld kolléganője mindezt megerősítve rámutatott: ugyanazon az éjjelen az ő katalán szülővárosában is megtámadtak és az eszméletlenségig vertek egy fiatalt, ezért fel kell lépni az Orbán-félékkel szemben: „¡No pasarán!” – jelentette ki határozottan.
Sajátos jelenség ez. Spanyolországban már évek óta jelen van az iskolákban az LMBT-érzékenyítés, mindenki azzal házasodik, akivel akar és akkor vált nemet, amikor csak kíván, ráadásul a kormány is szocialista, ahogy illik –
majd egy napon La Coruñától 2179 kilométerre északkeletre a magyar Országgyűlés elfogad egy magyar nyelvű jogszabályt, és ettől azonnal homofóbbá lesz minimum két csapat spanyol suhanc.
Nagyjából mintha Magyarország két különböző pontján egy grúz törvény hatására vetkőzne ki magából egyidejűleg egy-egy galeri. Nem túl életszerű, valljuk be. De még ha így lenne is, a két eset akkor is csupán arra lenne bizonyíték, hogy sajnos a legprogresszívebb LMBT-politika sem alkalmas az agresszió és a bántalmazás gyökeres kiirtására, sőt.
Különös tekintettel arra, hogy messze nem két esetről van szó: idén eddig csak a 7,5 milliós Katalóniában 92 erőszakos cselekedetet követtek el LMBT-személyekkel szemben, s a hasonló ügyek száma egyre nő, csupa-csupa fiatal elkövetővel, annak ellenére, hogy 2014 óta hivatalos programok keretében is folyik a „homo-, bi- és transzfóbia-megelőzés” az oktatás minden szintjén (a barcelonai Néri Szent Fülöp iskola például egyenesen „szivárványos iskola” lett).
Miközben itt vagyunk mi jónéhányan mucsai magyar kőkonzervatívok, akik mindenfajta LMBT-érzékenyítéstől mentesen nőttünk fel, és láss csudát, még egy „b*zi” se hagyta el a szánkat soha, és a jövőben se kívánunk ezen változtatni.
Érdekes továbbá megfigyelni, hogy míg a homoszexuálisokat érő bűncselekmények automatikusan homofób tetteknek, az LMBT „közösséget” érő támadásnak minősülnek, és a társadalmat mételyként átjáró szélsőjobboldali gyűlölet megnyilvánulásainak tekintendők,
addig a migránsok által elkövetett nőgyilkosságok már-már definíciószerűen elszigetelt esetek.
Nem kifejezetten nőket akart ölni, csak az áldozatok rosszkor voltak rossz helyen; labilis az elkövető idegállapota; nehéz volt szegénynek a gyerekkora – megannyi indok adódik, ami miatt egy „Allahu akbar” felkiáltással elkövetett bűncselekményből nem lehet politikai következtetéseket levonni.
Ha Würzburgban egy 2015-ben érkezett szomáliai fényes nappal megöl három nőt és súlyosan megsebesít három másikat és két kiskorút, akkor Merkelben és az iszlamizmusban keresni a hibát pőre iszlamofóbia: aki ilyet tesz, az szégyentelenül sütögeti a saját politikai pecsenyéjét az áldozatok felett. Ellenben ha La Coruñában részeg fiatalok éjszaka agyonvernek egy homoszexuálist, akkor már lendül is az européer mutatóujj reflexszerűen, hogy rábökjön: Orbán Viktor és a „homofób” jobboldal a felelős. Nagyon szívesen elfogadnám ezt az eltérő bánásmódot, csak jó lenne kapni rá valami konkrét magyarázatot. Például „négy láb jó, két láb rossz”, vagy ilyesmi, tényleg nem vagyok nagyigényű.
Talán akkor az is kiderülne, hogy a Magyarországgal szemben tegnap elfogadott újabb európai parlamenti állásfoglalás az LMBTI-ellenes közelmúltbeli támadások közül miért csak a zágrábi melegfelvonulás során történt incidenseket említi meg, és miért hallgat diszkréten a párizsiakról.
Beszédének végén Iratxe García Pérez EP-képviselő a magyar LMBT-személyekhez fordult, barátságos mosollyal buzdítva őket, hogy szeressék azt, akit csak akarnak, és sose adják fel álmaikat: az EU büszke a szabadságukra és megvédi őket. Miközben a képviselőnő mindezeket elmondta, a spanyolországi Huelva városában épp egy meleg férfit ütlegeltek az utcán „AIDS-es b*zi” felkiáltással; előző nap Valenciában kapta meg ugyanezt egy 21 éves srác.
De örülünk, hogy legalább a magyar állampolgárokra vigyáz az Európai Unió.
A szerző további cikkei itt olvashatók.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
