Amikor még a rendőrhátas is nemet mond az LMBTQ-ra
Lassan úgy kell viszonyuljunk az állatvilághoz, mint Rousseau ahhoz a bizonyos, romlatlan vademberhez. Utóbbi persze egy mindig is hamis idea volt, de az állatok a maguk normalitásával jobb igazodási pont a mindennapokban, mint a nyugat-európai, elmebeteg emberek királysága.
Nyilván önök is olvasták számtalanszor, ahogy világnézetileg cseppet sem motivált kommentátorok azt igyekeztek elhitetni velünk, hogy az állatok között éppen úgy megszokott a homoszexualitás, mint az emberek között.
Tudják, a meleg pingvinek és a többi, és a többi. Nekik csak figyelmükbe idézném Csányi Vilmos szavait, aki egyrészt nemigen gyanúsítható jobboldali elfogultsággal, másrészt roppant tartózkodóan nyilvánult meg a kérdésben. Mármint ami azt illeti, hogy létezik-e olyan formában állatok közötti, azonos nemű szexualitás, ahogy azt egyesek láttatni szeretnék.
De mi történik akkor, ha rendőrlovak, mégpedig progresszív, nyugat-európai rendőrlovak kerülnek szembe az LMBTQ-propagandával? Hát, fogalmazzunk úgy, ahogy az a videón is látható, egy kissé megütköznek rajta. Mint minden máson, ami eltér a megszokottól, az elfogadottól, a normalitástól. Például nemigen szándékoznak által haladni rajta.
Azt sajnos nem tudjuk, hogy az állásukból elbocsátották-e őket, de nem lepne meg, ha jelentősen visszafogták volna zabadagjukat, az eseti kancalátogatási alkalmakat felváltaná a kötelező csődör megtekintés és zablájuk, szemellenzőjük és istállójuk a jövendőben szivárványszínekben pompázna. Nehogy már azt higgye néhány hátas, hogy csodálkozhat a fejlődésen!
És ha semmi sem használ, hát még lókolbász is lehet belőlük. A progresszió vonatán nincsen fék!
