Mi az Ernst Röhm-stadionban is magyarok maradunk

Legyünk egészen egyértelműek már a legelején: ez az egész hisztéria- és hangulatkeltés az UEFA-nak szól. Ezúttal csak járulékos haszon a progressziónak, ha amúgy is Magyarországba rúghatnak. Hiszen mi lehetne minden eddiginél lesújtóbb kritika a baloldal felé, ami úton-útfélén azt harsogta, hogy elhibázott a magyar járványkezelés, ha nem az, hogy az egyedüli teltházas meccsek után az Eb-döntőt is idehaza játszhatják le?

Ennyi szerepel a középpontban, nem több. Ezért harsognak arról, hogy rasszista rigmusok voltak a franciák és homofób bekiabálások a portugálok ellen. És leginkább ennek a botránynak akar megkoronázója lenni az az elképzelhető helyzet is, hogy LMBTQ-stadionban focizhatunk a németekkel.

2021. június. 19. Szurkolói vonulás Budapesten a Magyarország-Franciaország Eb-mérkőzés előtt. A találkozón a magyar válogatott győzelemmel felérő döntetlent harcolt ki. Fotó: Vasarnap.hu / Szennyes Krisztián

Nem az a lényeg, hogy volt vagy sem rasszista rigmus. Hiszen lehetett is volna, nem?! És ha lehetett volna, az már majdnem olyan, mintha valójában meg is történne. A progresszió nem vádbeszédeket, hanem ítéleteket fogalmaz meg. Egyébként is, a Soros-blog és társai megírták, tehát megtörtént. Az, hogy több pályán lévő francia mit mond, indifferens a forradalmi élcsapat állításaival szemben. Az UEFA vizsgálódik és csak reménykedhetünk benne, hogy amíg az elembétékú-karszalag nem politikai tartalom, hiszen a sokszínűséget erősíti, addig a fantomhuhogás büntetést érdemel.

No, de mondom, mindez érdektelen. Az érdekes az, hogy az írként coming outolók, a fekete pólóktól rettegők, a nemzeti rigmusoktól apátiába esők itthon és külföldön is, mint a véres kardot lobogtathassák a meccsek körülötti vélt eseményeket. Azért, mert így a valóságról nem kell beszélni. A teltházról. A mögöttünk hagyott hazugsághegyekről. A handabandázásákról. Elfelejthetik, ha sikerül ránk húzni a vizes lepedőt. És akkor talán, az ég irgalmazzon, talán az Eb-döntőt sem kell Budapesten látniuk!

A müncheni polgármester Jó Ember™️ és más természetesen nem számít

A nevetségesség csimborasszója persze maga a müncheni polgármester, meg a siserehad körülötte. Arról a polgármesterről beszélünk, akinek a városában – teljesen jogállami módon – a homoszexuális szórakozóhelyeknek csak feleannyi bérleti díjat kell fizetni, mint a sima, megnevezés nélküli bároknak. Arról a városvezetőről beszélünk, aki nyilván lelkesen fogadta be a migránsokat, aminek hatására jelentősen növekedett az elmúlt években az utcai erőszak száma. Hadd tegyem hozzá gyorsan, a helyi, homoszexuális közösséget sújtó erőszakról beszélek.

Mit számít mindez? Mit számít a valódi munka, a teljesítmény, netán a város hétköznapi vezetése? Dieter Reiter Jó Ember™️ és egyéb nem számít. Lehet, hogy diszkriminálja a heteroszexuálisokat. Lehet, hogy sokkal nehezebbé tette a németek életét Münchenben, de szimbolikus, baloldali ügyekben a Jó oldalára áll!

Magyarország - Franciaország magyar szurkolók

Budapest, 2021. június 19.
Magyar szurkolók a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában játszott Magyarország – Franciaország mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2021. június 19-én.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Az UEFA meg – talán megelőlegezve ezzel, mi lesz a döntő sorsa – csak adja az identitásukat és eszüket vesztett németek alá a lovat. Azt természetesen rég tudjuk, hogy a foci döntéshozói nagyon egyszerű logikával mérik a pályán mutatott politikai performanszokat: a baloldali kiállás mehet, rendben van, a jobboldali üldözendő. Egyszerű, de újra és újra megvillantott ügymenet. Így tehát az LMBTQ-karszalagot viselő német csapatkapitány, Manuel Neuer nem politikai állásfoglalást hajtott végre tettével – így az UEFA – hanem csak Jó Ember™️ volt. 

Egy gyors, képzeletbeli játékra hívnám Önöket: mi lenne az UEFA reakciója, ha a magyar csapatkapitány, Szalai Ádám egy Nagy-Magyarországot ábrázoló karszalaggal focizna? Kissé, de csak nagyon kissé van egy nyugtalanító érzésem. Mégpedig az, hogy a világ botránya keletkezne belőle, elvégre ez nemzeti kiállás a pályán, nem progresszív.

A politikának lehet helye a pályán, de a kollektív öngyilkosságban nem veszünk részt

Sokakkal nem értek egyet, amikor azt mondom, hogy a politikának igenis lehet helye a sportban. Még inkább a fociban, ami talán a társadalmi rezdülésekre leginkább érzékeny közeg. De csak akkor, ha a nemzetiek és a jobboldaliak is megmutathatják magukat. Ha nem csak arról szól ez is, hogy az LMBTQ- meg a migránslobbi ezerrel mehet, de a konzervatív, tökös megmutatkozás nem. Mert ez egy ilyen játék: vagy-vagy.

 

müncheni stadion allianz aréna lmbtq

 

Őszintén megmondom, nem nagyon érdekel, hogyan ássa magát egyre mélyebbre az a nép, amelynek egykor szikrázó kultúrája volt, de időről időre úgy érezte, hogy az egész kontinenst magukkal kell rántsák a mélybe. Nem érdekel, de a hazámat szeretem és szeretném távol tartani az újabb német őrültségektől mindannyiunkat.

Tehát amennyiben Németország a totális megsemmisülés útját választja, mert erre jönnek a lájkok, jó szórakozást hozzá. Ehhez az Ernst Röhm-stadion az egyik legideálisabb út.

 

Trombitás Kristóf

A szerző további írásait ide kattintva olvashatják.

A Mihalikok meg a Teddyk triumfáljanak, mi büszkék vagyunk

Térdre, baloldal, járjatok elől a példával!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!