Apuka a páston van és most is győzni érkezett
Olvasom hosszában és széltében ellenzéki kommentelőktől és egyes véleményformálóktól a közösségi oldalak bugyraiban, hogy meglehet, ezt a választást a Fidesz-KDNP elveszíti. Ez kétségkívül egy – remélhetőleg nem valószínű – lehetőség. A demokratikus választások már csak olyanok, hogy elvi esélye bárkinek van a győzelemre. Még ennek a szerencsétlen, toldozott-foldozott balos összefogásnak is. Ami persze veszélyes, lenézni véletlenül sem szabad, de nem saját súlyánál fogva.
Egyszerűen azért, mert évtizedes, mégoly remek kormányzás után is számos elégedetlen ember van. Világnézeti okok is bőszen felmerülnek. No, meg a gyűlölködés kohéziós erejét sem szabad lebecsülni.
De – mondják a kommentelők és véleményformálók – nem ezért lehetséges, hogy a Fidesz-KDNP veszít. Egyszerűen csak azért elképzelhető, mert Orbán Viktor nem akar győzni. Igen, ez a nagy megfejtés! Állítják, hogy nem akar szembenézni a válsággal, újabb, biztos kétharmadot szeretne, pihenne és egyebek. Hát persze.
Először is, aki ilyet állít, az egészen egyszerűen nem ismeri Orbán Viktor politikáját. Mert ha ismerné, tudná, hogy igazán csak a válságos, kockázatos, mondhatni harcias helyzetekben ficánkol. Egy olyan tábornok, aki harcmezőn bontakozik ki, nem a vezérkari latolgatásokban.
Egyebekben pont ő mondta, hogy a politikának, pontosabban a politikai folyamatoknak van egy sajátságos iránya:
békeidőkben az emberek hajlamosabbak technokrata, noch dazu balos kormányzatot választani. Aztán azok elérik, hogy elmúljanak a békeidők, minden szarrá megy és válságos helyzetekben az emberek többsége visszatalál a világos szabályok, a rend és a hierarchia világához: a jobboldalhoz. Végül a konzervativizmus rendet tesz és indul elölről a verkli.
Ahogy a divatos megállapítás mondja, nehéz idők kiváló férfiakat szülnek. Ezek a kiváló férfiak pezsgő, gazdag társadalmakat hoznak létre. Az aranyban dúskálás satnya embereket hoz, akik nehéz időket okoznak. És újra.
Kár butaságokban reménykedni
Ne köntörfalazzunk, Orbán Viktor különösen elemében van az utóbbi időszakban. Vérszagot fogott, a harcmező évek óta adott, küzdelmünk pedig biztosan nem lesz kisebb. Nemrég ellenzéki újságírók felett tartott erődemonstrációt, folyamatosan jelennek meg Szamizdat néven írásai. Frappáns, mindig kész egy-egy sutkára és úgy magasodik a balos mezőny fölé, mint szivárványos zászló az egyszeri „jogvédőkre”.
Magyarország olyan speciális rendszer, amely ellenzéki sikerek esetén rövid időre példaértékű demokrácia, bátor, európai értelemben vett, progresszív polgársággal. Máskor – sokkal gyakrabban – keleti önkény felé tartó, jobbágyokat megfélemlítő, hibrid rezsim. Olykor mindezek egyszerre. Mint az országon átvonuló vihar. Pécs, Budapest vagy Hódmezővásárhely például a Demokrácia™️ fényes példái, Kecskemét, Debrecen vagy Kaposvár meg Rettegett Iván kies, hideg jurtái a tundrán.
Sebaj.
Az a helyzet, hogy láthatóan és érezhetően apuka a nyeregben van és mint mindig, nyerni akar. Alighanem ezt a tényt lesz a legnehezebb feldolgozni a baloldalon.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
A baloldal még mindig nem érti, hogy nekünk nincs eltartott kisujjunk?
