Halálhörgés, siralom a Kossuth téren

Egyik oldalon boszorkányégetést kiáltanak, a másik oldalon a gyermekek védelmét, a jövő társadalmának egészségességét védenék. Mi történik a Kossuth téren és hol siklik félre az egész? 

Mindenhol. Köszönjük, hogy a Vasarnap.hu-t olvassák.

Viccet félretéve – tragédiát elővéve

A Kossuth téren tüntető tömegben véletlenszerűen megszólított emberek nyilatkozataiból, vagy akár a felállított mobilszínpadon, a mikrofonba feszülten felolvasó szövegezéséből az jön le, hogy a törvényt támogatók és ellenzők gondolatisága közt méretes űr tátong. És az esélytelenek nyugalmával most ezt próbálom áthidalni.

Azt mondják: a törvény elfogadása nem több, mint „aljas uszítás”.

Ez az állítás egyszerűen értelmezhetetlen. A törvény egyértelműen megtiltja bizonyos dolgok propagálását a 18 év alatti fiatalság számára. Valaki kommentben segítsen, ebből hogy lesz uszítás.

Azt mondják: civil szervezetek szerint a kormány orosz mintára indított frontális támadást a szólásszabadság és a gyermekjogok ellen.

Egyes beszámolók szerint akár tízezren is lehettek a Kossuth téri tüntetésen. Plakátokkal, transzparensekkel, kifestve, skandálva, a kormány politikusait több ízben és formában lebuzizva gyülekeztek az emberek, kulturált és más egyéb, kevésbé vállalható formában.

Tehát Magyarországon tényleg nincs szólásszabadság.

A gyermekeknek pedig joguk van ahhoz, hogy egészséges közegben nőjenek fel, és ne egy deviáns, nagyszavú kisebbség határozza meg és veszélyeztesse a személyiségfejlődésük legérzékenyebb szakaszát.

Azt mondják: azért jöttem ki, mert „nem szeretném, hogyha előbb-utóbb még boszorkányokat is égetnénk. Úgy látom, hogy megyünk vissza az időben”. 

Először is: ami új, attól még, hogy új, nem lesz jó, helyes, igaz, satöbbi.

A boszorkányégetésekkel egy lapon említeni egy gyermekvédelmi törvényt, mintha egy olyan út mérföldköve lenne, amely útnak végén egy fasiszta hitlersátán abszolút uralma áll – hogy is mondjam. Kissé túlzó. De nem is igazán érthető. Na menjünk tovább.

Azt mondják: „fontos a gyermekek tájékoztatása, megfelelő időben, megfelelő módon, és felháborító, hogy ennek gátat akarnak vetni”.

Az állítás első felével abszolút egyet tud érteni, azt hiszem, minden jóérzésű ember. A dolog talán a „megfelelő módon” résznél bicsaklik meg. Frivaldszky Edit kifejtette, ahogy néhány napja megírtuk, a legtöbb ember, de még a legmagasabb szinteken döntést hozó európai politikusok sincsenek sokszor tisztában azzal, mit is takar az „átfogó szexuális nevelés” fogalma. Ellenben, amikor valaki tisztázza számukra, miről is van szó,  valahogy – igen kevés, jelentéktelen kivétellel – senkinek nincs esze ágában sem ezt támogatni.

Azt mondják: „a létezésünket propagandának, ártalmasnak” tartják.

Szeretném leszögezni: a különböző hajlamú emberek létezését senki, magát kereszténynek valló ember nem tartja se ártalmasnak, se propagandának. A legalapvetőbb keresztény erkölcsi mérce, a szeretetparancs szerint ezt nem is tehetik meg, de többek közt a Katekizmus is az elfogadásra szólít fel. Idézem: „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” Ez úgy érvényes rájuk, mint minden más emberre, különbség nincsen.

Viszont magáról a hajlamról azt tanítja az Egyház: objektíve rendetlen. „Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”

A szexualitása pedig nem maga az ember. A személy teljessége sokkal több annál, minthogy épp kihez vonzódik.

Mivel a statisztikák elég rosszak (botrányosan, felkavaróan gyászosak) a gyermekek mentális épségét, lelki és testi (hormonkezelésekkel elszúrt életek) fejlődését illetően azokban az országokban, ahol az LMBT-közösség már kilobbizta, hogy születésüktől fogva beleszólhassanak a gyermekek fejlődésébe, akkor engedtessék meg, hogy a keresztény morál bölcsességére támaszkodva óvatosan, defenzíven nyúljunk a témához.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további cikkei ide kattintva olvashatók.

Kiemelt képünk forrása: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián