Dávid atya az Eb-ről: Nem a győzelemért kell imádkozni!
– 2016-ban a magyar Európa-bajnok csoportelsőség mennyire adta vissza a hitet a labdarúgás és a sport szeretete iránt?
– A madáchi gondolat, miszerint „küzdj és bízva bízzál!” a legutóbbi Európa-bajnokságon bebizonyosodott. A magyar csapat valóban küzdött és harcolt. Azzal, hogy kijutottunk egy ilyen nagyszabású világeseményre az sokaknak adott motivációt. A fiatalok számára lettek hazai példaképek, de az élet minden más területére erőt adott a közös siker. Sokaknak adhat erőt ahhoz, hogy összekapják magukat, hogy tanuljanak, hogy merjenek álmodni!
Az idei Európa-bajnokság is magába hordozza a lehetőségeket, élteti a reményt, megerősíthet abban, hogy tudjunk küzdeni az álmainkért.
– Alkalmas lehet erre egy labdarúgó-Európa-bajnokság?
– Természetesen. A napokban Magyarországra érkezett Németország, Portugália és Franciaország csapata is. Nem feltétlen értjük tökéletesen egymás nyelvét, mások vagyunk. Mégis van egy közös nyelvünk: a labdarúgás. Mindannyian ismerjük a játék szabályait, kétszer 45 perc erejéig gyakorlatilag egy közös nyelvet beszélhetünk. Ez az a sport, mely nem tesz különbséget pénztárca, bőrszín, kultúra, politikai vagy éppen világnézet között.
Hirdetés
A labdarúgás egy olyan multikulturális nyelv, amely összeköti az embereket.
– Univerzális jellegű, mondhatni egyetemes.
– Így van, a katolikus szó jelentése is „egyetemes”. Ugyanazt hiszik a szentségekről, a hitvallásról Magyarországon, mint Afrikába, Dél-Amerikába vagy éppen Japánban. A közös hit, a közös nyelv, egyik fontos eleme a labdarúgás is. Hiszen testvérei vagyunk egymásnak. Ugyanannak az Istennek a gyermekei vagyunk. A sportban is tudunk egy nyelven beszélni, a labdarúgás pedig egy fontos kapocs lehet embertársaink között.
– Hogyan készülnek a mostani Eb-re?
– Az Európa Bajnokság nagyszerű ürügy arra, hogy összejöjjünk. Mi is közösen fogunk meccset nézni. A meccs előtt természetesen focizunk egy kicsit. Tartunk egy kis agapét, eszünk valamit, és a televízió előtt nézzük a meccset és szurkolunk. Ezzel a közösséget erősítjük, az Európa-bajnokság számos jó lehetőséget teremt a kisebb-nagyobb csapatépítésekre.
Gondoljunk csak bele, ez a legnépszerűbb sportág. Ez jó apropó arra, hogy összejöjjünk, közösségeinket egyben tartsa.
– Ön szerint mennyire lesz ütőképes a magyar csapat?
– Nem az lesz a fontos, hogy győzünk-e vagy kikapunk? Hogy fel tudja-e venni a külföldi sztárjátékosokkal a versenyt a nemzeti tizenegyünk. A kérdés igazából az, hogy a magyar csapat mennyire tud majd összetartani? Magyarország ereje ebben az egységben lehet. Ha sikerül jó csapatként játszanunk elégedettek és büszkék lehetünk.
– Fog imádkozni a magyar labdarúgó-válogatott győzelméért?
– Nem a győzelemért kell imádkozni. Gondoljunk csak bele, ha a győzelem, ha a három pont megszerzése az egyik és a másik szurkolótábor vágya, akkor hogyan teljesítené mindkettő kérését a Jóisten? Ez így nem is lenne igazságos. Nem a másik fél legyőzése a cél, hanem a közös együttlét, a mérkőzés maga lehet a közös ünnep.
Amiért imádkozni lehet az az, hogy a játékosok szívében szülessen meg az a vágy, hogy ne csak önmagukért, hanem a csapatért és a szurkolókért is küzdjenek.
A cél, hogy közös játékkal a másik ember a társam, a barátom lehessen. A sport, a labdarúgás megmutatja, hogy jó együtt lenni. Megmutatja, hogy nem vagyunk magányosak.
– Ön szerint mégis ki fogja megnyerni az Európa-bajnokságot?
– Ember tervez, Isten végez. Az a csapat, amelyik nagy mellénnyel megy ki a pályára, az általában botlani szokott. Ahogy a Szentírás írja, aki jár, az vigyázzon, hogy el ne essék. Úgy vélem, hogy akitől nem várnánk nagy eredményt, azok kerülnek majd döntőbe. Nagy meglepetések születhetnek.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
Hirdetés
