Hová tűnt Európa éléskamrája?
Egy dolog, hogy az élelmiszerárak tekintetében a kereskedelmi pofátlanságnak nincs felső határa, ám az igazán tömény arcátlanság a minőségben érhető tetten.
Takarmánybúzából való liszt? Rózsaszín belsejű szalonna? El-, és lemoshatatlanul tyúkkoplózás-szagú tányérok panírozás után? Disznóízű kolbász a rakott krumpliban? – erre már csak legyint az ember ebben a birkatürelmű hazában. Nem mai keletű tünetek ezek, abban a pillanatban megjelentek, ahogy felváltotta a proletárdiktatúrát a pénzdiktatúra.
Ami bájos az egészben, hogy a multik hamar rájöttek, a magyar – nem olyan reklamálós fajta. Nem viszi vissza a kibontáskor hitványnak bizonyuló árut. Kidobja, dühöng, dob még egy lapáttal a kezdődő gyomorfekélyre.
Mindemellett a kapitalizmus féktelen árubősége ellustította a hátsó kertek tulajdonosait: ha lehet kapni januárban zöldpaprikát, júliusban meg banánt, akkor mi a fenének gyomláljak a tűző napon? Miért keresgéljek tojást egy büdös tyúkólban? És különben is – mindent tönkrevágnak manapság a büdösbogarak… Bezzeg a bolti! Olcsóbban megvan, mint ha én kínlódnék vele és szép, egészséges, sehol hiba az almán, még ha egy hónapja áll is a kredencen!
Szóval, a halálba vegyszerezett-adalékolt, föld-nem-látta élelmiszeripari fegyvernem megnyerte a csatát a magyar emberrel vívott harcban. Egyfelől, esszük a borzalmat, másfelől egy mukkot sem szólunk, ha drága pénzért hulladékot kapunk.
Jut eszembe, tudják, miért van átlátszatlan nejlonba csomagolva a csipsz? Naugye. És azt tudják, hogy a narancs miért van narancssárga rejtett fénnyel megvilágítva a gondolában? Igen. Azért, mert már tavaly leszedték, éretlenül és a sok cucc hatására máig sem ért be.
Állítólag agyon lesz büntetve minden nemzetközi kereskedő, ha a Magyarországon árult, papíron azonos tartalmú elemózsia minősége eltér a nyugatitól. Ezt én nagyon várom.
Amíg erre várok, van időm elgondolkozni azon, hogy a fagyasztott tengeri halak túlnyomó többségét miért a Csendes-óceán északi fogási területéről hozzák ide. Vagy ha véletlenül valamelyik sokkal közelebbről származik, az miért sokkal drágább? Úgy fest, a fagyasztott tengeri hal ára fordítottan arányos Fukushima távolságával…
Persze ki áll neki böngészni a hangyabetűkkel írt infót a csomagoláson, pláne, ha a fogási terület csak egy kóddal van megnevezve.
No, de ne legyünk igazságtalanok, van édesvízi fagyadék is, a legendás pangasius – különösen néhány ázsiai változat, melyek tenyésztési receptjében nem szerepel radioaktív ömledék. Pusztán ennyi: egy dézsa vízbe néhány ezer halivadék, negyed kiló antibiotikum, húsz deka növesztőhormon.
Jó étvágyat!
Mészáros József
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: MTI/Varga György
