A bűnök, melyek nem évülnek el
Az MKPK MTI-hez is eljuttatott közleménye szerint a gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett visszaélés súlyos bűn és bűncselekmény, történjék bárhol: iskolákban, sportklubokban, táborokban vagy családon belül, világi vagy egyházi intézményben. „Mélységes együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a múltban ejtett sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk” – fogalmaztak.
Kitértek arra: minden egyházi személyre, illetve egyházi intézményben dolgozóra ugyanazok a büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra.
A Magyar Katolikus Egyház a zéró tolerancia elvét követi minden, a kiskorúak sérelmére elkövetett bántalmazással szemben – írták, hozzátéve, hogy ez arra is kiterjed, ha valakinek ilyen eset a tudomására jut, és azt nem jelenti az illetékeseknek. Emlékeztettek, hogy az elmúlt évtizedben az MKPK és az egyes egyházmegyék szigorú eljárásrendet és intézkedéseket vezettek be, amelyek egyszerre szolgálják a gyermekbántalmazás megelőzését, feltárását, a bűnösök felelősségre vonását és a segítségnyújtást a traumák feldolgozásában. A társadalom más intézményeihez hasonlóan az egyház is folyamatosan fejleszti gyermekvédelmi rendszerét, konzultál hazai és nemzetközi szervezetekkel, emellett maga is képez gyermekvédelmi szakembereket – sorolták.
A Magyar Katolikus Egyház szervezetei minden tudomásukra jutott esetben a Vatikánnal együttműködve, a világinál szigorúbb szabályok alapján folytatják le vizsgálatukat. Ha a cselekmény a világi jogszabályok alapján is büntethető, az egyház felhívja a sértetteket és gondviselőiket, hogy tegyenek feljelentést az állami hatóságoknál.
Megjegyezték: a tettesek felelősségre vonását segíti, hogy az Országgyűlés 2014-ben eltörölte a súlyos bűncselekmények, köztük a gyermekbántalmazás elévülését. Mint írták, a visszaélések feltárása – főleg, ha évekkel korábban történtek – igen nehéz, mert „ez a szörnyű bűntett többnyire az áldozatok lelkében hagy mély nyomokat, nincsenek rá sem tanúk, sem egyéb bizonyítékok. Nyomozati jogok és eszközök hiányában az egyház csak az áldozatok közreműködésével tudja feltárni a múltat, elítélni a bűnösöket és segíteni a sértetteken, családokon ejtett sebek gyógyulását.
„Az áldozatok vagy azok szülei olykor nem vállalják a világi büntetőeljárással járó nehézségeket, de emiatt az egyházat hibáztatni több mint igazságtalan.”
A testület meglátása szerint „rendkívül nehéz a múlttal indulatok nélkül, alázattal szembenézni: az áldozatoknak, a szülőknek, a társadalomnak és az egyháznak egyaránt”. Ezt a szembenézést segíti és bátorítja minden őszinte, elfogultság nélküli önvizsgálat, jószándékú kritika és tényfeltáró publikáció. Nem szolgálja azonban a társadalom érdekeit, amikor olyan egyoldalú megnyilatkozások születnek, amelyek rendszerszintű, ok-okozati összefüggést sugalmaznak az egyházi hivatás és egy súlyos bűncselekmény elkövetésére való „hajlam” között – írták.
„Nem szolgálja az igazságot, amikor elhallgatják vagy letagadják katolikus közösségünk hasonló esetek feltárásában játszott szerepét, vagy figyelmen kívül hagyják őszinte, jószándékú erőfeszítéseit, intézkedéseit.
Nem szolgálja továbbá az áldozatok és a társadalom érdekeit sem, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására használnak fel” – fogalmaztak. Hozzátették: a püspökök testülete hív minden jószándékú embert, hogy „közös összefogással működjünk együtt az emberi méltóság és az ifjúság védelmében”.
(MTI)
Kiemelt képünkön Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke látható a Katolikus Szeretetszolgálat és a Budapesti Szent Ferenc Kórház együttműködéséről tartott sajtótájékoztatón az MKPK székházában 2020. szeptember 30-án. MTI/Balogh Zoltán
