Kémiai kasztrálást a szexuális ragadozóknak és a pedofiloknak!

A látszat dacára a normalitás őrzőinek és harcosainak néha egyszerűbb dolguk van, mint az első látásra gondolnánk. Ugyanis létezik egy berögzült, pavlovi reflex módjára működő beidegződés a baloldalon: bármit, bárhogyan, bármikor is akar a jobboldal, az szükségszerűen utálandó, tehát minden alkalommal a ring szemközti sarkába helyezkednek. Mindig. Az izomból érkező reakciók legfontosabb eleme számunkra a lakmuszpapír jellegük. Ha ekkora az ellenkezés, teljesen biztos, hogy amit akarunk, az jó. És – hála az égnek – nagyon sokszor a saját csapdájába esik így a baloldal. Mert az ízlésbeli eseményeken túl mindazokra is ugyanebben a szellemben reagálnak, amely felvetések a normalitás legalapvetőbb cölöpjei.

Ez – hasonlóan a migránsok témájához – elgondolkodásra készteti azokat a választópolgárokat is, akik kritikusak, billegők, esetleg ellenszenvesek a kormányzat politikájával kapcsolatban. Mert lehet, hogy adott személynek nem tetszik x, y és z megoldás, a korábban említett eltérő ízlések miatt, de a normalitás-abnormalitás tárgykörébe eső kérdésekre mindig eldöntendő a válasz. Nem lehet méricskélni. Az igen, az igen, a nem, az nem. Ezért, amikor a pedofilok súlyosabb büntetését lehetővé tevő törvényjavaslat láttán kezd fanyalogni a heccsajtó, akkor több dologban is biztosak lehetünk.

Egyre mélyebbre kerülünk a nyúl üregében

Például abban, hogy Pavlov csúnyán átdobta őket a palánkon, és észre sem veszik, milyen menthetetlen, védhetetlen helyzetbe kerültek. Csak azért szembeszállni valamivel, mert a Fidesz–KDNP akarja, biztosan megfelelő politika a sajátjaik felé, de ez az elbizakodottság viszi őket a szakadékba is. Másfelől leírva látni olyan címeket – és most konkrétan idézek a Soros-blogról –, amelyekben elhangzik, hogy ha ezt csodafegyvernek tekintik, akkor eddig miért nem vetették be, avagy pedzegetni, hogy ettől semmivel sem lesz jobb az ocsmány gonoszságnak esetleg kitett gyerekek helyzete és kilátása, egyszerűen bűn.

Nagy szavakat használva mondhatnám, hogy bűn a sátán szolgálatában – és milyen sokszor értekeztünk már a politikai sátánizmusról, a.k.a. a progresszív baloldalról , de ugyanúgy bűn a társadalom, a védtelenek, a legkiszolgáltatottabbak ellen.

Egy normális világban fel sem merülhetne, hogy méricskélés, az egyrészt-másrésztezés terepévé válhat a pedofilok témája. Egy egészséges ember ez ellen csak tiltakozását fejezheti ki. De van okunk egyáltalán meglepődni? Hiszen a nyugati világ egyre elszántabb harcot folytat azért, hogy előbb a devianciákat, később a bűnöket is egyenértékűvé tegyék a normalitással. Ismerjük a sztorit: csak egyenlő jogokat akarnak! És innen jutunk el szépen és lassan addig, hogy már mindent szabad.

Hát nem figyelhettük meg a nyugati, progresszív sajtóban, hogy elkezdik védelmükbe venni a pedofilokat? Hiszen az betegség, mondják egyre többen, amit kezelni kell, nem megbélyegezni. A csúszós lejtő, a slippery slope lassan foglyul ejti a teljes, nyugati gondolkodást.

Ne becsüljük alá a megtorlás erejét

No, nekünk az ilyen helyzetekben is kötelességünk azt mondani, hogy eddig és ne tovább. Jogrendünknek sajnos van egy megváltoztathatatlan pontja, amiből kifolyólag bizonyos bűntetteket nem tudunk a Földön kiszabható legsúlyosabb büntetéssel sújtani, de ennek fájó hiányában is számos lehetőségünk van. A lehető leghelyesebb döntés, hogy minősített esetben a pedofilok úgy is büntethetők lesznek, mint a gyilkosok. Ez azt a reményt is megadja, hogy akár életük végéig börtönben maradhatnak a szörnyű bűnöket elkövetők. Ám abban őszintén bízom, hogy ez a jövőben megteremtheti annak is a lehetőségét, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetőit, a pedofilokat, a visszaesőket, akik sajnálatos módon szabadulhatnak a börtönből, kémiai kasztrációnak vessék alá.

Ne gondolják azt, hogy ez valami elmaradott, rút, kegyetlen megoldás. A nyugati világban is számos helyen bevett, alkalmazott módszer.

Fel kell ismernünk, és szerencsére egyre helyesebben ezt is tesszük, hogy a világi gonosz elleni legjobb küzdelmi stratégia a megtorlás.