Keresztényként kötelességünk felszólalni az abortusz ellen
– Mi ösztönözte arra, hogy ezt a komoly missziót elindítsa Magyarországon?
– 2017-ben az Alfa Szövetség vezetője, Téglásy Imre kereste meg az életvédő csoportunkat azzal, hogy szeretné, ha Magyarországon is lenne egy ilyen mozgalom. Sok megbeszélést tartottunk a vezetésével. Legelőször 2017-ben, a Szent István Kórháznál imádkoztunk 12 órán keresztül naponta, 40 napon át. Megtapasztaltam azt, hogy Isten mennyire mellénk állt. Azt hittük, kevesen leszünk, de nem volt olyan óra, amikor ne imádkozott volna valaki a helyszínen. Utána nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy szervezzünk egy újabbat. Az vezérelt, hogy
keresztényként ki kell állnunk a magzatokért, hisz ők nem tudnak magukért szót emelni.
A mozgalom egyben közösségépítő is, hiszen felekezeteken felül áll. Az életvédelem felülírja különbözőségeinket. Hiszünk abban, hogy ha Isten a mi életünket fontosnak tartotta, akkor fontosnak tartja az anyaméhbe ajándékként helyezett magzatokat is. Imádkozunk azokért a nőkért, akik kilátástalannak látják a helyzetüket, és azon gondolkodnak, hogy megtartsák-e a gyermeküket.
– Egyben a társadalom figyelmét is szeretnék ráirányítani az abortusszal kapcsolatos tragédiákra?
– Igen. Meg szeretnénk mutatni nekik, hogy vannak szorult helyzetbe került nők. Sokan egyedül maradnak, annak ellenére, hogy a fogantatáshoz férfi is kellett… Ha végrehajtjuk a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsolatot, akkor segítséget nyújtunk nekik abban, hogy megtartsák a babájukat. 
– Ez hatalmas felelősség is. Ha azt mondja egy nő az imáik vagy az önökkel történt beszélgetés hatására, hogy rendben, megtartom a gyermekem, annak ellenére, hogy nincs pénzem, nincs társam, kitagadtak otthonról, akkor nem kevés segítséget kell neki nyújtaniuk.
– Szeretnénk, ha döntés előtt jobban tájékozódnának a lehetőségekről. Vannak életvédő szervezetek, segélyvonalak, csak kevésbé ismertek. A nehéz helyzetben lévő nők sokszor nem is szereznek róluk tudomást. Mi elmondjuk nekik, hogy hol vannak anyaotthonok, vagy milyen támogatásokat vehetnek igénybe. Összehozzuk őket olyan szervezetekkel, amelyek például adnak babaruhát, vagy amelyek nyílt örökbefogadást intéznek.
A nyílt örökbefogadás is megoldás lehet ugyanis, ha nem tudja felnevelni a gyermeket.
Van lehetősége arra, hogy ő maga válassza ki a családot, akikre rábízza a gyermekét, és még a kapcsolatot is tarthatja vele. Nagyon sok a meddő házaspár. A megtartott gyermek hatalmas örömet adna nekik.
– Önök akkor főként imát és lelki támogatást adnak?
– A keresztény közösségek mind képesek erre. A mi munkánk egyúttal evangelizáció is. Ha nyitott rá – mert ezt erőltetni nem szabad –, akkor mi segítünk őt elvezetni Istenhez. Leginkább az életünkkel kell elmondani, hogy Jézus bennünk él. Fontos, hogy ne ítélkezzünk, hanem csak azt figyeljük, mit tehetünk azért, hogy a kétségbeesett nő megbátorodjon, és merjen anyává válni. Szeretnénk nekik átadni azt az üzenetet, hogy Isten sosem ad annál nagyobb kihívást, mint amit hordozni tudunk. Keresztényként ki kell mondanunk, hogy ártatlan életet nem szabad kioltani. Ahol ezt nem teszik meg, arra a helyre átok száll.
– Milyen átokra gondol?
– Szegénység, betegség, bármi. A bűn büntetése a halál. Isten nem akarta, hogy elvesszünk, ezért küldte el Jézust, aki csak a bűnt nem szereti, de a bűnös embert igen. Ha leteszem a bűneimet a kereszthez, akkor felvehetem a kegyelmet. De ez nem történhet más sorrendben.
Én magam is átestem abortuszon, majd depresszióba estem, amiből Isten menekített ki. Később jöttem csak rá, hogy ennek a depressziónak a terhességmegszakítás volt a gyökere.
Nem tudtam vele megbékélni. Évről évre eszembe jutott, hogy hány éves lenne az a gyermek. Akkor, kétségbeesésemben azt gondoltam, a három másik gyerekem mellé nem vállalhatok egy negyediket, mert nem tudnám felnevelni. Ma már egész másképp gondolom. A gyerekeknek a szeretetre van a legnagyobb szükségük, nem a sok ajándékra. Kell tudnunk Istenre támaszkodni. Ő győztes. Vele mindent meg tudunk oldani. 
– Hogy Isten megbocsátott, az nem kérdés. De hogyan tudott saját magának megbocsátani?
– Ahhoz, hogy magunknak meg tudjunk bocsátani, meg kell ismernünk azt, hogyan lát minket Isten, és milyen végtelen mélységű az ő szeretete – magasabb az égnél és mélyebb a tengernél. A mi szívünket, a mi bűnbánatunkat nézi.
A magamnak való megbocsátás folyamata egyenlő volt a hitem elmélyítésével. Anélkül nem ment volna.
Nagy utat kell megtenni addig, amíg az ember eljut oda, hogy kimondja: ha Isten megbocsátott nekem, ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg magamnak?
– Sokan a nők jogaival érvelnek az abortusz ellen, pláne abban az esetben, ha erőszak áldozata lett a leendő édesanya. Nekik mit mond?
– A megerőszakolás miatt végzett abortuszok száma nagyon csekély, talán egy-két százalék körüli. Az már maga egy trauma, ha valaki erőszak áldozata lesz. De ha még a tetejébe hoz egy ilyen fájdalmas döntést, vagyis kvázi megbünteti azt a gyereket, aki fogant, és semmiről nem tehet, még az is az ő lelkét fogja nyomni. Isten a szívünkbe írta az ő törvényét. Pont ezért tudják a nem keresztény emberek is, hogy mi a helyes.
Hallottam olyan nőkről, akik erőszak után megtartották a gyermeküket, és azt mondták, jó döntés volt, mert örömöt hozott az életükbe,
és a gyermek segített a lelki traumából való felgyógyulásban. A fájdalom után kaptak egy olyan embert az életükbe, aki önzetlenül szereti őket. Azért jó az anyaság, mert egy olyan személyt ölelhetünk magunkhoz, aki önzetlenül szeret. Nem kérdezi, hogy mit csináltál eddig vagy mit nem. Ilyen jellegű szeretetet csak a gyerekeinktől kaphatunk és Istentől.
– Miért pont a Szent István Kórház elé szervezték az első 40 nap az életért eseményt?
– Magyarországon kórházon belül végzik az abortuszokat. Azért ezt a helyet választottuk, mert előtte elég nagy a tér. Nem tudtuk, mennyien leszünk. Más szempontból, elég forgalmas hely, sokan látnak minket. Egy ilyen esemény, a napi 12 órás békés jelenlét 40 napon át szemléletformáló is. Aki arra jár, azt megérinti ez a küzdelem. Bármilyen az időjárás, mi ott vagyunk és imádkozunk. A 40 napos kitartó imádkozás tehát megszólítja a szíveket. Megindítja őket, és elkezdenek gondolkodni az életről. 
– Milyen örömteli események történtek az imák hatására?
– Ez nem mindig derül ki, legfeljebb egy része, az is általában később. Például a 2017-es kampányunkban részt vett egy házaspár, akik örökbefogadásra vártak. Ők is velünk imádkoztak. Később kaptak egy újszülöttet, akiről körülbelül pont a kampányunk idején döntöttek, hogy megtartsák-e vagy sem. Talán a mi imáink hatására döntött úgy az az édesanya, hogy megtartja és örökbe adja. Erről az idén szereztünk tudomást. Most tavasszal a II. sz. Női Klinika előtt egyik nap egy nővér kért meg minket arra, hogy imádkozzunk két koronavírus-fertőzés miatt lélegeztetőgépre került kismamáért. Aznap este kórházba került még egy fertőzött kismama, aki negyedik gyermekét várta.
Császármetszéssel vették ki a kisbabát, aki szerencsére már életképes volt. Az anyuka lélegeztetőgépre került.
Nagyon sokan kapcsolódtunk össze értük imában. Végül mindketten életben maradtak. Világszerte 567 városban zajlott a nemrégiben zárult tavaszi kampányunk. Sok helyen kaptak olyan visszajelzést, hogy az imádkozók hatására tartották meg a gyermeküket. Ők segítettek nekik rádöbbenni arra, hogy tulajdonképp egy ajándék az, amit ők épp igyekeztek elvetetni. Amerikában egy 27 hetes magzatot akart elvetetni egy kismama. Az ottani életvédők nagyon felszereltek, a buszukban ultrahangkészülék is van. Megkérték ezt a kismamát, hogy legalább nézze meg a magzatát. Belement. Amikor meglátta, akkor döbbent rá, hogy mit is tervez valójában, és megtartotta.
– Mikor lesz a következő 40 napos imádkozás?
– Mindig tavasszal és ősszel van. A tavaszi egybeesik a 40 napos böjttel, az őszi szeptember harmadik szerdáján kezdődik. Idén szeptember 22-től október 31-ig tart. 
– Hogyan lehet csatlakozni?
– Minden információt megosztunk a 40 nap az életért Facebook-oldalunkon, azt érdemes követni. Ott mindenki megtalálja, hogy éppen hol imádkozunk. Az a tervünk, hogy több városba is szervezzünk imádkozást. Reméljük, minél több helyen sikerül! Keresztényként fel kell szólalnunk az élet értékessége mellett, hogy a babák megszülethessenek, az abortuszok száma csökkenjen. Az Ószövetségben azt olvashatjuk: ha én tudom, mi a helyes, de nem mondom, addig rajtam kéri számon Isten. De
ha én elmondtam a másiknak, hogy mi a helyes, ha felvilágosítom, hogy az élet a fogantatás pillanatával kezdődik, akkor a döntés már tényleg az ő felelőssége lesz.
Nem szeretném, hogy mások is olyan depresszióba essenek, mint amilyenbe én kerültem. Szeretem annyira az embereket, hogy felhívjam figyelmüket: addig szeressük egymást, amíg van erre lehetőségünk. Szeressük egymást magzatkortól az életünk minden szakaszában egészen addig, amíg tart.
– Sajnos éppen ebben nem hisznek sokan: hogy a fogantatás pillanatától kezdődik az élet. Sőt, Amerika egyes államaiban még a 9. hónapban is végezhető abortusz.
– Ahogy egyesül a hímivarsejt és a petesejt, egybeolvad a női és a férfi DNS-spirál, ami már egy új ember első sejtje. Ezen nincs mit magyarázni. Ha ezt a tudományos tényt komolyan venné minden nő és a párja – mert ugye a fogantatáshoz férfi is kell –, talán másként gondolnának arra, hogy az élet kioltható-e. Az a tény, hogy a törvény lehetőséget ad az abortuszra, azt eredményezi, hogy sokan problémamegoldásnak használják a terhességmegszakítást. Vannak, akik odáig se jutnak el, hogy megoldást keressenek.
Régen, ha terhes lett valaki, megteremtette a körülményeit annak, hogy azt a kisgyereket felnevelje. A háborúk idején is.
Jézus egy jászolba született. Az édesanyján és Józsefen kívül nem volt semmije. Sokan pont arra hivatkoznak, hogy nem tudnának a gyereknek mindent megadni. Vajon mi tartozik a mindenhez? Csak egy kérdés van: szeretem-e annyira, hogy életet adok neki?
– Hány abortuszt végeztek már hazánkban?
– 6,5 milliót 1956 óta. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok asszony és férfi érintett ma Magyarországon ebben a kérdésben. Ennek negatív következményei vannak. Például évről évre emelkedik a depressziósok száma. Sokan szégyellik az abortuszt, ezért nem beszélnek róla senkinek. Ez több év alatt keserűséggé válhat az életében, ami megjelenhet depresszióban vagy más betegség formájában.
Egy abortuszt sosem lehet elfelejteni. Örökre emlékezni fognak rá, mert életet érintő kérdés.
Az a gyermek nem kapott nevet, nem lett elbúcsúztatva, nem tudta a szülő gyászolni, feldolgozni, mint az elvesztett családtagjait, embertársait. Így fájdalommal emlékezhet rá az anya és az apa is, akár vetélés, akár abortusz után.
– Miért fontos az ima? Miért nem tesz Isten „magától” csodát?
– Isten mindent elkészített számunkra a mennyben, hisz ott nincs idő. Ám ebben is teret ad a mi szabad akaratunknak. Az imáinkkal fejezzük ki azt az akaratunkat, hogy szeretnénk, hogy a számunkra elkészített események, csodák láthatóvá váljanak a földön. Ahogy a Miatyánkban is mondjuk: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ki kell fejeznünk Isten felé, hogy miben szeretnénk változást.
Amit a mennyben elkészítettek számunkra, azt nekünk le kell imádkoznunk ide a földre, hogy itt is igazsággá váljon, és átélhessük azt, amit Isten elkészített számunkra.
Ha ismerjük az igét, ismerjük az Atya szívét. Ha az igei igazságokkal egyezik az imaszándékunk, biztosan érkezik rá válasz. Az imával azt is megvalljuk, hogy nélküle erőtlenek vagyunk, és mindabban, amit mi emberként nem tudunk kivitelezni, számítunk az ő segítségére és végtelen erejére. Ahogy Mózes könyvében olvashatjuk:
„… előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”
Mizsei Bernadett
„A gyermeked megölése soha, semmire nem megoldás!” – Abby Johnson a Vasárnapnak
A texasi Lubbock városa 26. településként tiltotta be az abortuszt az Egyesült Államokban
(Kiemelt kép: Unsplash.com)
