Senki nem gondolta volna, hogy ezt fogja megtudni…
Érdemes tudnunk, hogy a személyiségünk több „énrészből” épül fel. Olyan darabjai ezek az egyéniségünknek, amelyeknek egy része még gyermeki, vagy éppen belsővé tett külső viszonyulás, avagy az érettebb felnőtt énünkből lett összetéve. Ezek közül minden szituációban többet látunk aktívnak, de nem mindegyiket. Néha egymás ellen tusakodnak, néha együttműködnek ellenünk, vagy éppen segítenek túlélni bizonyos helyzeteket. Nem, nem a multiplex személyiségről beszélek, hanem az egészséges emberekről!
Miért érdemes ezt tudatosítani? Mert mindannyiunknak lehetnek sérült énrészeink, akikből a sértettség szól, amikor a párunk, vagy a barátaink valami fájó pontot érintenek bennünk, s hirtelen kisgyermeki választ adunk arra, amire jó lenne éretten reagálni. Vagy naivan ragaszkodhatunk olyan személyekhez, akik csak kihasználnak, bántanak minket, miközben jó lenne megvédeni magunkat, hiszen megérdemelnénk! Számtalan variáns lehet: és érdemes tudni, mi és miért történik velünk, mielőtt végső soron a magunk kárára cselekszünk!
A saját döntésem, hogy melyik részemet segítem előnyhöz: azt, amelyik éretten és kiegyensúlyozottan tud a valóságnak megfelelően cselekedni és kommunikálni, vagy azt, amelyik a sérültségéből igyekszik magának jogokat faragni, akár a számára fontos személyek elvesztése árán is.
Társadalmunkban ma gyakran találkozunk olyanokkal, akik ez utóbbinak törvényei szerint élnek, és ez tönkre teszi a családokat, a nagyobb közösséget, az egyén lehetőségeit. Arra lettünk meghívva, hogy megtanuljuk kézbe venni az életünket! Hogy éretten, és kiegyensúlyozottan tudjuk kezelni az emberi kapcsolatainkat. Allport, aki az érett személyiség sajátosságait igyekszik összegyűjteni, egy érdekes igazságra világít rá: az érett ember is képes néha éretlenül viselkedni, ám ekkor rá tud látni arra, hogy most nem megfelelő választ adott. Egyikünk sem képes minden helyzetben tökéletesen reagálni, ám mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy tudatosan élje az életét – persze, az esetleges hibákért is vállalva a felelősséget, és annak következményeit.
Ma a reklámok, a kattintásért való küzdelem, a hírnév, siker, vagy pénz utáni hajsza megmérgezi még a legnemesebb érzelmeinket is.
A multik beszélnek a szeretetről és hűségről, miközben még az álmainkat is kilesik, hogy hasznot húzzanak belőle; a véleményszabadság ellen harcoló ideológiák reklamálnak „szabad sajtóért”; és az igaz szerelem szépségeit hirdetik a promiszkuitás pártolói, akik már régen rabjai a szexualitásnak, s így a partnerüket egyszerű tárggyá degradálják… Lehetne még folytatni!
Olyan világban élünk, ahol már az sem baj, ha előre tudom, hogy átvernek, akkor is annyira nehéz ellenállni a vágynak, hogy hátha valaki betölti végre a bennem levő űrt! Pedig, lenne kiút!
Milyen döbbenetes, hogy olykor az egyedüllét lenne a legjobb út a magány elkerülésére! Hogy az internet kontrollja lenne a legjobb út a lényegi információk megszerzésére! Hogy a pótszerek kerülése lenne a legjobb út az igaz szeretethez! Hogy a bátor próbálkozás lenne a legbiztosabb út, amely a kudarcokon át, de elvinne az igazi szeretethez! Isten nem hajlandó részt vállalni a mi önpusztításunkban, de mindig készen áll mellénk szegődni, ha szabadulni szeretnénk a kedvteléseink fogságából! Társként adta magát, hogy betöltse a mi ürességeinket.
Molnár Miklós atya
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
