#FreeAktuálisKülföldiNév!!
Egyrészt, hogy vajon miért angolul kommunikál két magyar országgyűlési képviselő és egy magyar miniszterelnök-jelölt-jelölt Magyarországon a magyar külügyminisztériummal. Világos, hogy az „Engedjék szabadon Navalnijt” betűhalmaz 50 százalékkal több festéket emésztett volna fel, de aki minden második performanszához külön pólót vásárol a méretes hajók segítségével beszállított bangladesi importból, hogy rányomassa aktuális üzenetét, annak valószínűleg nem az erőforrásokkal való takarékoskodás a legfőbb motivációja.
Természetesen adja magát az a magyarázat, hogy az akció nem annyira a magyar közönségnek, hanem sokkal inkább a külföldi óvónéniknek és óvóbácsiknak szólt – nekik akarta produkálni magát a három momentumos.
Ilyen esetben viszont teljesen fölösleges a járdát összefirkálni. Ott van például Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere: ő egyszerűen az íróasztala előtt fényképeztette le magát a minap egy #FreeAhmedSamir feliratú papírral a kezében, kissé mesterkélt Greta Thunberg-pózban, szomorú-számonkérő tekintettel, hogy tiltakozzon egy Bécsben tanuló egyiptomi CEU-diák egyiptomi fogva tartása ellen (fontos városvezetői feladatkör ez Budapesten). Ennyi tehát bőven elég ahhoz, hogy külföldi sillabuszokból dolgozó ötlettelen bábnak tűnjön egy politikus; nem szükséges a Külügyminisztérium előtt festékesflakont rázogatva hajlongani.
Már csak azért sem, mert nem világos, miért gondolja bármelyik ellenzéki, hogy az állítólag a végletekig elszigetelődött és pusztán Putyin marionettszínházaként működő magyar külügyminisztérium bármit is tudna tenni az orosz igazságszolgáltatás eurokonformmá reformálása érdekében. Most akkor hatalmasabb Szijjártó Péter, mint az egész nyugati világ együttvéve, és egy diszkrét szemöldökráncolásába kerülne, s megnyílnának a börtönajtók szerte a keleti világban, szabadon szaladhatna át a mezőn Ahmed Szamír és kedvére ehetné otthonában a scsít Alekszej Navalnij? Mert ha nem, akkor érthetetlen, miért nem az orosz, vagy esetleg az amerikai nagykövetséget bombázza rózsaszín hashtagekkel a festékszórós különítmény.
De szembeötlő az is, hogy ezúttal a Momentum egyedül folyamodott a graffitizős önlejáratás bevált módszeréhez, noha a korábbi hasonló akciók során készséggel csatlakozott hozzájuk a többi összefogásos pajtás is (persze azért nem mindenki, mert a Gyurcsány-házaspártól egy dolgot nem lehet elvitatni: nekik van eszük).
Így a mostani performansz egy esetleges Navalnij-rajongó ellenzéki szavazót se kápráztathatott el túlságosan, hisz hiába lép fel most igen határozott aszfaltrajzzal a legnépszerűtlenebb miniszterelnök-jelölt-jelölt Putyinnal szemben, ha ott feszít mellette az Összefogásban a legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt-jelölt (a parizeres) a pártjával, ahonnan sorra dőlnek ki az orosz csontvázak. Emlékszünk például az újpesti jobbikosra, aki decemberben, azaz Navalnij megmérgezése után bő négy hónappal orosz pénzből utazott Afrikába magángéppel – márpedig elég sok Unicumot kell meginnia minden momentumosnak ahhoz, hogy elhiggye, ez volt az utolsó kínos oroszbarát epizód a szövetségeséknél.
És akkor ott volna még a fennmaradó közel nyolcmillió magyar választópolgár, akik számára nagyjából indifferens, hogy épp miként áll a bevándorlókat csótánynak nevező Navalnij blogger ügye. Közülük lehet, hogy megnyerhetne magának a Momentum néhány szavazót, ha a kényszeres #FreeAktuálisKülföldiNév jellegű performanszok helyett némileg intenzívebben foglalkozna például a határon túli magyarok jogaival, különös tekintettel Kárpátaljára. De persze nyugodtan lehet helyette tovább bohóckodni a festékszóróval, az kétségkívül látványosabb.
Francesca Rivafinoli
