Szabó Tímea csak magyar aktivisták bebörtönzése ellen nem áll ki

Szabó Tímea emelt hangon kérte ki magának, hogy a magyar külügy nem kéreti be az orosz nagykövetet Alekszej Navalnij ügyében, akit – ha jól számolom -, ezen a héten már harmadszorra vertek agyon a börtönben. Rögvest az elején hadd szögezzek le egy fontos kitételt: engem nem túlzottan érdekelnek más országok belpolitikai húzásai. Egyrészt nem érdekelnek, hacsak annak elszenvedői nem magyarok. Másrészt még úgy sem érdekelnek, kivéve, ha azon folyamatoknak komoly kihatásai lehetnek a hazám mindennapjaira.

A példáim, úgy hiszem, érthetőek. Az első alatt alapvetően a kisantant húzásait értem, a másikra pedig jó példát szolgáltat a nyugati, folyamatos politikai őrjöngés, a cancel culture és a többi.

Szóval alapesetben hidegen hagyna, hogy Szabó Tímea éppen milyen eltorzult arccal való rikácsolást mutat be közösségi oldalán. Még csak azt sem tartom igazán fontosnak, hogy Navalnijt valóban okkal avagy ok nélkül ítélték-e el annak idején adócsalásért és egyéb bűntettekért.

Azt viszont már sajátos, finom humornak tartom, hogy Szabó – meg úgy alles zusammen a progresszív ellenzék – egy olyan politikai szereplő mellett áll ki, akit, ha éppen nem állna érdekükben miatta sikoltozni, teljes nyugalommal náciznának le.

Alekszej Navalnij ugyanis azért és csak azért érdekes a nyugati érdekköröknek meg politikai csicskásaiknak, mert Putyinnal szemben áll. Ennyit tud, ez a szuperképessége. Egyebekben egy igazi, nagyorosz nacionalista. Olyan, aki teljes mellszélességgel támogatta a grúziai háborút és az Oroszországban élő, tiltakozó grúzokat rágcsálóknak nevezte. Közszereplő, aki a Krím annektálását helyesnek tartotta, az ukránokat pedig simán oroszoknak tekinti. Nem is érti, miért kérik ki maguknak ezt a megállapítást.
A progresszív szalonokban ezért minimum kiutasítás szokott járni, nem? Bankszámlák befagyasztása, vízumok elvétele, mosolygós arcok eltűnése. De nem így Navalnijnál, aki megbízhatóan és hangosan gyűlöli Putyint, így tehát bármit megtehet.

Mint a Jobbik, amelyben nem tudnak annyira antiszemiták és rasszisták lenni, hogy a baloldalba tagozódva ne bocsátaná ezt meg nekik mindenki.

Az ellenzéknek akkor számít egy politikai aktivista szabadsága, ha az illető nem magyar

Ám még ez is mellékes, politikai széljegyzet. A felháborító inkább az, hogy amennyiben Szabó Tímea és a magyarországi ellenzék kiáll a – szerintük – politikai okokból bebörtönzött, jobboldali aktivistákért, akkor a román nagykövetet miért nem akarták vagy akarják beráncigálni a külügyminisztériumba, Szőcs Zoltán és Beke István miatt?

Ők azok a székelyföldi, magyar hazafiak, akiket a román hatóságok hosszú évek óta meghurcolnak és koholt vádak alapján, koncepciós perben 5 év börtönre ítéltek terrorizmus vádjával. A bűnük mindössze annyi, hogy jobboldaliak és magyar, nemzeti gondolkozásúak.

Ez nem fáj Szabó Tímeának és galerijének, nem hullajtanak érte könnyeket, meg sem említik. Tán azt sem tudják, kikről beszélünk. A magyar fájdalom nekik nem fájdalom. Úgyhogy ne érje meglepetésként a magyarországi ellenzéket, ha ilyen hozzáállással annak tekintjük őket, amik. A nemzetközi felforgató mozgalom Magyarországra helyezett ügynökeinek, akiknek a világon semmilyen elvbéli elhatározásuk sincs, csak feszültséget akarnak kelteni.

De azt mindig és folyamatosan.

Trombitás Kristóf