Oroszlán jobboldali volt – de hát mi is lehetett volna?!
Egy magamfajta – valójában és bensőséges körülmények között – inkább introvertált embernek nehéz igazán személyes módon megnyilvánulnia, most mégis ez következik. Nagy megállapítások, szívhez szóló mondatok és egyebek nélkül, csak úgy pőrén.
Megírtuk nemrég, hogy a Facebook egyszerűen törölte Pintér Tamás, vagy ahogy a legtöbben ismerték, Oroszlán emlékoldalát. Azt az oldalt, amin soha, semmilyen politikai tartalom sem volt, csak képek és sztorik Tamásról. Alighanem az jelenthetett megbocsáthatatlan bűnt valami házmester-lelkületű jelentőben – legalábbis Tamás özvegye, Balogh Erika színésznő nekem ezt mondta -, hogy halálának évfordulóján megosztotta azt a nekrológot, amit annak idején Bayer Zsolt írt Oroszlánról. 
Mondanom sem kell, abban is nulla politikai betoldás volt, no de a Jó Emberek™️ galaxisában könnyű indexre kerülni, és ha bárhol, bármilyen körülmények között megjelenik valakinek a neve, aki nem elfogadható, akkor a Birodalom lecsap.
És persze Oroszlán jobboldali volt, aki ezt soha egy percig sem tagadta, dagadt a nemzeti érzelemtől, a büszke magyarságtól, de mi a fene lett volna arisztokrataként, egykori kitelepítettként, kisemmizettként?
Ő volt az a gyerek, akit a parasztkölykök mindig megvertek, hiszen a báró az valami sejtelmes, gonosz ellenség. Különben is, mit keres az itt? Innen, ebből a közegből, lelkiállapotból és élethelyzetből indult az öttusa, a kaszkadőrség, az akciórendezések sora, barátság Arnold Schwarzeneggerrel, az idolság maga. Aki nem tudja, ki volt, pár kattintással utánanézhet, aki pedig ismerte, annak felesleges bővebben bemutatnom. Nem nekrológ ez, Bayer Zsolt annak idején ezzel kapcsolatban mindent csodásan leírt.
És ő volt az is, akit az SZFE-ről a politikai véleménye miatt rúgtak ki, ám ezért nemhogy blokád, de még úgy igazán tiltakozásocska sem volt. 40 év és megannyi generáció felnevelése után egy titkárnő hívása várta. Holnap reggel 8-ra már nem kell bejönnie, csak ennyit mondtak neki. Micsoda véletlen, hogy mindez nem sokkal azután történt, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt ott volt egy Fidesz-nagygyűlésen.
Oroszlán, rossz oldalra álltál! Ezt is mondták neki. Hát hova állt volna, újfent kérdezem? Ő jobboldalra született, meglehetősen távol a komcsiktól és mindentől, amit a komcsik szimbolizáltak. Mégis hova állt volna?
Azt tudjuk, hogy ebből nem volt botrány.
Jobboldali embert a véleménye miatt meghurcolni szinte progresszív kötelesség.
De már ez sem igazán számít.
Annyit tudok, fura úgy elsétálni egykori lakása előtt, hogy az épületen emléktábla hirdeti, itt élt. Vagy meglátni közvetlenül mellette a törzshelyét, és tudni, egykor pontosan amott ült, és beszélgetett és anekdotázott és nevetett. Felnézni egy távolabb álló bérházra és tudni, ott főzött, vendégeket látott, éjszakába nyúlóan világot megváltott, művészeket, barátokat, valódi nagyságokat jól tartott. Vagy akár csak ráérősen, gyerekként anno figyelni, rácsodálkozva, ahogy egy pohár bor mellett mesél az életről, színházról, filmről, történelemről, családról. És persze politikáról is, természetesen.
Furcsa azt tudni, hogy nincs és soha többé evilágban nem is lesz, aki komolyan meghatározta szemléletmódomat és elképzeléseimet a világ folyamatairól és az élet szeretetéről. Mert egészen bizonyos, hogy ahogy most gondolkodom és cselekszem, abban Oroszlánnak óriási szerepe van. És nem csak a közéleti állásfoglalásokat tekintve, de a mulatást, szórakozást is. Mert jó ha tudjuk, egyetlen elvi nekidurálás sem ér annyira sokat, ha közben nem tudjuk magunkat jól is érezni.
Velem maradnak ezek az axiómák az utamon, ahogy ő is. Sok olyan ember kéne ma is, mint aki ő volt és valahol ma is van.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
