Budapest elveszett tetődíszei XXIV.
Az első épület, amelyet szeretnék bemutatni, a Kassai tér közepén elhelyezkedő Herminamezői Szentlélek-templom. A terület egyébként József nádor fiatalon elhunyt lányáról, Hermina főhercegnőről kapta a nevét. A korábbi Hermina-kápolna, a városrész rohamos benépesülésével az 1920-as évekre kicsinek bizonyult, így az immár önálló egyházkerület templom építését határozta el. Az új neoromán stílusú templom Petrovácz Gyula építész tervei szerint épült, melynek felszentelését Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás végezte 1937 szeptemberében. A közeli Rákosrendező pályaudvar kiemelt célpontja volt az angolszász bombázóknak. Az egyik 1944-es légitámadás során egy elcsúszott bombaszőnyeg a templom közelébe csapódott, amelynek hatalmas lökéshulláma az összes ablakot betörte és ledöntötte a toronysüveget is (egy ehhez hasonló légitámadás következtében sérült meg a nem messze álló egykori Iparcsarnok és Közlekedési csarnok is). A templom helyreállítási munkái 1948 és 1986 között zajlottak és a toronysüveg kivételével sikerült mindent helyreállítani. A toronysüveget arra hivatkozva nem állították helyre és látták el lapostetővel, hogy az épület így „sokkal jobban illik” a neoromán stílushoz. Hát igen. Képzeljük csak el, hogy a Parlament megsérült (neo)gótikus kupoláját nem építették volna vissza eredeti formájában, arra hivatkozva, hogy a középkori stílusnál nem használták a kupolákat. 
Az egykori Csömöri (mai Thököly) úton egy korábbi cikkemben már találtam olyan épületet, amelynek tornyai valamikor 1950 és 1980 közötti harminc évben tűnt el. A Thököly út és a Hernád utca sarkán álló épülettel is ez történhetett. A háromszintes, tipikus budapesti épület eklektikus stílusban épült 1892-ben. A Hernád utcai elegáns saroktorony tetejét kovácsoltvas záróelem díszítette. Az 1958-ban készült fényképen még látható volt a tetődísz, így biztosra vehető, hogy nem az ostromban és nem az 1956-os forradalom harcaiban pusztult el, hanem valamikor a „szocializmus építése” közben veszhetett el.
A Baross Gábor tér is tartogat meglepetést a tornyok iránt aggódók számára. A Fiumei út és a tér sarkán áll a három homlokzattal épült, háromszintes (plusz manzárt szint) sarokház, melynek főhomlokzatán gyönyörű mellvéd, mögötte kovácsoltvas záróelemben végződő magastető található. Az épület két szélén bástyaszerű sarokkiképzés, tetejükön egy-egy apró, de magasba törő csúcsdíszes kupola található. Sajnos nem találtam semmilyen információt arról, hogy a kis kupolák mikor kerültek le az épületről, de egy 1958-os fotósorozaton már nem láthatók. 
A József körút 44. a Baross utcai kereszteződés előtti kis teresedéssel szemben található. Mint korábban már említettem, a Nagykörútba torkolló utcáknál a sarokházakat sok esetben tornyok vagy kupolák díszítették. Az 1888-ban emelt eklektikus bérháznak volt a környék egyik legszebb sarokkupolája. Ráadásul nem is egy, hanem kettő: a timpanon feletti kisebb és a mögötte található díszesebb, nagyobb. A timpanon két oldalán bronzból vagy vörösrézből készölt figurák álltak. Az épület érdekessége, hogy falai között működött 1890-től az első magyar humorisztikus lap, az Üstökös szerkesztősége, melyet egykor Jókai Mór szerkesztett és a Landerer és Heckenast nyomdájában nyomtattak. A földszinti üzlethelyiségek egyikében működött A Hét című folyóirat kiadóhivatala is. A környék a második világháborúban és az 1956-os forradalom idején is súlyos harcok színhelye volt. Sarokkupoláit mégsem a fegyverek, hanem az 1950-es évektől uralkodó egyszerűsítő ideológia pusztította el.
A Nagykörúton a Blaha Lujza tér felé haladva egy sarokkal lejjebb találjuk a Rákóczi teret, amely név hallatán sokakban még ma is az éjszakai életből ismert pillangók jutnak eszébe. A térrel szemben a József körút 33. alatt található Mászáros-bérházat Mészáros Károly ügyvéd és neje építtette 1893-ban. A háromszintes eklektikus épület íves sarkát a hármas halomra emlékeztető manzárd tető és torony együttese koronázta, párkányzatát ablaktengelyenként félköríves konzolokkal látták ál. A Mászáros-bérház díszes tetőzete biztosan átvészelte az ostromot és az 1956-os forradalmat, mivel az alábbi, 1958-ban készült fényképen még látható. Vajon miért kellett elbontani? 
(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)
Fecske Gábor László
