A Megváltó „kommunikációs hibái”
Meglehetősen skizofrén időszak áll az úgynevezett progresszív nyugati katolikusok és hazai előfutáraik mögött: fura lehet esténként az oltárnál hirdetni, hogy „Krisztus engedelmes volt mindhalálig, ezért Isten felmagasztalta őt”, majd (mintha mi se történt volna) napközben azért toporzékolni, mert Krisztus földi helytartója kitart az egyház tanítása mellett, ahelyett, hogy engedne az óbégató korszellemnek.
Mert ugye azt történt, hogy a Vatikán egyértelmű nemet mondott az azonos nemű párok párként való megáldására, mire progresszívéknek sikerült a nagyböjtöt azzal tölteniük, hogy bizonygassák, az a „nem” egy „kommunikációs hiba”(!), „már-már bizarr”, a gonosz fundamentalisták téveszthették meg egy óvatlan pillanatban a Szentatyát, úgyhogy természetesen Mi, progresszívek nagy ívben teszünk erre a „nem”-re.
Sajátos megfogalmazás ez a „kommunikációs hiba”, ennyi erővel ebbe Jézus Krisztus is belefutott számos alkalommal. Ott volt például az a derék ifjú, aki mind a tíz parancsolatot betartotta. Adta volna magát, hogy Jézus azt mondja neki: „Jól van, klassz ember vagy, ne görcsölj annyit, hisz szeretlek. Menj és kényeztesd magad egy kicsit, mert megérdemled” – milyen vidáman szökdécselt volna haza a legény e szavak hallatán! De nem, Jézus a vállveregetés helyett felszólította: radikálisan mondj le mindenről, amid van, és kövess engem. Mire a srác szomorúan távozott – nem egy sikersztori progresszív szemmel, lássuk be. Vagy ott volt a házasságtörő asszony. Odáig oké, hogy Jézus leszögezte, én sem ítéllek el, de utána nem azt mondta neki mélységes humanizmussal, hogy menj, és légy boldog a szeretőddel, love is love, hanem hogy menj, de többé ne vétkezz. De így frankón egyáltalán ne, soha. Hagyd ott a szerelmedet, és többé ne érintsd, még akkor se, ha ez mostantól folyamatos önmegtartóztatást jelent. Progresszív szemmel ez is könnyen minősíthető ügyetlen megfogalmazásnak: jó, jó, ne vétkezzen, ha nem muszáj, de azért egy életen át soha többé, az durva lenne (hisz szeretik egymást). A Megváltó mégse finomítgatta ekképpen a szavait.
De különös a püspökök érvkészlete is. Schönborn bécsi érsek határozottan rámutat: a hosszú-hosszú évek óta hűségesen együtt élő homoszexuális párok kapcsolata igenis érték. Tény, hogy a hűség messze jobb, mint a promiszkuitás, csakhogy egy házasságtörésből született gyerek élete is érték, de ez mégse jelenti azt, hogy az egyháznak áldását kellene adnia a házasságtörésekre. Meg hát a tízparancsolat sincs lábjegyzetelve, hogy „Ne paráználkodj, kivéve, ha hűségesen ugyanazzal az emberrel paráználkodsz, mert az úgy teljesen rendben van”. Bármennyire is kegyetlenül hangzik, a katolikus a tökéletességre van meghívva, nem pedig valamiféle méltányolható, megideologizált félmegoldásra. És ahogy a környezetvédők is elítélik a „zöldrefestést”, amikor egyes cégek a valójában környezetszennyező tevékenységüket ügyes PR-üzenetek segítségével ragyogó zöldnek állítják be, ugyanúgy a katolikus lelkipásztoroktól (és teológusoktól) is elvárható lenne, hogy ne fessék katolikusra azt, ami nem az.
Nagyon jól hangzik továbbá az a schönborni érv is, miszerint az egyháznak kevesebbet kellene beszélnie a szexualitásról és többet a szeretetről, csakhogy épp a progresszív csoportok azok, akik nem tudnak lekattanni a szexualitás témaköréről. Hol a cölibátussal van bajuk, hol a fogamzásgátló tiltásával, hol a homoszexuális kapcsolatok helyzetével. Emellett szerepel még napirendjükön a nők pappá szentelésének kérdése és persze a kollektív bűnként beállított pedofília, de más nemigen. A németországi feminista „Maria 2.0” mozgalom még a szent háromnapon is kizárólag ezeken rugózott a Facebook-oldalán (nagycsütörtök: követeljük a szexuáletika modernizálását; nagypéntek: hehe, nézzétek meg ezt a vicces kis egyházalázó videót; nagyszombat: egy ex-svájcigárdista comingoutja; húsvétvasárnap: a gonosz Ratzinger-félék direkte elüldözik a híveket) – sőt, két főprogresszív feminista nagyhét alkalmából be is jelentette az egyházból való „kilépését”, és szerencsésnek látta búcsúzóul végighaknizni panaszaival a médiát. Így arrafelé kétségkívül könnyen támadhatott az az érzés, hogy itt másról sincs szó, mint a szexualitásról és az elnyomásról.
Miközben mifelénk, a Maria 1.0-nál maradó katolikusoknál az ünnep, köszönjük, bensőségesen és a karantén ellenére is felszabadultan telt. Három plébánia közvetítésébe kapcsolódtunk be, és természetesen sehol se volt szó másról, mint az állítólag kevésszer emlegetett szeretetről és a valódi megváltás misztériumáról. Persze aki genderüzeneteket várt, vagy aki a földi keresztek alóli megszabadítást, valamint a maradéktalan egyenlőség és a női kvóta eljövetelét remélte, annak sajnos idén is csalódnia kellett. De mivel a politikai messiást várók már 2000 éve sem kapták meg, amit akartak, talán lassan érdemesebb lenne elengedni ezt a dolgot.
Francesca Rivafinoli
Szerzőnk további írásai ide kattintva olvashatók.
A homoszexuálisok mentén szakad ketté a német katolikus egyház
A bécsi bíboros is kiállt a homoszexuális házasság megáldása mellett
Kiemelt képünk forrása: Bible College
