Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást

Dabóczi Kálmánnal, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom vezetőjével beszélgettünk hitvallásról, célokról, a világjárvány hatásairól és az egyetlen iránytűről: Istenről.

– Mikor és milyen céllal jött létre a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom?

Erdő Péter bíboros úr 2014-ben közös gondolkodásra és közös munkára hívta a Háló mozgalom vezetőit, a katolikus társadalom szakmai alapú hálózatépítését megcélozva. Az alapgondolat az volt, hogy az egyházon belül erősödjön meg a szakmák szerinti szerveződés. A mozgalom első kézzel fogható jeleként 2015-ben létrejött a T72 Mérnökkör. Engem egy barátom hívott ebbe a csoportba, majd az ottani beszélgetések hatására kapcsolódtam be a vezetői, stratégiai háttérmunkákba. Puchard Zoltánnal (magánszemélyként) 2017-ben megalapítottuk a 72 Tanítvány Mozgalom Alapítványt, ami azóta is a mozgalom operatív munkaszervezete. Maga a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72), mint egyházjogi szervezet viszont 2018 elején jött létre hivatalosan, aminek azóta az elnöke vagyok. Jelenleg már igen sokféle szakmai csoport munkálkodik a T72 égisze alatt. Ilyen a Mérnökkör, az Egészségügyi-, Család- és Teremtésvédelmi Munkacsoport, valamint a Képzőművészeti-, Pedagógus- és Jogász Műhely, továbbá a Reménykör, amely az akadályozott emberek segítésére jött létre, és alakított ki szoros kapcsolatot a mozgalommal.

Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke beszédet mond a Teremtés hetét lezáró konferencián, a Bálna Budapest Rendezvényközpontban, 2017. szeptember 30-án. A kép forrása: MTI Fotó: Soós Lajos

– A keresztény értékek mentén, szakmai alapon szerveződő közösségi hálónak van alternatívája jelenleg Magyarországon, vagy ez egy unikális kezdeményezésnek számít?

– Ilyen jelleggel és ezzel a gondolkodásmóddal bizonyosan nincs hasonló. Az elmúlt 30 évben számtalan próbálkozást láttam, de ezek jórészt tiszavirágéletűek voltak. Ennek két fő okát látom. Egyrészt a rendszerváltozás után a Katolikus Egyháznak sok mindent az alapoktól kellett újraépítenie, miközben két generáció úgy nőtt fel, hogy az egyház szervesen fejlődő mozgalmi kultúrájával egyáltalán találkozhatott volna. Nyilvánvaló, hogy a két világháború közötti Actio Catholica-nak a szervezeti, működési logikája nem alkalmas ma már, hogy a mai társadalmi igényeket, a keresztény jelenlétet a digitalizáció és modern média világában képviselje. A másik ok, hogy sajnos katolikus körökben is nagy a kísértés a klikkesedésre, széthúzásra. A T72 válasza erre nem egy hierarchikus, mindenkit beolvasztó szervezet. Ez a kezdeményezés éppen attól különleges, hogy mindenkit horizontális, testvéri, baráti alapon hív együttműködésre. De eközben lényegi jellemzője az egyház életében való jelenlét és a papokkal, püspökökkel történő közös gondolkodás. Ezáltal egy olyan platformot, találkozási felületet biztosít, ahol mindenki leteheti a sérelmeit, a fegyvereit, az előítéleteit, hogy egy közös célt szolgáljon: az Evangélium megélését és hirdetését. 

– Milyen kihívások elé állította a koronavírus a mozgalmat?

– Egy mozgalomnak, amely elsődlegesen a személyes találkozásokon és kapcsolati hálókon alapul – ahogy azt az indulástól kezdve Puchard Zoltán mellett például Thuróczy György és Bajor Ervin is a „Hálós lelkiséggel”, hatalmas energiával építették –, elvileg óriási veszteség egy ilyen bezártságban eltöltött időszak. Szó szerint belekényszerültünk az online tér különböző kapcsolattartási formáiba, amelyek nélkülöznek minden fajta személyességet. Viszont be kell látni, hogy a digitális átállás, a maga hátrányaival együtt micsoda lehetőségeket nyitott meg. Szakkonferenciáinkat eddig – lévén, hogy egy szűk réteghez szólnak – 50-80 fő látogatta, viszont a visszanézhetőség miatt további 3-400 ember láthatta utólag. Tehát a többszörösére nőtt a társadalmi elérésünk. Ha a nagyobb létszámú közösségi találkozások újra lehetővé válnak, akkor semmiképp sem ott folytatnánk, ahol 2020 tavaszán kényszerűen abbahagytuk. Szeretnénk ennek az időszaknak a tanulságait beépíteni, és a rendezvények tekintetében, bizonyosan egy hibrid-megoldással mennénk tovább. A nagyrendezvényeket leszámítva a mozgalom életének legaktívabb időszakát éljük jelenleg is, amit a koronavírus nehezíteni tud, de megakadályozni bizonyosan nem. Ahogy egymást is buzdítani szoktuk: akkora pályát kell befocizni, amekkora most megadatott!

– Az ősz kiemelkedően fontos volt a mozgalom életében, ugyanis ekkor indult útjára a Bízd Rá Magad! honlap. A kezdeményezésről maga Erdő Péter bíboros úr mondta, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első gyümölcsének tekinti, tehát ő maga is büszke rá. Mesélne erről?

– A Bízd Rá Magad! program nem a koronavírus miatt jött létre. Ez egy sokkal korábban elindult közös szolgálat eredménye, amit a Család Munkacsoport álmodott meg Dávid Beáta, Tóth Gábor és Soósné Erdő Klára közös vezetésével. Összejöttek hasonló gondolkodású, a családért tenni akaró emberek a T72 hívására, és keresték, hogy milyen segítségre lenne szüksége a családoknak. Arra jutottak, hogy nem kell vadonatúj dolgokat létrehozni, hanem a meglévő szolgálatokat, „jógyakorlatokat” kell egy csokorba összeszedni, így született meg a honlap. Hányszor van például olyan helyzet egy plébános, vagy hitoktató életében, hogy valaki bekopogtat hozzá családi, egzisztenciális, erkölcsi, vagy életúti válságot érintő kérdéssel. Hova tudná küldeni ilyenkor a plébános a segítséget kérőket? Milyen szakembert ajánljon nekik? Ez a honlap mind az egyházi embereknek, a lelki pasztorációval foglalkozóknak, mind pedagógusoknak és szülőknek segítséget nyújt. A benne lévő jógyakorlatok pedig nemcsak szaknévsor-szerűen lettek összegyűjtve, hanem komoly szakmai és egyházi minőségbiztosításon is átmentek. Egy élő, szakmai hálózatot, közösséget igyekszünk építeni, megmutatva a szolgálatok mögötti emberi arcokat, ahogy azt a Bízd Rá Magad! közösségi oldala is tükrözi.

Ha nincs társadalmi normarendszer, csak a légüres tér marad

– A társadalmat érintő napi kérdésekkel, vagy a keresztény értékeket ért támadásokkal kapcsolatban szokott a szervezet állást foglalni? Reflektál rájuk?

– Nagyon fontos és érzékeny témára kérdezett rá. Ha egy szervezet próbál aktuálissá válni és napi szinten követi a közpolitikának rezdüléseit, akkor óhatatlanul belekerül egy folyamatos nyilatkozási kényszerbe. Ennek van egy komoly ellaposodási és „elcelebesedési” veszélye. Manapság mindenki úgy érzi, hogy azonnal nyilatkoznia kell. Sokan rávetik magukat az információra anélkül, hogy végig gondolnák, mi van mögötte. Nehéz az információáram között megtalálni, hogy melyik a releváns és a hiteles forrás. Látni lehetett Ferenc pápa gondolataival kapcsolatban is, hogy néha megéri egy picit várni és csak bővebb információ birtokában megszólalni. A mozgalom ezért határozottan azt az irányt követi, hogy nem kíván beszállni a napi szintű, pártpolitika által diktált, tematikus véleményversenybe. Hanem attól egy lépéssel hátrébb állva, szakmai alapon lekövetve az eseményeket reagál. Mielőtt bármit állítanánk, előbb kérdezünk. Ennek a kérdezésnek a konkrét kommunikációs formáját is létrehoztuk, úgy hívjuk, hogy Részigazság Klub. Bizonyos témák, mint a lombikbébi-kérdés, annyira komplexek és sokszínűek, hogy érdemes velük kapcsolatban a tőlünk másképpen gondolkodóknak és az egyre fejlődő orvostudomány megbízható képviselőinek a szemléletét is meghallhatnunk, hogy lássuk a teljes képet. Gender-témában például meghívtuk a CEU Gender Studies tanszék tanárát, vitapartnerként pedig a témát mélyen ismerő, keresztény közéleti személyiséget. Összességében sokkal értékesebb eredményt kaptunk, mintha csak az egyik, vagy másik oldalnak a szempontjait hallottuk volna. Nagy szükség van a tisztánlátásra és bölcsességre, hogy a nyitottság ne parttalan relativizmushoz, az értékek melletti kiállás, pedig ne kommunikáció-képtelen dogmatizmushoz vezessen.

– A mozgalom és a munkacsoportok nyitottak bárki számára, vallástól függetlenül?

– A mozgalom alapvetően katolikus kezdeményezésű, az egyházzal szoros együttműködésben munkálkodik, Erdő Péter bíboros úr – mint alapító – felügyelete alatt, de nyitott minden jó szándékú ember felé, az értékközösség határáig. Tehát amikor egy teremtésvédelmi konferenciát szervezünk, ott a református, protestáns testvérekkel ugyanúgy van közös nevező, mint akár egy világi, civil szervezettel. Mi ezeket a közös pontokat keressük tudatosan. Nem hiszem, hogy bármit is veszítünk katolikus identitásunkból, ha ezeket a közösségi alkalmakat ilyen nyitottsággal éljük meg. A lényeg, hogy az emberekben egy belső fejlődés elinduljon, melynek végső állomása Jézus Krisztus. Ő hozzá szeretnénk minél több embert elvezetni, erről szól az egész mozgalom. Emellett a saját életünkkel is tanulságot teszünk, nap mint nap, ahogyan ezt a 72 tanítvány is tette annak idején.

Krisztust ábrázoló síremlék, Farkasréti temető (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu)

– Ha vissza kellene tekinteni az elmúlt időszak eredményeire, projektjeire, akkor mit emelne ki?

– Talán a 2017-es Teremtésvédelmi konferenciát emelném ki, amely a T72 első nyilvánosság előtt történő zászlóbontása volt. Sikerült a Bálnát megtölteni olyan szervezetekkel, akiknek bár a céljuk közös, sosem voltak még fizikailag egy térben együtt. Hatalmas értéknek érzem, hogy össze tudtuk kapcsolni őket egymással. Ugyanígy óriási kegyelemnek tartom a Mozgalmak Találkozója elnevezésű fórumunkat, amely tavaly márciusban – szigorú korlátozások előtti utolsó pillanatban – szervezte meg közös lelkigyakorlatát Pannonhalmán, Székely János püspök atya lelki vezetésével. Az elmúlt 30 évben nem emlékszem olyan alkalomra a Katolikus Egyházon belül, hogy ennyi katolikus család- és lelkiségi mozgalom vezetője, képviselője összegyűlt volna elmélyülni a hitében, egy teljesen alulról jövő szerveződés keretében.

– A mozgalom nevéhez kötődik, hogy e-bookként és hangoskönyvként feldolgozták az Egyház társadalmi tanításának kompendiumát. Beszélne ennek a jelentőségéről?

– Az Alapító Okiratunkban szerepel, hogy a mozgalom egyik elsődleges célja az egyház társadalmi tanításának a hirdetése, megélése, és a napi, aktuális viszonyok között való értelmezése. Az emberek vágynak a tiszta és hiteles útmutatásra, eligazodásra. Erre szolgálna az eredeti zsinati és pápai megnyilatkozások dokumentum-gyűjteménye, ami – lássuk be – nem egy könnyű olvasmány. Nyelvezete, terjedelme nem segíti az egyszerű feldolgozást. A kompendium (szerk.: kézikönyv, kivonat) ezzel szemben horizontálisan, témákra bontva halad végig és mutat egy másfajta keresztmetszetet. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a kompendiumot dolgozzuk fel és hangoskönyv, valamint e-book formájában kiadjuk, amit a T72 t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhelyének tagjai illusztráltak és közismert magyar színészek hangja közvetít. Az e-bookkal, mint modern kommunikációs eszközzel sokkal könnyebb azokat az embereket elérni, akik sajnos egy nyomtatott könyvet már csak ritkán vesznek a kezükbe. De a praktikum is sok tekintetben az e-book mellett szól, ahol lehetséges a kulcsszavas keresés, míg egy hagyományos könyvben a klasszikus tárgymutatón kívül nincsenek támpontjaink. A hangoskönyv pedig praktikus kellék lehet az állandóan rohanós világunkban, akár utazás alatt is. Azt szeretnénk bebizonyítani és megmutatni, hogy az egyház társadalmi tanítása nem egy múzeumi tárgy, amit megnézünk, csendben áhítattal megcsodálunk, majd tovább lépünk rajta, hanem egy iránytű, ami napi szinten segíthet az eligazodásban döntéseinknél. Legyen szó munkahelyi vagy gazdasági problémákról, emberi kapcsolatokról, házasságról, vagy éppen bioetikai kérdésekről. Ezért is küldtük el 2020 decemberében az összes országgyűlési képviselőnek, politikai pártállástól függetlenül egy igen részletes kísérőlevéllel együtt.

– Ha távlati célokat kellene megfogalmazni a mozgalom szemszögéből akár 2021-re, vagy a még távolabbi jövőre nézve, akkor tudna olyat mondani, ami már körvonalazódott?

– Jézus az Evangéliumban ránk bízott egy olyan mondatot, amely önmagában élet-tervet jelent minden tanítványnak. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35). Mind rövid, mind hosszú távú célunk, hogy a Krisztust-követők az egységük és példamutató együttműködésük révén, hiteles példái legyenek a cselekvő, szolidáris szeretetnek. Hitelességünk próbája a világ előtt, hogy mi, katolikus szervezetek milyen hangnemben, milyen stílusban dolgozunk együtt. Hogy kicsit konkrétabb is legyek a tervekkel kapcsolatban: a keresztény civil szervezetek kárpát-medencei fórumát szeretnék létrehozni, a lehető legtágabb együttműködési modell keretében. Kiemelt célunk, hogy elérjük és bevonzzuk az ifjúsági, valamint az ifjúságot szolgáló szervezeteket.

A Jézus Társaság tagjainak síremléke, Kerepesi temető (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu)

– Mit tapasztalt a világjárvány hatására az emberek intenzívebben fordultak Istenhez lelki táplálékért, vagy többet forgatták a Bibliát?

– Átfogó hazai felmérésről nem tudok ezzel kapcsolatban, így a személyes tapasztalataimra tudok hagyatkozni. Azt láttam, hogy a vírus kitörésekor egy óriási rettegés volt az emberekben, majd nyáron ez lecsillapodott és a többség elvesztette az egészséges félelemérzetét és az egymásért való felelősségérzetét. Ez a fellazulás az őszi hullám számaiban és fegyelmezettségében is megmutatkozott, és a helyzet azóta is romlik. A kiszolgáltatottság és az egyre közelebbi köreinket érintő súlyos veszteségek, kérlelhetetlenül szembesítenek a társadalmi berendezkedésünk sebezhetőségével és a végső kérdéssel: kinek a kezében van az életünk? Az egyházon belül azt tapasztaltam, hogy a környezetemben lévő emberek fájó és frusztráló hiányként élték meg a liturgia időszakos nélkülözését. Ez a hiány azonban mindannyiunkat megerősített abban, hogy mekkora ajándék az oltáriszentség átváltoztatásának tanúja lenni minden szentmisén.

– Ön hogyan készült a Húsvétra? Van olyan kedves családi hagyomány, amelyet az ünnep kapcsán szívesen elmesélne?

– Sajnos a Dabóczi nagycsalád szokásos találkozója elmarad, így az idei Húsvét sem a több tucatnyi unokatestvér nyüzsgésétől lesz hangos. Viszont a feleségem, Vera szüleinek Kismaros felett, a hegytetőn van egy romantikus, vezetékes víz nélküli, csodálatos kis telke, két pici faházzal, ahonnan az egész Dunakanyar – Váctól Visegrádig – a lábunk előtt hever, megunhatatlan élő térképként. Minden Húsvétvasárnap a nagyszülők indokolatlan mennyiségű édességet és apró meglepetést rejtenek el, a hegyoldal friss, éledező tavaszi aljnövényzetében. Ezeket az apróságokat még a nagyobb kamaszok is élvezettel keresgélik. Most is ide készülünk, és mivel a nagyszülők már megkapták az oltást, mi pedig tavaly év végén átestünk a koronavíruson, így remélhetőleg a szabad ég alatt nem is vállalunk ezzel indokolatlan kockázatot.  

Kisfaludy Nóra

Dabóczi Kálmán: A vakcina gyors előállítása elképesztő teljesítmény

Az első dominók már rég ledőltek! – Dabóczi Kálmán a Vasárnapnak

A kép forrása: MTI Fotó: Soós Lajos

Iratkozzon fel hírlevelünkre!