Aki szerint véletlenül voltak ott a kamerák Szájer igazoltatásánál, az bolond

Mennyire lehet hülyének nézni az embereket? És amennyiben nagyon, úgy miért érdeke annyi embernek, hogy büszkén hülye lehessen? Mert hogy bizonyos médiumoknak ez fontos, az a saját részükről érthető. Az, hogy miért kellemes érzés hülyének lenni, már kevésbé.

Kiderült, hogy amikor tavaly Brüsszelben a rendőrök igazoltatták Szájer Józsefet, akkor hogy, hogy nem, de egy forgatócsoport is a helyszínre tévedt. Ezek ilyen legendás, érdekes dolgok. Mármint úgy legendás, mint a jeti, sokan beszélnek róla, de bizonyíthatóan még senki sem látta. Ilyen ez a véletlen forgatócsoport is, a véletlen szituációban, a véletlen helyszínen. És erről természetesen már videó-, valamint képi felvételek is rendelkezésünkre állnak, vizslatni lehet, pontosan mi volt Szájeren, meghallgathatjuk az őt rendőröknek jelentő szemtanú beszámolóját, a rendőrök nevetgélését és a többit.

Hogy lehetne ez gyanús? Hogyan lehetne ez furcsa? A lengyel és a magyar kormány akkoriban egy olyan tiltakozási akcióban volt, amilyet csak régen látott az EU. Mindkét kormányra évek óta gyűlölettel tekint a brüsszeli elit, teljes patthelyzet uralkodott napok óta, és akkor hirtelen kipattant a Szájer-ügy. Véletlenül a rendőrök találtak egy, egyetlenegy illegális bulit, amit fel lehetett oszlatni. És ehhez az egyetlen bulihoz teljesen véletlenül riasztottak egy kamerákkal felszerelt csoportot is.
Ezért kérdezem, hogy minket teljesen hülyének néztek?

Aki ezt véletlennek gondolja, az más csalárdságokra is képes lehet

Százszor megbeszéltük már – ezért itt és most nem is fogjuk újra –, hogy miként kell vélekedni Szájer tettéről. Azt is, hogy Brüsszel egyszerűen majd’ szétesik a titkosszolgálati tevékenységektől. Ezen túl vagyunk. Most azonban eltelt egy kis idő, a figyelem nem esett már semennyire sem az ügyre, és óriási elképedésünkre megtalálták a felvételeket? Amelyekről a hazai hecc- és lakájsajtó is úgy számolhat be, hogy jé, micsoda véletlen! No, de most legalább újra és újra, percről percre elemezhetjük, mi történt!

Oké, ez a dolguk, ezért kapják a fizetést, és mi még csak nem is igen zargatnánk őket ebbéli meggyőződésükben. Nem vagyunk mi Vadaik vagy Fekete-Győrök – igen, ez elég súlyos sértés a megfelelő társaságban –, de azok az emberek, akik ezt elhiszik, miért teszik ezt magukkal? Lehet rajta röhögni, szörnyülködni, ami tetszik. Védekezően vagy támadóan hozzáállni, teljesen mindegy, de aggyal rendelkező ember hozzáteszi, hogy az akció már csak azért is volt meglehetősen profi, mert még kamerákat is elhelyeztek ott, biztos, ami biztos. Érthető.

De azt mondani, hogy ez véletlen? Elhinni, hogy csak úgy, semmitől sem zavartatva, arra sétált egy tévés galeri, akik felvették Szájert, hosszan elidőztek ott – hiszen nem tudták, ki az, ugye –, majd pár hónappal később nyilvánosságra hozzák, hogy most még egy alkalommal a közbeszédbe emelhető legyen?

Csak hülyének ne nézzetek már minket.

Trombitás Kristóf