A homo, a liber meg a zöld bemegy a kocsmába…

Már a nyolcadik oldal felől próbálom megragadni az Index-féle Lakatos Márk-interjút, de egyre csak ez az egy szó ugrik be: szenvedés.

Bénának érzem, ha listát kell írni, most mégis kénytelen leszek. Képtelenség könnyed átvezetőmondatokat írni ebbe az összefüggéstelen katyvaszba, amit Márk fullba tolt píszíje hagyott maga után a fejemben. Tehát.

Egy

Ugye, a mai szende, polkorrekt, a globalizáció által megszédített, ifjú napjaiban és az elfogadás közönyösségében élvezkedő tipik pesti arctól (nem, ez nem Lakatos Márk, csak képzeljük el a képet) – akinek már szinte ki sem kell nyitni a száját, annyira körüllengi őt a haladás, de végül mindig megszólal – nem idegen a gondolat: „Meg kéne hagyni az embereknek, hogy úgy éljék meg a dolgokat, ahogy megélik, függetlenül attól, hogy ki mit gondol erről.” (Ez már Lakatos Márk.)

Hisz olyan jól bejött már az emberiségnek ez a gondolat Sztálinnál is… Ja, hogy ő csúnyán belemászott mások arcába, meg tömeggyilkosság meg mások szabadságának korlátozása? Akkor most Sztálint korlátozzuk, mert csúnyákat gondol? A szólás- és gondolati szabadságnak a csírája is, hova lett innét? Komolyan mondom, az előbb még itt volt. Ki mondja meg hol a határ, és egyáltalán: mi a határ?

Vannak olyan nőgyógyászok, akiknek az abortusz révén több ember vére tapad a kezéhez, mint Charles Mansonnak, de vannak olyanok is, akik szerint ez mégis rendben van így, mondván „jog” és egyebek.

Ugye érezzük, hogy ez az életfilozófiának bajosan nevezhető ars poetica, meglehetősen ingadozik nádszál lábain.

Csak úgy lehet valami relatív, ha van, amihez képest relativizálni tudunk. Abszolút igazság nélkül még azt sem jelenthetjük ki, hogy „minden relatív”, mert ez önmagában már értelmetlenné válik. Abszolút igazság nélkül csak nihil van.

Kettő

Lakatos Márk szerint a melegeknek jutalom járna azért, mert nem szülnek gyerekeket egy globálisan túlnépesedő és ökológiailag halódó világba.

Sajnos sok nagycsaládból érkező, nagycsaládot tervező keresztény is elbizonytalanodik amiatt a manapság igen kedvelt nézet miatt, miszerint – a legtöbb, nagyjából az összes, tehát – minden nyomorúságnak és környezeti katasztrófának az ember az oka.

Nem kéne szülni most egy jó ideig senkinek, főleg nem a nőknek,

hagyjuk a bolygót kicsinyég regenerálódni, és mikor már kihalt az emberiségnek úgy kábé a fele, akkor majd a szent maradék szépen és vígan eléldegél, mint Marci Hevesen. Kár, hogy azokban az országokban hajtogatják ezt a leghangosabban, ahol évtizedek óta 2 alatt van a reprodukciós arány.

Ami viszont még nagyobb baj, hogy ez a teória egyszerűen téves alapokon nyugszik. A fejlett világ képtelen fenntartani a folyamatos növekedést. Nyilvánvaló volt mindig is, hogy az erre ráépült kapitalizmus, és az ebben lubickoló fogyasztói társadalom életkörülményei csupán egy lufit pumpálnak tele, rózsaszín köddel. Amíg Afrika ásványkincseit, a Közel-Kelet olaját és a Távol-Kelet marék rizsért dolgozó munkaerejét ki lehetett használni, addig fent lehetett tartani a Nyugat fejlődését, de mindenki láthatta, ez a folyamat nem lehet végtelen. A gazdagok és a szegények közötti olló egyre csak nyílt, míg odáig jutottunk, hogy a világ összvagyonának a fele pár tízezer ember kezében összpontosul. Ma meg csodálkozunk a soha nem látott méretű migrációhullámokon.

Számtalan kutatással rávilágítottak már arra, hogy a bolygónk képes ellátni jelenlegi lakosságát, sőt még többet is,

tehát nem ellátásbeli probléma van, hanem elosztásbéli.

A (fogyatkozóban lévő) fejlett világ pedig azért akarja megtizedelni a Föld népességét, mert képtelen visszább venni a kényelméből.

Lakatos elmésen rá is világított: a leggazdagabbak már azon gondolkoznak, hogyan hagyhatják majd itt maguk mögött ezt a bolygót – készülnek a Marsra.

Három

A melegek terméketlen szexuális életének megjutalmazásával kapcsolatban még annyi engedtessék meg, hogy én pedig a tévémet szeretném, ha megjutalmaznák, mert bár hiába ülök rá a tetejére, nem tudok vele repülni, de ha bekapcsolom, akkor láthatok rajta helikoptert.

Igazán szeretném, ha mindenkit megjutalmaznánk azért, mert csavarhúzóval mászott fára, lepkevadászatot tartott egy koncertteremben, vagy az éjjelilámpájával evezett.

A szexualitástól elválaszthatatlan a két ember házasságszövetségének újabb és újabb megpecsételésétől, illetve a gyermekáldástól. A szex erre van, nem másra.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további cikkeit ide kattintva olvashatják.

Kiemelt képünk forrása: Lakatos Márk/Facebook