Az árulókat senki sem szereti, csak az árulást
Létezik-e fényesebb példája 2021 Magyarországán annak, hogy nem lehet más a politika, mint a tény, hogy immár nem lebegtetve, hanem teljesen nyilvánvalóan a Momentum képviselőjelöltjeiként indulnak – vélelmezhetően elsőként csak az előválasztáson – az LMP egykori legendás arcai, Szél Bernadett és Hadházy Ákos?
Meglepetésként persze senkit sem érhetett a hír, gyakorlatilag 2019 tele óta – ahogy erre közösségi oldalán Fekete-Győr András is utalt – együtt mozogtak a felek, már annak idején is megkoronázva a szenzációs köztévés bejelentkezésekkel, pókemberezésekkel és egyebekkel. Mondhatnánk még azt is, hogy összenő, ami összetartozik.
A sajátos átjelentkezés egyben azt is megmutatja, hogy mennyire nem maradt semmilyen ideológiai ellentét az ellenzéki pártok között és egy vaktérképen pontosan ugyanabban a tartományban lehetne elhelyezni az összeset. Hiszen ha az LMP és a Momentum önmeghatározásának velejéből indulunk ki – ami persze jó ideje semmit sem jelent, pontosabban a Momentumnál soha nem jelentett semmit, az LMP-nél pedig Schiffer András távozása óta –, akkor azt láthatjuk, hogy egy saját felfogásuk szerinti, globalizációkritikus, zöldpolitikát mindenekfelett kezelő, számos liberális törekvéssel szemben szkeptikusan viselkedő, baloldali pártból érkeznek ejtőernyősök a polgári, friss konzervativizmust hozni akaró, integrációpárti (csikorog a billentyűzetem a hazugságot érzékelve) jobbos alakulatba.
Ez normális politikai keretek között nagyjából azt jelenti, mintha annak idején Tölgyessy Péter fogta volna magát és nagy csinnadrattával átült volna Torgyán Józsefhez.
Mondom, normális keretek között… Érdemes itt azt is felidézni, kicsoda Hadházy és Szél. A mindenáron valamelyik villába beköltözni vágyó Ákos politikai karrierjének kezdete egy kicsit olyan, mint Lukácsi Kataliné: mindketten úgy lettek valakik, hogy csak arra hivatkoztak, amik korábban voltak. Így vált Lukácsi az ellenzék kedvenc keresztényévé, aki soha nem kérdez, soha nem ítélkezik, csak készségesen bazsevál bármilyen baloldali, valójában keresztényellenes rigmushoz, amazok meg dicsőségesen felmutathatják, hogy no lám, itt a mi igazi keresztényünk!
Hadházy Ákosról is így szerezhettünk tudomást. Ő lett a megtévesztett, de tévedését azóta belátó fideszes, aki hitt a Zorbánnak, de már elmúlt. Azt persze soha, senki nem pedzegette, hogy hét évig volt Szekszárdon fideszes színekben önkormányzati képviselő, így hát hogyan lehetett, hogy egészen 2013-ig minden tetszett neki. Milyen érdekes, az emberben már-már felmerülhetne annak a gondolata, hogy valami kicsinyes bosszúból robbant ki az egész szabadságharca – hiszen ebből a 7 évből három úgy telt el, hogy már a Fidesz-KDNP vezette az országot. De Ákosnak csak 2013-ban lett elege, addig Pangloss mester módjára a létező világok legjobbikaként látta Szekszárdot és az országot is.
Majd jött az LMP-s, daliás időszak, korrupcióinfókkal, fékezett habzású országgyűlési munkával és háromszor két perces, hamar földön végződő utcai harcos jelenetekkel.
Egy az egyben körvonalazódott 2018-at követően, hogy az őskori LMP-sek igen nagy részének a hócipője tele lett Hadházyval, aki a párt tudta nélkül szervezkedett a legutóbbi országgyűlési kampányban, különmegállapodásokat igyekezett kötni és egészen egyszerűen mindent akként csinált, ahogy azt egy notórius árulótól várnánk: meglehetősen komoly rombolóerővel, de végül lebukva.
A függetlenként végzett képviselői munkája már ennyi szót sem érdemel, több esetben sikerült a saját politikai oldalát is zavarba hoznia – kiemelkedő példája ennek a szerencsi választás után újfent megtalált korrupcióellenes énje, amit hogy, hogy nem, de a kampányban nem hozott elő Bíró Lászlóval kapcsolatban, ilyenek ezek a fényes páncélú lovagok –, majd hazugságból-hazugságba keveredett, a lehető legocsmányabb kampányt folytatva.
Abban bízhattunk, hogy ez már az ellenzéki pártoknak is sok, de érkezett a minden fillérért lehajoló Momentum és szárnyai alá vette Ákost.
Más kérdés, hogy Zuglóban indulni az MSZP ellen tán nem a legbiztonságosabb foglalatosság, ahogy erről egy méltatlanul feledésbe merült hangfelvételen Karácsony Gergely is rettegését bornírt poénokba csomagolva vallott,
de ez már nem a mi problémánk. Az MSZP mindenesetre kiterítette kártyáit: Tóth Csaba, Zugló regnáló képviselője egy fideszesek által készített, Hadházyval szemben meglehetősen kritikus videót osztott meg nemrég a közösségi oldalán.
Indulhat a buli?
No, és itt van Szél Bernadett, aki már a régi LMP-ben is ott volt, meglepő módon a párbeszédesekkel sem távozott és Schiffer idejében – bár akkor is egyre inkább látszott, hogy kiegyezne a baloldal más pártjaival – nagyjából kiállt a külön indulás mellett. Különös fintora a sorsnak, hogy róla is a 2018-as kampányt követően derült ki, mennyire elegük lett belőle, így ő is a távozás mezejére lépett és az elmúlt 2 és fél évben olyan valóságtól elrugaszkodott politikai karriert épített fel, amihez csak Szabó Tímeáét és az előbb már tárgyalt Hadházy Ákosét lehet mérni. Nem volt magasan a mérce, de sikerült azt is csakhamar alulmúlni.
Az már sanyarúbb hír, hogy neki tán még nagyobb esélye is van arra, hogy végül elindulhasson egyéni jelöltként és ha ezt megteszi, akkor meglehetősen nagy verseny elé állíthatja a kormánypárti jelöltet.
Mint említettem, összenő, ami összetartozik. Azért azt jó, ha Hadházy és Szél is szem előtt tartják, hogy az árulókat sehol sem szeretik, csak az árulást. De azt is csak addig, amíg haszna van.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép forrása: Facebook, Szél Bernadett hivatalos oldala
