A nő és a férfi egymás kedvéért született

A férfi és nő, a férfiasság és a nőiesség lényegéről, különbözőségéről tartott előadást a nagymarosi római katolikus templomban a házasság hete alkalmából dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Főiskola docense.

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely azóta februárban, minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.

A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében.

A nagymarosi római katolikus templomban a házasság hete alkalmából Dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Főiskola docense erről tartott előadást.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató tartott előadást a nagymarosi római katolikus templomban a Házasság Hete alkalmából – Fotó: Vasárnap.hu

Elmondta: különös hangsúlyt kap ma ez a téma, hiszen a mai korszellem át akarja írni a Teremtést, amelyet évezredek óta a Bibliából így ismerünk: „Isten megteremtette az embert, saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek…”...és látta, hogy ez NAGYON jó! Josef Kentenich ezt így fogalmazta: „Isten bölcsessége az emberről alkotott teljes elképzelését nem egy emberbe oltotta bele, hanem kettőbe.”

Előadásában arra fókuszált, hogy milyen alapvető, idegrendszer által determinált különbségek vannak a nők és a férfiak között.

A kutató vallja, hogy a nemi identitásunk velünk született, már fogantatásunk pillanatában eldőlt, nem választható. A személyiség legkarakteresebb, legeredetibb megnyilvánulása és legősibb kifejezése a nembeli hovatartozás, bármennyire is felül akarják írni nagyon sokan, akik nem egyenjogúsítani akarják a nőket, hanem egyformává akarják tenni a férfiakkal. Nem csoda, hogy apátlan-anyátlan nemzedékek nőnek fel immáron száz esztendeje.

Óriási a csoportnyomás, amit kutatások sokasága igazol, hogy a saját meggyőződést is képes felülírni a hangos kisebbség. Ez olyan veszélyeket rejt magában, ami az identitás kialakulásának minden területén felmérhetetlen károkat okoz. Még az agyunk is más, vallják a kutatók, hiszen a nők sokpályás, körkörös gondolkodás mentén élnek, a férfiak egypályásan, nyílszerűen.

A nők párhuzamosan képesek számos dolgot végezni, a férfiak egy dologra tudnak koncentrálni, s ez a kétféle mechanizmus csak akkor tud jól együttműködni, ha ezzel tisztában vagyunk.

A férfiak számára fontos a megvalósítandó feladat, a nő számára sokkal fontosabb a kapcsolat.

Még a látószög is más: a férfié sokkal kisebb, a nőké sokkal szélesebb, a férfi azt a távolit sokkal élesebben látja. Ennek egyszerűen az eltérő agyi struktúra az oka, a fiúk már négy évesen jobban tájékozódnak, jobb a szem-kéz koordinációjuk, a férfiakat a belső térlátásuk segíti, a nők a külső tereptárgyak segítségével igazodnak el.

Szintén agyi különbözőség eredménye, hogy a beszédben a lányok verhetetlenek, hamarabb tanulnak meg beszélni, problémamentesebb az iskolakezdés, mert mindkét agyféltekében van beszédközpont, míg a fiúk esetében csak a bal agyfélteke aktív beszéd közben. A férfiak tényközlésre használják a beszédet, a nők inkább érzések közlésére, kapcsolattartásra.

Szintén agyszerkezetünk különbözőségéből adódik a beszédünk stílusa, a férfiak az egyenes beszéd hívei, a nők többpályásan beszélnek, nem direkt módon, minden részletet, és az ahhoz kapcsolódó érzéseiket is megtudhatjuk. A beszéden kívüli kommunikációban is óriási különbség van a nők és a férfiak között, a metakommunikáció a beszélgetésben 70 százalékos arányban van jelen. A mimika, a tekintet, a hangszín, hangsúly, a gesztusok, az érintések zömében tudattalan jelzések, ezért sokkal árnyaltabban tudják a nők alkalmazni, jobban is érzékelik, míg a férfiak kevésbé élnek vele és bizonytalanabb jelzéseket is küldenek.

A nők bőre tízszer érzékenyebb a férfiakénál, ezért is ráncosodnak hamarabb, viszont sokkal jobban igénylik a simogatást, mint a férfiak. A nők társasági érintkezése tapasztalhatóan finomabbá vált, azonnal észreveszik a hangulatváltozásokat, egy szemvillanásból ezerféle dologra következtetnek (nem biztos, hogy helyesen), jobban rá tudnak hangolódni mások érzéseire, hamarabb észreveszik a testbeszéd apró jeleit, de könnyebben meg is sértődnek.

A legjobb hír azonban az – fejtette ki Pécsi Rita –, hogy mindez tanulható, az érzelmi intelligencia készségei fejleszthetők.

Másképp kezelik a stresszt és a problémát a nők és a férfiak. A férfiak stresszhelyzetben szívesen tűnődnek magukban, gondjukat nem vagy nehezen osztják meg. Fejlett logikával keresik a megoldást és azonnal tenni akarnak, meg akarják oldani, a férfi nem szívesen kér tanácsot sem!

A nők a problémáiktól első fázisban „kibeszéléssel” tudnak megszabadulni, hangosan gondolkodnak, aktivizálják a beszédközpontjukat. Nem várnak megoldást, meghallgatásra van szükségük. Ha egy nő szótlanná válik, az bizony vészt jelez, vagy éppen büntetésnek szánja. Ha a férfi elhallgat, lehet, hogy csak elgondolkodott, belül keresi a megoldást. Az élet krízishelyzeteiben talán a legjellemzőbb a két nemre az extrovertált/introvertált irányulás. Egy nő kis dolgokban könnyen elbizonytalanodik, de sorscsapások között hihetetlenül teherbírónak bizonyul, de ez a terhelhetőség akkor fejlődik ki egy nőben, ha tudja, hogy egy nála erősebb valaki hordozza őt!

A női gondolkodás központjában a személy van, a férfi inkább az ügyre, a tárgyra, a megoldandó feladatra koncentrál.

Ennyi különbözőség láttán nem csodának számít, ha egy férfi és egy nő egymást kiegészítve, összecsiszolódva harmonikus házasságban él? – tette fel a kérdést Pécsi Rita, aki József Attila intő szavait ajánlotta a jelenlévők figyelmébe:

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dolgokhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogy megközelítsétek.

Karinthy örökbecsű bölcsessége pedig így szól: férfi és nő – hogyan is érthetnék meg egymást, hiszen mindegyik mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit. Szintén Karinthy mondta: ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

A jó párkapcsolatban igyekeznek egymás megismerésére a felek, s ha ezeket a tudomány által igazolt alapvetéseket megtanuljuk, akkor kiegészítve egymást, együtt egy boldog házasságban az Isten képmásai lehetünk – zárta előadását a jeles szakember.

 

Neveléskutató: A gyermek személyisége sérül ott, ahol két férfi a „szülő”

Egy házasságban sosem lehet hátradőlni

Iratkozzon fel hírlevelünkre!