Ostoba és téves vélemény, őrült eszme – XVI. Gergely a liberális katolicizmusról

A „felvilágosodás” és a francia forradalom egyházellenes elképzelései a 19. századi Európában is töretlenül terjedtek. Franciaországban komoly elnyomatást szenvedett a „felvilágosult” államhatalom részéről az egyház, és ugyanígy minden nyugati államban jelen volt egy szekularizációs tendencia. Az állam és az egyház szétválasztásának gondolata, majd pedig a törekvés, hogy az egyházat begyűrjék az állami hatalom alá, komoly diplomáciai konfliktusokat is okozott a nyugati országok és a pápa között. Róma, mint a hagyományos rend védelmezője, nem békélt meg az antiklerikális, királygyilkos forradalom szellemiségével, vagyis a liberalizmussal. Az egyház tanításával teljesen ellentétes volt a féktelen szabadság, illetve a hierarchia elvetése, valamint az egyén elsőbbsége a közösséggel szemben stb. (Ugyanakkor ebben a korban még a legelborultabb gondolkodók sem vetettek fel olyat, hogy a homoszexualitás talán bizony nem természetellenes, és hogy 70 féle gender létezik…)

Ugyanakkor voltak katolikusok, akik úgy gondolták megerősíteni az egyházat, hogy igyekeztek ezeket a liberális társadalmi nézeteket a hitbe integrálni. „Szabad államban szabad egyház!” – hirdette Felicité Robert de Lamennais és lapja, a L’Avenír. A liberális katolikusok kiemelték, hogy gondolataik pusztán társadalmi téren egyeznek a liberalizmussal, és hittani, dogmatikai tekintetben továbbra is a katolikus tanítást vallják.

Csakhogy az alapvető probléma az volt, hogy a liberális gondolat ismeretelméleti és filozófiai alapjai merőben ellentétesek a Szent Tamás-i katolikus filozófia és ismeretelmélet alapjaival. Vagyis ahhoz, hogy a liberális társadalmi gondolatot beemelhessék a katolicizmusba, a törekvés képviselőinek a fideizmus szubjektív, immanens hitfelfogását kellett alkalmazniuk. Viszont innentől kezdve hamis az az állítás, hogy ők a hittani és dogmatikai tételeken nem változtatnak… (A fideizmus egy olyan irányzat, amely tagadja azt a katolikus felfogást, miszerint tiszta emberi ésszel megismerhető a vallási és metafizikai valóság. A fideisták elutasítják a hitnek fogalmakkal történő meghatározását, mivel az szerintük mindenki számára más… Csakhogy ez elkerülhetetlenül az igazság relativizálódásához, felhígulásához vezet.)

Ezt a fajta liberális katolikus „zsonglőrködést” XVI. Gergely pápa elégelte meg először. 1832-ben kiadta a „Mirari vos arbitramur” kezdetű enciklikáját a „liberalizmusról és vallási indifferentizmusról” (online elérhető itt). Ebben Lamennais-t és a lapját konkrétan még nem ítélte el, azonban látva, hogy Lamennais továbbra sem hagy fel az eretnekségek hirdetésével, sőt időközben az egyházat is elhagyta, 1834-ben, a „Singulari nos” enciklikában név szerint is elítélte. 

„Igaztalanság, arcátlan tudomány, zabolátlan szabadság ünnepel elvetemedett győzelmeket, megvetvén az Istentől megszentelt dolgok szentségét; semmirekellő, méltatlan emberek meggyalázzák, bemocskolják, kigúnyolják Isten tiszteletének fenségét és magasztosságát, amelynek egykor oly nagy hatalma és oly nagy befolyása volt: és ennélfogva kiforgatják az igaz tant is és arcátlanul mindenféle tévtant terjesztenek” – írja a Mirari vos bevezetőjében a szentéletű pápa.

Ha az olvasónak az idézetről az elmúlt hetek hírei jutnak eszébe, az nem a véletlen műve:

• Dokumentumfilmet csinálnak az LMBT Jézusról;
• Exkluzív hangfelvétel: Karácsony Gergely szakértője azzal henceg, hogy meggyalázta a Gellért-hegyi keresztet;
• A teológus, aki még a keresztség szentségét sem érti.

XVI. Gergely rögtön az enciklika elején tisztázza a püspökök és a pápa fölségét, ugyanis a liberális katolikusok az egyházi hierarchia intézményét is kikezdték, igyekeztek magukat az egyházfőtől függetleníteni, és helyette a világi törvényeknek, hatalomnak és ideológiai trendeknek alávetni.

A szentatya szintén elítélően nyilatkozik arról az elképzelésről, hogy az egyházat a korszellemnek megfelelően kellene „megújítani” és „újjáéleszteni” – mintha a fejlődésben lemaradna és hanyatlana. A feltételezés téves, hiszen az egyházat „Jézus Krisztus és apostolai oktatják, és a Szentlélek folyamatosan megvilágosítja, és minden igazságba bevezeti”.

Éppen ezért XVI. Gergely megállapítja, hogy: „Ilyen szándékokkal az újítók arra törekszenek, hogy „egy tisztán emberi, új berendezkedés alapjait vessék meg”, és éppen azt érjék el, amit Ciprián mindig megvetően elutasított: nevezetesen, hogy az Egyházat, amely isteni ügy, „emberi dologgá tegyék”!”

A fejezet végén pedig a papi nőtlenség és az egyházi házasság szentsége mellett is újfent állást foglal, hiszen a liberális oldal az említett két intézményt is folyamatosan támadta – akárcsak manapság.

„Most a gonoszságoknak ama bőséges forrásáról szólunk, melytől az Egyház ma sajnálatos módon oly sokat szenved. A közömbösségre, az indifferentizmusra gondolunk, arra a ferde nézetre, amely mindenfelé elvetette a gonosznak ama ravasz cselét, hogy az örök üdvösségre bármelyik tetszés szerinti vallással el lehet jutni, ha csak az erkölcsi életet jóravalóan és tisztességes módon rendezzük be” – kezdi az újabb fejezetet a Szentatya.

Először a féktelen szólás és sajtószabadságról fejti ki véleményét: „E kártékony közömbösség forrásából ered az az ostoba és téves vélemény – vagy még inkább: őrült eszme –, hogy mindenki számára meg kell hirdetni és ki kell harcolni a lelkiismeret szabadságát. Ennek a ragályos tévtannak készíti elő az utat a véleményeknek az a túlcsorduló és mértéktelen szabadsága, amely az egyházi és polgári ügyek kárára széles körben terjed. Ezen kívül vannak olyanok is, akik a legnagyobb arcátlansággal állítják, hogy ez a vallásra nézve bizonyos előnyökkel járna. »De van-e gonoszabb halál a lélek számára, mint a tévhit szabadsága?« – szólt Ágoston.

[…] Mert ebből a tévtanból erednek a gondolkodás változásai, az ifjúság egyre nagyobb romlottsága, ebből szivárog a nép közé a szentségek és a legszentebb dolgok és törvények megvetése, egyszóval ebből ered az a ragály, amely halált hozóbb a közéletre, mint bármi más.” – állapítja meg a Szentatya.

Elítélően szól a liberális gőgből fakadó engedetlenségről, a hatalommal szembeni folyamatos ellenkezésről, lázadásról és ellenállásról is. Megjegyzi, hogy sok veszedelmes társaság munkálkodik a háttérben, hogy a népet felhergelje, összeveszejtse és az egyház ellen fordítsa. Mindezen törekvések egyik legfőbb eszköze a már említett féktelen szabadsággal rendelkező sajtó és könyvkiadás világa. Éppen ezért kiemeli a szent Index kongregáció fontosságát (melyet a II. vatikáni zsinat megszüntetett), mely a hívőket az efféle tévtanokat hirdető kiadványoktól hivatott védeni.

„Minden korszaknak ezen állandó gondjából, amivel Apostoli Székünk mindig azon volt, hogy az ártalmas és kártékony, gyanús könyvekről ítéletet mondjon, és azokat az emberek kezéből kitépje, világosan kitűnik, mily hamis és vakmerő, igazságtalan az Apostoli Székkel szemben, és milyen szörnyen veszedelmes a keresztény nép számára azoknak a tanítása, akik a könyvcenzúrát elvetik, nemcsak mint egészen elnyomó és súlyos dolgot, hanem gonoszságukban olyan messzire mennek, hogy kijelentik: az ellenkezik az igazi jog alapelveivel, és oly vakmerőek, hogy tagadják az Egyház jogát a tiltott könyvek jegyzékének (index) összeállítására és kiadására.”

Vagyis már itt látható, hogy a liberális katolikusok félreértelmezett szabadságfelfogásán alapuló törekvés miként fegyverzi le az egyházat. A liberalizmus úgy alkalmaz jogfosztást kívülállóként, hogy magát a szabadság és a jóság netovábbjaként tünteti föl. (Ismerős ugye?) Vagyis a liberális katolikusok „trójai falóként” jó szolgálatot tesznek annak a liberális eszmének, amely az Isteni igazságok és a hit teljes szétzilálására „esküdött fel”.

A pápa végül a liberalizmus egyik legkomolyabb törekvéséről – aminek a liberális katolikusok is nagy szószólói –, az egyház és állam szétválasztásáról ír:

„Épp ilyen kevéssé örvendetest várhatunk az Egyház és az állam számára azoktól, akik ezeket egymástól elválasztani és a világi és szellemi felsőbbség közötti kölcsönös egyetértést szétrombolni akarják. Hiszen ismert, hogy a teljesen szégyentelen és arcátlan szabadság hívei nagyon is félnek ettől az egyetértéstől, mert ez mind az Egyház, mind az állam számára mindig szerencsésnek és üdvösnek bizonyult.”

Folytatása következik.

Chvála Márton

Kiemelt képünk forrása: www.all-free-photos.com

Hirdetés