Vági Márton nem érti, ezért kampányol a gyerekvállalás ellen
Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz? címmel jelent meg szerdán az Azonnalin Vági Márton véleménycikke. A szerző, aki a publicisztika végén elejtett aláírása szerint diplomás sportmenedzser, doktorandusz, arról értekezik, hogy „a túlnépesedett, globális klímakatasztrófa felé sodródó bolygón” azt kellene jutalmazni, aki „nem hoz a világra egy újabb, szén-dioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert”.
Vági a globális kívánalmait hazánkra is kivetíti,
szerinte a magyar kormánynak nem lenne szabad támogatnia a családokat – úgy, ahogy van, meg kellene szüntetni a CSOK-ot, a családi pótlékot, a GYED-et és a GYES-t.
A szerző a túlnépesedésen és a klímaváltozáson túl azzal érvel, hogy ha továbbra is sok gyerek születik, akkor csupán a roncstársadalomban élőket, az önmagukat eltartani képteleneket, a munkanélkülieket fogjuk újratermelni.
Vági az írás végén felhívást intéz a családalapítás előtt álló magyarokhoz:
„Kedves gyereket tervező honfitársam!
Kérlek, mielőtt legközelebb védekezés nélkül közösülnél a partnereddel, tedd fel magadnak a fenti kérdéseket. Tedd fel azt a kérdést, hogy tényleg elég tudásod, intelligenciád, pénzed, felelősségtudatod van ahhoz, hogy egy emberi életet rádbízzunk? Fog ez menni akkor is, ha az adófizetők holnaptól egy forintot sem adnak erre a célra?”
A cikk elolvasása után az első gondolatom az volt, hogy Vági Márton NEM ÉRTI.
NEM ÉRTI, hogy bár a világ más részein valóban túlnépesedés van, Magyarországon, Európában és úgy általában a nyugati államokban csökken a népesség.
NEM ÉRTI, hogy míg Európa népessége nagyjából 740 millió fő, addig a világon már majdnem 8 milliárdan élnek.
NEM ÉRTI, hogy az összes történelmi példa azt mutatja, hogy hosszú távon minden olyan civilizáció halálra van ítélve, amelyik képtelen a reprodukcióra. (S ez független az egyébként valóban fontos robotizációtól és a technológia fejlődésétől.)
NEM ÉRTI, hogy ahogyan abszurd a Föld valóban romló klimatikus viszonyaiért azokat az országokat okolni, amelyekben a károsanyag-kibocsátás a töredéke a legnagyobb szennyezőkének, ugyanúgy teljesen irreális felvetés, hogy a világ túlnépesedési problémáit a fogyó lakosságú, 9,7 milliós Magyarországnak kellene megoldania.
NEM ÉRTI, hogy a magyar kormány családtámogatási rendszere direkt úgy van kitalálva, hogy a juttatásokat munkaviszony meglétéhez, állandó jövedelemhez köti. Pontosan azért, hogy a támogatásokkal ne éljenek vissza a társadalom azon rétegei, akiknél valóban felmerülnek azok a problémák, amikről Vági ír.
NEM ÉRTI, hogy az elsőéves magyar egyetemistákkal (tehát a jövő értelmiségével) készített felmérések mind azt mutatják, hogy fiatal honfitársaink átlagosan legalább két gyereket szeretnének, ami jóval magasabb szám, mint a jelenlegi teljes termékenységi ráta nagyjából 1,5-ös értéke. (Fontos megjegyezni, hogy ez az arányszám 2010-ben még csak 1,25 volt, a magyar kormány családpolitikája tehát sikeresnek mondható, de nem szabad megelégedni, ugyanis csupán a népességfogyás megállításához 2,1-es rátára lenne szükség).
NEM ÉRTI, hogy a legtöbb esetben éppen azért nem születik meg az összes tervezett gyerek, mert a fiatal házasok anyagilag nem engedhetik meg maguknak. És nem kell ehhez – ahogy Vági fogalmaz – lumpenprolinak meg roncsnak lenni; sajnos bizonyos értelmiségi szakmákban (például a tanároknál) még mindig alacsonynak számítanak a kezdőfizetések.
NEM ÉRTI, hogy a magyar kormány azért támogatja a gyermekvállalást, hogy a nyugdíjrendszer és a gazdaság fenntarthatóságához ne kelljen eltérő kultúrájú és etnikumú bevándorlókat importálni az országba.
Nem, ez nem rasszizmus és nem idegengyűlölet. Ez egy természetes igény, amit a híres latin közmondás is kiválóan megfogalmaz: Similis simili gaudet, vagyis A hasonló hasonlónak örül. Ráadásul a keresztény tanítás szerint is teljesen természetes, hogy a szeretetben és a felelősségvállalásban is van hierarchia. Az ordo caritatis (szeretet rendje) éppen arról szól, hogy Isten elfogadja, hogy a hozzám közelebb állót jobban szeretem, mint a távolabb állót. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a távolit gyűlölnöm kellene!)
NEM ÉRTI, hogy az általa képviselt gondolatoknak esetleg Indiában, Afrikában, vagy a bolygó más, valóban túlnépesedő részein van relevanciája, de semmiképpen sem Európában és Magyarországon.
Azonban van itt egy dolog, ami nem hagy nyugodni. Könnyen elképzelhető, hogy Vági Márton mégiscsak ÉRTI. Ebben az esetben nem egy tudatlan sportmenedzserrel, hanem egy ördögi eszméket közvetítő személlyel van dolgunk.
Ugyanis, aki szándékosan összemossa a közelit és a távolit, a honost és az idegent, az egy olyan önfeladó, az évezredes hagyományainkat semmibevevő eszmerendszert képvisel, ami már középtávon is Európa és Magyarország halálával járna.
És még az emberiség ökológiai lábnyoma sem csökkenne, sőt.
Horváth Tamás
Az európaiak döntő többsége a családtámogatásokban látja a demográfiai problémák megoldását
Értsük meg: méhében él a nemzet! – Téglássy Imre a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása: pixabay.com
