Elkezdtünk fájni, és ennél csodásabb dolog nem is történhetett volna
Van olyan, amikor nagyon jólesik fájni. Hadd mondjam el, mire is gondolok! Fájni annyit tesz, mint úgy tenni, viselkedni, cselekedni, hogy az egy másik embernek, szervezetnek, beszéljünk bármiről is, kellemetlenséget okoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy normális helyzetben senki nem törekszik erre, nem áll szándékában fájni. Egy normális világban.
Mi azonban abnormális keretek között létezünk, ahol a csúfságból és ocsmányságból lett etalon, ahol a jót üldözik és ahol azért is felelősségre akarnak vonni, ha nem elég hangosan éljenzed a mocskot. Ilyenkor erkölcsi kötelesség, morális alapvetés fájni. Vagy mondjam azt, amit Jézus mondott – és amit mára igen kevesen szeretnek idézni tőle? Hogy nem békét jött hozni, hanem kardot? És ha valaki nem a béke szándékával érkezik – sőt, mondjuk ki egészen nyíltan, békétlenséget akar kelteni –, az fájni fog egyeseknek, mert megzavarja őket addigi életükben, létezésükben, megszokott mindennapjaikban.
Jézusnak pontosan ez volt a célja. Jó ha minél gyakrabban felidézzük, hogy ez a Názáretből útjára induló ács se lunatikus, se gyenge, se ellenkezést látva bétává váló ember nem volt – amilyennek ma is tiszta erővel láttatni akarják a keresztényeket –, hanem határozott, erős, és ha kell, villogó haragvással teli.
Pont ezt várja el tőlünk is, ha hasonló fejleményekkel találkozunk, mint ő, és már önmagában abból láthatjuk, jó úton járunk, hogy ellenfeleink idézőjelesen alkalmazzák ránk a keresztényi jelzőt. Érthető, hiszen nem illünk a képbe. Nem azt az ártalmatlan, elnyomható kamukereszténységet adjuk, amit ők annyira szeretnének, hanem a világnézet velejét.
Régen hallottam már Louis de Bonald mondását, amit a minap Kötter Tamás barátom idézett fel, és most megragadt bennem: a keresztény vallás semmit sem tolerál; nem tűri meg a rosszat, mivel megtiltja azt, sem a jót, mivel azt megparancsolja.
A Vasárnap.hu közössége kezd kellemetlenné lenni egyes köreiben. Lassan, de biztosan fájunk, egyre inkább sajogva, nyilallva! Erre a legfrissebb példát Horváth Tamás, barátom és kollégám szállította, aki – nincs ezen mit szépíteni, levonni az érdemeiből – kicsinálta a Főpolgármesteri Hivatalban Békés Gáspár környezetügyi szakértőt, amiért az folytatólagosan, ocsmány hangnemben szidalmazta a kereszténységet, a keresztséget, hivalkodott azzal, hogy megrongálta a Gellért-hegyen található keresztet és a többi, és a többi. A Vasárnap pedig cikkekben dolgozta fel ezt a folyamatot, egészen addig a pontig, amikor már tarthatatlanná vált Békés helyzete, és a hivatal kitette a szűrét. Amiről egyébként Békés úgy nyilatkozott meg, hogy a fundamentalista keresztény sajtó nyomásának engedett a munkahelye.
Mit is mondhatnánk erre? Köszönjük a bókot, valamint az önkormányzat talán első helyes döntését 2019 ősze óta.
Igaz, ebben az országban simán megteheti egy bíró, hogy jópofának nevezi a Jézus Krisztust becsmérlő karikatúrát, aztán az is igaz, hogy ugyanebben az országban ezt a karikatúrát újságírók valami posztkomcsi szervezete az év legjobbjának is megválasztja – de azért időről időre mégiscsak kiderül, hogy ez bizonyos esetekben mégsem az az ország, ahol bármit meg lehet tenni, éspedig következmények nélkül. Mert időről-időre csak sikerül elvinni addig egy tarthatatlan, menthetetlen esetet, amikor elengedik valaki kezét. És ez annak a keresztény sajtónak köszönhető, ami feladatát és közéleti kötelezettségeit komolyan veszi. Na, hát ezért kezdünk fájni.
Mint megannyi másban, ebben is tart még némi elkényelmesedés a baloldalon, nosza, jólesik azon dolgozni, hogy megszűnjék! Mert elhitték, hogy ők bárkit elüldözhetnek, ha nekik nem tetsző kijelentés hangzik el. A fatva kimondásra került, és nem volt visszaút. Elvtársak, változott a szélirány!
Mert mi másnak is szólhat a heccsajtó kiemelt szereplőjének, a 444-nek a mai cikke, amelyben hosszasan értekeznek arról, milyen veszélyes, baljós arcok is dolgoznak a szerkesztőségben. A szerkesztőségben, amellyel bizonnyal „tervei vannak a kormányzatnak”. És bár egyszer sem hangzik el Békés Gáspár neve, vagy az, hogy Főpolgármesteri Hivatal, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy ez nagyon betalált nekik… Ajaj, ez most nagyon fáj! Ezért volt fontos egy általuk persze folyamatosan degradált orgánumról több ezer karakterben értekezni.
Itt vagyunk, veszélyesek vagyunk – és a 0 százalékos politikai korrektség helyett a 100 százalékos kereszténységben hiszünk. Ha nagyon fájunk, nagyon jól végezzünk a dolgunkat.
Trombitás Kristóf
