Szilvay Gergely a Háttér Társaság posztjáról: Bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje

Nagy részletességgel reflektált a Mandineren Szilvay Gergely szakíró, A melegházasságról című könyv szerzője arra a Facebook-posztra, amely cáfolni igyekezett Pécsi Rita neveléskutató lapunkban megjelent állásfoglalásának tételeit.

Pécsi Rita a homoszexuális pároknál nevelkedő gyermekek fejlődésével kapcsolatos aggodalmainak adott hangot a Vasárnap.hu hasábjain nemrégiben. A szakember meglátásait a Háttér Társaság közreműködésével, nagy műgonddal összeállított posztban egy örökbefogadott gyermeket nevelő homoszexuális pár igyekezett megcáfolni – amivel kapcsolatban viszont a genderelmélet neves hazai szakértője, Szilvay Gergely jelezte aggályait.

Úgy fogalmazott a Mandiner.hu-n megjelent írásában: a Háttér Társaság posztja „klasszikus módszertani vita, amivel mindig el lehet lehetetleníteni az értelmes párbeszédet”. Mint felidézi, a társaság és „a tekintélyelven megidézett tudósok leszögezik, hogy a Pécsi Rita által idézett tudósok és tanulmányok nem tudósok és nem tanulmányok, nem tudományosak vagy a ‘rossz tudomány’ példái”. Mint írja, a Háttér posztjában e tekintetben például Paul Sullins, az Amerikai Katolikus Egyetem szociológusának tanulmánya is célkeresztbe kerül, amely – mint fogalmaz – valójában egy hatalmas kutatás eredményeit taglalja.

A Mandiner szerzője felsorolt néhány olyan szerzőt, aki „Takács Juditnál és Rózsa Krisztiánnál enyhén szólva nagyobb tudományos tekintély”,

és akinek szisztematikusan és tudományosan kifejtett kritikája van a melegmozgalommal kapcsolatban, ezért – mivel mást nem tudnak velük csinálni… – elhallgatják őket, nem vesznek róluk tudomást: Robert P. George, a Princeton Egyetem jog- és politikaifilozófia professzora; Patrick Lee, a Steubenville-i Ferences Egyetem filozófia professzora; Pierre Manent francia akadémikus, politikatudós; Rémi Brague francia filozófus; John Finnis ausztrál jogfilozófus; és így tovább.

Szilvay Gergely rávilágít: társadalomtudósnak gyakran világnézetileg, politikailag motivált emberek mennek – leginkább a szociológiára, és főleg balosok. Az amerikai egyetemeken az antropológia és a szociológia területén húsz az egyhez a baloldali meggyőződésű professzorok túlsúlya.

„Bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje: ha Paul Sullins ellen fel lehet hozni, hogy úgymond homofób (lefordítom: nem ért egyet a melegmozgalommal), akkor a Háttér a Melegekért-ről és tudósairól, valamint az állítólagos több száz egyéb kutatásról el lehet mondani, hogy LMBTQ-irányba elfogultak” – írja a szerző, kiemelve: „Majd pont a melegjogok advokátorai lesznek elfogulatlanok!”

Szerinte az említettek heterofóbok és krisztofóbok, valamint nem nyitottak a kritikákra, mivel minden kritikát személyes támadásnak és hatalmi harcnak vesznek.

Felidézi, se szeri, se száma azon tanulmányoknak, könyveknek, Twitter-posztoknak, amelyek arról szólnak, hogy a nyugati tudomány objektívnek, tudományosnak és logikusnak bemutatott állításai, módszertanai pusztán a fehér nyugati heteró férfiak hatalmának önvédelmi mechanizmusai.

Ami nem támasztja alá az LMBTQ-mozgalom ideológiáját, az áltudományos dominanciaharc, ami alátámasztja, az valódi tudomány? – teszi fel a kérdést.

Úgy véli: a Háttér a Melegekért számára nem létezik olyan tekintélyes tudós, tekintélyes folyóirat, ami jogos kritikát fogalmazhatna meg, hiszen ha van is, eme pillanatban elveszti tekintélyét.

„Amit a Háttér a Melegekért folytat, az tudományos beszédmódba csomagolt politikai háború, és ugyanez folyik az akadémiai világban, főleg nyugaton. Majd pont azok fognak elfogulatlan és objektív tudományt művelni, akik szerint ilyen nem csak hogy nincs, hanem minden narratíva meg hatalmi harc kérdése!” – olvasható Szilvay Gergely értekezésében.

Leszögezi, hogy a melegmozgalom „jakobinus véleményterrort tud érvényesíteni, kirekesztve a vele egyet nem értőket, így ellehetetlenítve az akadémiai élet lényegéhez tartozó szabad vitákat, és megszüntetve a véleménypluralizmust.”

A melegmozgalommal egyet nem értő pszichológusok éppen ezért azzal hárítják el a nyilvános megszólalás lehetőségét, hogy féltik a munkájukat, a családjukat, a karrierjüket, a reputációjukat. A toleranciát hirdető melegmozgalom ugyanis senkivel sem toleráns, aki nem ért vele egyet – írja. Az IFTCC, a reintegratív terápiákkal foglalkozó NARTH utódszervezete például egy közleményében leszögezi: akik nem az LMBTQ-mozgalom kívánalmainak megfelelő eredményekre jutnak kutatásaik folyamán, azokat „elítélik, szakmájukban marginalizálják, nyomozást indítanak ellenük, megfosztják őket a pályázati lehetőségektől, és az akadémiai karrierjüket kockáztatják”. Ennek következtében az IFTCC szerint csoda, hogy egyáltalán a domináns LMBTQ-narratívával ellentétes kutatások egyáltalán megjelenhetnek.

Szilvay leszögezi: nincs kétsége afelől, hogy az LMBTQ-mozgalmat és a kurrens nyugati társadalomtudományos mainstreamet is el fogja érni a végzete. „Egy relativista és ultrakritikus felfogást, ami kritizálhatatlanná és univerzálissá, abszolúttá teszi magát, nem lehet komolyan venni: bumerángként fogja magát fejbe vágni. Ekkor pedig nem fogunk mentőt hívni hozzá, hanem megvárjuk, míg kiszenved.”

Az eredeti, teljes cikk a Mandineren itt olvasható.

Sex, gender, sajtos omlett – beszélgetés A melegházasságról című könyv szerzőjével