A viking nők már ezer éve jobban csinálták, mint te ma
Sorra születnek a tanulmányok, amelyek már nem is azt akarják bizonygatni, mi keresnivalója van a kortárs társadalomban az egyenlőségnek (gender equality, szakszóval), hanem rögtön a történelmet írják át, hogy kiderüljön: a nők igazából mindig is egyenlőek voltak a férfiakkal. Sőt, talán még picit jobbak is. Aztán meg szendén pislognak (vagyis inkább férfiasan és sercegőn), mondván: nem értik, mi ez a nagy ellenszél ma a feminizmussal szemben, hiszen már évszázadok óta ez megy. De ettől meg én is szendén pislogok, mert most akkor az a tudományos konszenzus, hogy nem is volt soha patriarchális elnyomás? Akkor meg mi ellen küzdenek?
Pár dolgot fektessünk azért le. A kultúrák többségében a társadalmi felelősségvállalásnak valóban mindig is nagyobb szeletét kapták a férfiak. Ennek egyszerű evolúciós okai voltak, például az, hogy egyedül a nő képes életet a világra hozni; a férfiak alapvetően robusztusabb testfelépítésűek, nagyobb volt a mozgásterük, többet láttak a világból, és nagyobb eséllyel hoztak felelős, jó döntéseket, mint az otthon családot gondozó asszonyok. Több volt a munka, nagyobb az elvárás, de több is múlott a döntéseiken, és ha valami félrement, azért nekik kellett a harctérre menni.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a nagyjából kétezer éve megjelent krisztusi tanítás radikálisan emelte azonos szintre a férfi és női élet értékét.
Az is világos, hogy mai modern társadalmunkban nem kell a régi idők kemény viszonyaihoz alkalmazkodni: a nők is sok területen vállalnak és végeznek ugyanolyan munkát, mint a férfiak. Bár az, hogy valaki kvótanő – tehát csak azért kerül be bizonyos pozíciókba, mert, nem kicsit túltolva a feminista szekeret, bárki bárhogy végzi a feladatát, 50 százalékban kötelező nőket alkalmazni politikai vezetésben, multinacionális cégek vezető pozícióiban és egyéb helyeken –, nem értem miért nem veri ki kollektíve a biztosítékot. Mert ha megvesznek alkalmas női jelölt hiányában, akkor is kell a nő. A szalagmunkások férfi-női arányai miatt egyébként valahogy sose sírnak. Vagy a csatornatisztítók esetében.
De többé már a viking nők kapcsán sem sírnak, az is biztos.
Egy teljességgel abnormális felvetésre készült kutatást (a tübingeni tudósok azt feltételezték, hogy a 8-11. század között a skandináv népek körében a nők alapvetően kevesebb élelmet kaptak, mert fizikai adottságaik révén nem ők arattak, harcoltak és egyebek, de – most figyelj – kiderült, hogy nem) sikerült a szélsőséges feminizmus ideológiájának alávetni oly módon, hogy lám, a „nőelnyomó” keresztény Európa által mélyen megvetett pogány és primitív viking kultúrában a nőket jól tartották. És pont. Eddig a tudományos konklúzió.
Azt azért még hozzáteszik, hogy a társadalmi szerepvállalás egyenlősége egyelőre vitatott, mert a férfiak valóban többféle munkát végeztek, egyszerűen azért, mert izmosabbak voltak.
Arra viszont a következő tanulmányig még sajnos várnunk kell, hogy kimutassák: amikor Thor elkészítette a szivárványhidat a Valhallába, tulajdonképpen csak titkon szerelmet vallott öccsének, Lokinak. Végül is – a család az család, igaz-e?
Varga Gergő Zoltán
Szerzőnk további cikkei ide kattintva olvashatók
Kiemelt képünk forrása: Pecha Kucha
