Jótetteink értékéről
Gyakran foglalkoztatja a hívő embert, hogy miközben igyekszik jól megélni a hitét, látja és megbecsüli mások áldozatait is, de vajon mit ér egy áldozat, mit ér a jóság Jézus nélkül? Furán hangozhat ez a kérdés egy nem hívőnek, vagy nem krisztusi embernek! Hogyan lehet megkérdőjelezni valamit, ami önmagában szemlélve jó? Elmagyarázom!
A Jézus általi kereszthalált sokan tekintik úgy, hogy ez mind csak arról szól, hogy Ő egy jószándékú, békére, szeretetre törekvő próféta volt, Akit nem értettek meg, feláldozta magát egy jó ügyért, vagy pusztán az emberi gonoszság pusztította el. Nos, ezzel az értelmezéssel pusztán annyi a baj, hogy ez által Jézus nem több, mint a milliárdból egy, akit nem értettek meg, és/vagy ártatlanul, gonosz érdekek mentén elítéltek és kivégeztek. Az emberi gonoszság egyik áldozata a tucat közül. Szép példa, de semmi több! Nincs hatása az én életemre, nincs hatása a történelem struktúráira. – A hívő ember azonban mást lát!
Amikor Krisztus értünk odaadta az életét, az egy önkéntes ajándék volt. Jézus mondja: „én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem.” (Jn 10,17bk) –
Nem arról van szó a kereszt titkában, hogy valaki kioltotta egy ártatlan életét, hanem arról, hogy Valaki, Akinek „hatalma van” odaadja az életét, mert van hatalma arra is, hogy visszavegye.
A hívő ember meglátja Őbenne a Második Isteni Személyt, Aki önátadásra készül.
Jézus nem egyszer hasonlítja az áldozatát, a menyegzőhöz. Mert a házasságban odaadom magamat egy másik személynek és egy másik személyért, hogy ketten együtt éljünk tovább, és, hogy valami új: egy új „egy” jöjjön létre. – Tudjuk, hogy a házasságban a két test, a két lélek eggyé lesz a hitünk szerint (ezért sem létezik katolikus válás). Nos, amikor tehát Krisztus odaadta magát, hogy áldozattá legyen, akkor születik meg a velem, valamint a történelem minden személyével való kapcsolata ennek az eseménynek, amikor ez egy személyes kapcsolat felkínálása lesz. A szabadságból született szeretet, amely eggyé akar lenni velem, vagyis a „boldogító igen” az, amely választ vár tőlem is és tőled is! – Ezért nevezi „ítéletnek” is a Biblia ezt az eseményt, mert választanom kell, és az életem e szerint alakul tovább. Ha elfogadom az önként adott ajándékot, akkor az értem hozott áldozat rám is hatni fog.
Helyettesítő áldozatnak nevezzük a kereszthalált, mert Jézus helyettünk vállalta a kínokat, hogy az Élettől, vagyis Istentől való elszakadásunk következménye ne sújtson véglegesen minket. Hogy legyen visszaút, bármilyen távolra is csatangoltunk el Tőle. Ez a szeretet, amely megváltoztatja a krisztusi áldozatot, és az a tény, hogy Jézus Isten is, nem csak ember. Így lesz képes minden emberre hatni ez az áldozat.
Tömény volt, tudom, de vissza lehet olvasni! A lényeg: minden áldozat, amelyet szeretetből, jószándékból meghozunk, kincs. Ám, az, amely csak emberi áldozat, nem mutat túl a világunk fájdalmas keretein.
Mulandó, mint bármi más érzelem, vagy vágyakozás, amely nem Istenben talál célt. Akkor azonban, amikor az áldozatom feleletként születik meg Krisztus szeretetére, minden megváltozik. Ennek az áldozatnak a hatása a végtelenbe mutat. Mert nem csak erre a világra, de az Örökkön Élőre mutat. Így, ha keresztény vagyok, vagyis igent mondtam Jézus felajánlott szeretetére, már nem csak e világra szólóan, de örök érvényűen tudok adni a világnak, és alkotni, szeretni.
Molnár Miklós
Szerzőnk további cikkei ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Joy Digital
